2009.02.28. Hidas - Cikó - Ófalu - Mecseknádasd

Útvonal: Hidas autóbusz megálló – S – Jánoslak – S - Berekalja – jelzetlen út – Máriaszéplaki templomrom – jelzetlen út – Cikó – Sn – P – Eszterpusztai templomrom – P – PZ – Ófalu – P – Mecseknádasd Várhegy (Schlossberg) – P – Mecseknádasd am. Táv: 26km


Túravezető: Eperjesi József

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.


A túra útvonala műholdfelvételről, a Trackabee adatbázisból megtekinthető itt.



A túra egy meglepetéssel indult. Busszal mentünk át Hidasra, de a túravezető Eperjesi Józsi sehol. Hamarosan kiderült, hogy korán szálltunk le, Józsi a másik hidasi megállóban vár ránk O. Jutkával. Sebaj, átmegyünk, legalább végig sétáltunk a falun, megnézzük az épületeket.
Józsiék átfagytak a várakozásban, ezért örültek nekünk. Néhány 100 m után jött az emelkedő. Nekivetkőztünk, egy ideig B. András vitte C. Kati pöttyös táskáját – jól mutatott a kezében. Nevetgélve dagasztottuk a sarat.
Éva, Berekalja állandó lakosa messziről hallotta közeledésünket, és mire a házához értünk, már forrt a víz. 10 órai teára hívott meg bennünket, meghallgattuk tőle a hely történelmét. Mesélt a törökökről, defterekről, pelcerekről, perecekről?, és saját történetéről. Rövid szakaszon elkísért bennünket, mesélt a régi lakosokról, házhelyekről (mára már a nyomuk sem látszik), aztán elköszöntünk tőle.
A Máriaszéplaki templom-romnál készült el a csoportkép, majd továbbhaladtunk. Öröm volt Cikó aszfaltozott főutcáján végigmenni, szép volt a táj, a házak, ragyogóan sütött a nap, jó volt a hangulat. Ahogy a falut elhagytuk, ismét saras volt a pálya. Élvezettel mentünk a Hosszú-hegy mezején, pedig majd' elfújt bennünket a szél.
A Nagy-rétek után hol is jártunk? eSz bebűvel kezdődik… Igen, az Eszterpusztai templomromnál. Végigsétáltunk Ófalu szép házai előtt, meghallgattuk, hogy muzsikál a szél az információs táblán, majd ismét bevetettük magunkat a saras erdőbe.
Melegen süt a nap, virágzik a kankalin, és az illatos hunyor, szép meredek út áll előttünk, egyszóval kimelegedtünk, mire a Krinolinra felértünk. Józsi kukoricával várta a vadakat, de azok nem jöttek. Erre még volt egy kis vizes hó, a bakancsaink megtisztultak, hogy újra sárban haladhassunk tovább. O. Jutka megcsúszott, elesett. Első szava: fotó??? Már csak azt tudtam megörökíteni, ahogy a nadrágjáról Józsi levakarja a sarat. A Schlossbergen csak rövid pihenőre álltunk meg, mert az Évivel készültünk az esti programra, a „kul-túrára”. Az operett előadás után mi is „felléptünk” Beleznai Endre színművésszel.


Lejegyezte: Farkas Kati




Ha valaki Berekalja és környéke történetére kíváncsi, bátran keresse számunkra is váratlanul előkerült vendéglátónkat: Pap Éva e-mail: berekalja@t-email.hu mobil: 30/298-43-78
Sok érdekes információban lesz része, de szánjon rá bőven időt, érdemes!

Keményfi Balázs


Fotók:
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.


"Rövid" tájékoztató Berekaljadűlőn - részlet -


A túrához tartozó linkek:
Máriszéplak, Cikó, bukovinai csángók, Eszterpuszta
Eszterpuszta
Schlossberg
Újságcikk Berekalja lakóiról (2010.07.01.)




2009.02.21. PITE 30 teljesítménytúra

A 30 km-es táv útvonala: Abaliget – Vigonvár, harangláb – Jakabhegy – Remete rét – Büdös-kút – Orfű – Bános – Abaliget

Két autóval negyed 8-ra érkeztünk Pécsről Abaligetre, ahol gyönyörű havas tájkép fogadott bennünket. Többen már indultak a teljesítménytúrára, egyesek futva. A nevezésre már kígyózó sorokban vártak túratársaink. Fél 8-kor két csoportban indultunk el, mert kis csapatunk fele a 30 km-es távra jelentkezett, másik fele csak a 20 km-es távot vállalta be.
Mindjárt az elején elkelt volna a túrabot, de azt éppen otthon hagytam. Előttünk már kitaposták az utat, nehéz volt felkapaszkodni a domboldalon. Sebaj, kerestem az erdőben egy göcsörtöset– később egy fotón megörökítettem.
A levegő párás volt, gyönyörködhettünk a fehér szín különböző árnyalataiban. Csendesen haladtunk, mert F. Szilvi a héten megfázott, sokat köhögött, az emelkedőkön nehezen vette a levegőt – aggódtunk érte. Több turistát beértünk, többen utolértek bennünket. Egy farakásról próbáltam időzítéssel fotót készíteni magamról, de rájöttem, most erre nincs idő.
Az első rövid pihenőt a Vigonvári haranglábnál tartottuk. Ez szeles hely, fogtunk pár szelet nápolyit, és továbbhaladtunk Jakabhegy felé. A távoli ködös tájképét is megörökítettük, avagy sorozatkép készült M. Éviről? B. András telefonon jelentkezett. Tudtuk, hogy mögöttünk jár, vártuk, hogy beérjen bennünket, de csak 2 nap múlva hallottunk felőle, ill. a túrabeszámolók közt rábukkantunk a képeire.
Bélyegzőhely, és csoki várt ránk a Pálos kolostor romjai mellett. Itt átigazoltak a 30-asra azok a társaink, akik a 20-asra neveztek, de csak S Zoli csatlakozott hozzánk, a többiek külön (gyorsabban) indultak tovább. Az erdő szélén helyenként 40 cm-es volt a hó, de mindig kitaposott úton haladtunk, néhol illatos Hunyor bimbója zöldellt a hó felett. Elkezdett szállingózni a hó, de nem zavart bennünket.
A Büdös-kútnál V. Peti megtöltötte üvegeinket vízzel, és ügyelt, nehogy elhagyjam a túrabotom. Fogtunk egy kis ropogtatni valót, és indultunk is tovább. Hamar a Remeterétre értünk, ahol almát kaptunk. Rövid szakaszon a hóval borított erdészeti műúton haladtunk, és az első elágazásnál volt egy kis tanakodás, hogy le kell-e térni egy jelzetlen útra. Ketten az igenre szavaztak, hárman pedig azt sem tudtuk, hol vagyunk, így aztán letértünk. J Megnyugtató volt, hogy mások is jöttek utánunk. A hóréteg vastagságával meg voltunk elégedve, a fotón látszik, a kis tarajos szikla is. A mozgó ellenőrző pontot Bánosnál találtuk meg, zsebre vágtuk a cukorkát, és indultunk tovább. Hamarosan szembetalálkoztunk társainkkal, ők tovább haladtak a jelzett úton, így a patak medrében haladva, kerülővel jöttek az ellenőrző ponthoz – rajtuk kívül mások is! Erre vékony volt a hótakaró, helyenként saras úton haladtunk. Meglepően hamar Orfűre értünk, ahol szörpöt és nápolyit kaptunk. A tó partján megkávéztunk, azaz elfogyasztottunk 1-1 Pocket Coffee-t, amit az övtáskámból vettem elő. Ennek a kis időzésnek köszönhető, hogy találkoztunk két fiatalemberrel, akik a „kisházhoz” igyekeztek átöltözni a Trió barlangban végzett több órás feltárási munka után. Szívesen megölelték volna a lányokat, de ők tiltakoztak – a fotó magáért beszél. J
A médiából Évi úgy tájékozódott, hogy a Gubacsos kulcsosház felett járhatatlan a turistaút, az országutat javasolják. Ismét szavaztunk: megyünk a túristaúton, mert a Szilvi még nem járt arra. Nem bántuk meg, mert mindent hó borított, bakancsaink kitisztultak, és sokkal kellemesebb volt, mint az országúton gyalogolni. Mire beértünk a célba, a Bánosnál hagyott társaink már ott voltak, ők az országutat választották.
Átvettük a teljesítésért járó gomba jelvényt, ettünk almás pitét – elvégre pite túrát teljesítettünk – hagymás zsíros kenyeret, lekváros kenyeret, ittunk szörpöt/vizet, és jóllakottan, fáradtan elindultunk haza. Én nem hagyhattam ki a szaunát és pezsgőfürdőt - kellett az izomlazítás -, Szilvi pedig azóta is otthon kúrálja magát.

Blum András fotói megtekinthetők itt.

Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.

Lejegyezte: Farkas Kati


2009.02.14. Kurd - Mucsi - Hőgyész - Szakály

Útvonal: Kurd - Pnsz - Bronzkori földsánc - P - PL - Papd (templom)- jelzetlen úton - P - Mucsi (imafülkék) - PZ - Vadászház - PC - P+ - P - Hőgyész (templom, kastély) - Csicsópuszta (bucsujáróhely) - Szakály-Hőgyész vá. 31km. 600m szint


A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
A túra útvonala műholdfelvételről, a Trackabee adatbázisból megtekinthető itt.



A túra előtti hétvégén ömlött az eső. A hét közbeni fagyok beálltával remény volt arra, hogy nem kell sárban gyalogolnunk. No de péntek éjjel leesett a hó. Reggel az ablakon kinézve nagy mennyiségű havat láttam. Azon morfondíroztam, hogy így hogy fogok autóval egyáltalán eljutni Kurdra. Hajnal lévén jártak-e már a hókotrók Árpádtetőnél?
Biztonságképpen bepakoltam a hátizsákba a Mecsek és a Zselic térképet is, ki tudja, meddig jutunk? Legfeljebb túrát módosítunk. Nemigen lett volna jó megoldás, mert a csapat többi része már a vonaton zakatolt. Felvettem az utasaimat Pécs belvárosában és elindultunk az expedícióra. Árpádtetőn igazi téli útviszonyok fogadtak, de lekűzdöttük. A további szakaszon pedig egészen jól lehetett haladni, így végül sikerült terv szerint Kurdra érkezni. A csapat egy része vonattal érkezett, mivel a találkozó a kurdi állomásra volt meghirdetve.
17 fő gyűlt össze a kurdi vasútállomáson reggel 8.15-kor. A vonattal közel megegyező hosszúságú sorban indultunk neki a Tolnai-hegyhát újabb részének.
Elsőként a bronzkori földsáncot vettük célba. Kutatásának területére, ide állították Wosinsky Mór emlékművét, aki a neolitikus lengyeli kultúra első kutatója volt. Itt tartottuk az első pihenőnket. Közben begyűjtöttünk egy geoládát is. Tiszta időben lett volna lehetőség körülnézni a kilátóból, de most ez nem adatott meg, viszont szép havas úton folytattuk utunkat a földsáncot keresztezve Papd irányába.
Egy erdészeti műúton haladtunk, ahol egy nagyon érdekes dolgot láttunk. Egy vadkerítés határolta az erdőt, mely keresztezte a műutat is. Az útra viszont nem tettek kaput, hanem olyan átjárót alakítottak ki, melyen az állatok nem mernek átmenni. Görgők voltak lefektetve.
Papdon egy kis templom áll, amit a török időkben elpusztult falvak emlékére építettek. A templom nincs igazán rossz állapotban, de sajnos kevesen járnak erre, eléggé elhagyatott a környezete. E. Józsi ki is nézett ide egy leendő kerékpártúra során alkalmas táborhelyet, mert a templom mellett egy nyomós kutat talált. Úgyhogy táborozáshoz a legfontosabbak itt adottak: a nyugalom, illetve a víz.
Egy kis pihenő és sütievés után nekivágtunk az út további részének. A papd-i réten a távolban vaddisznót láttunk a malacaival átfutni. Közelről nem szívesen találkoztam volna vele, nehogy félreértse szándékunkat…
Mucsi felé haladva egy dombtetőn csodálatos panoráma tárult elénk a közeli dombokra. Itt hallottunk E.Józsitól a Mucsi Köztársaságról. Aki erről többet szeretne tudni, kérdezze meg tőle! Mucsiban löszbevájt pincék, sváb parasztházak, barokk szobrok és meglepően sok imafülke mellett haladtunk el.
A nemzeti színű P Z turistaúton haladtunk tovább Szálláspuszta irányába. Jól esett a sok rét után egy szép erdőbe érni. Itt a vadászháznál pihenőt tartottunk. Előkerültek ismét a sütik, illetve előkerült egy tojás is. A tojás titkát azok tudják, akik a múlt héten voltak az Őrségben. Nem beavatottaknak nem áruljuk el!
F. Kati csoportkép fényképezése után továbbindultunk. Az erdőben egyszer csak egy szarvascsordát pillantottunk meg. Nagyon sokan voltak. Mikor észrevettek megálltak, mi is megálltunk, még levegőt sem vettünk. Szarvasszemet néztünk egymással (nem akartam farkasszemet írni, mert azt nem néztem volna, hanem inkább elfutottam volna). Nagyon szépek voltak.
Hőgyészre érve kicsit visszavettünk a tempóból, mert bebizonyosodott, hogy biztosan elérjük a hazafelé tartó vonatot. Megnéztük a templomot, ami számomra lenyűgöző volt. Hatalmas, klasszicista stílusú templom, gyönyörűen felújítva. Bármelyik város megirigyelhetné! Különösen fontos hely számomra ez, mivel itt van eltemetve Várnagy Antal, a pécsi Ferences templom egykori plébánosa.
A templom után az Apponyi-kastély udvarára mentünk. Nagyon szépen rendbetették, jelenleg négycsillagos wellness szállodaként működik. Lehet, hogy mégiscsak a papdi réten fogunk aludni, ha erre jövünk majd!
A látnivalók sorában már csak a csicsópusztai búcsújáróhely maradt vissza. Nagyon jó fotótémát adtak a körülötte legelésző birkák. Csicsópusztáról eddig még nem hallottam. Ebből is látszik, hogy érdemes túrázni!A túra a szakály-hőgyészi vasútállomáson végződött, ahol még volt egy kis időnk feleleveníteni az eseményeket. Sz.István túratásrunknak még egy kis dagonyázásra is kedve támadt a túra után Gunarason. Az autósok is megvárták a vonatot, mert a kocsik a kurdi vasútállomáson strázsáltak a túra ideje alatt. Ki-ki a maga útján haladt haza, vonattal-autóval. Kellemes fáradtság érzés fogott el a túra után.




A túrához tartotó linkek:
Lengyeli kultúra
Bronzkori földsánc, lengyeli kultúra

Papd kápolna
Mucsi
Szálláspuszta
Hőgyész
Csicsópuszta
Búcsújárás Csicsópusztán


Fotók:
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.


Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs



2009.01.31.-02.01. Farsang az Őrségben és a Vendvidéken

Nyomunkat a hóban erre hagytuk:
1. nap: Őriszentpéter – Templomszer – Keserűszer – K – Szalafő Templomszer – Pityerszer – Felsőszer – Papszer – Alsószer – Őriszentpéter - majd autóval utaztunk Kávásra a szállásra. Gyalog:24,4km
2. nap: Kávásról autóval utaztunk Farkasfára, majd gyalog: Farkasfa – P – P+ - Apátistvánfalva – P+ - P – Zsidahegy – jelzetlen úton a Z jelre – Z – Hársas tó – Z - Farkasfa Gyalog: 22,8km


A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

A túra útvonala műholdfelvételről, a Trackabee adatbázisból megtekinthető: 1.nap 2. nap

A túra előtti napokban a médiából aggasztó híreket lehetett hallani a nyugat-magyarországi ítéletidővel kapcsolatban. Hótorlaszok, kidőlt fák, áramszünet. Ami persze igaz volt, de hát tél van! Többekben felvetődött a kérdés, hogy így hogy jutunk el az Őrségbe?
A túra közeledtével jelentősen javult a helyezet. Nagy vész nem volt, ugyanis azt mondtuk egymásnak, hogy legfeljebb addig megyünk, amíg tudunk, és ott túrázunk. Örültünk, hogy végre látunk havat a télen, és szép téli túránk lesz.
Végül is egy fő kivételével mindenki eljött 5.45-re a pécsi DOMUS parkolóba a találkozóra. Hat autóval, 27 fő utazott. Némely autóban útközben akkora kacagás volt, hogy a másik autókba is majdhogynem áthallatszott. Nem beszéltünk meg találkozási pontot, mindenki a saját tempójában utazott Őriszentpéterre. Szinte egyszerre érkeztünk meg. A túra lényegi része 10.00-körül indult.
S. Zoli jóféle pálinkával kínálta meg a társaságot, hogy olajozottan menjenek továbbra is a dolgok. A túrán minden korosztály képviselte magát, így a legfiatalabbak (4 éves kortól) résztávokat teljesítettek a két nap folyamán. Őriszentpéter Templomszeren a templom megtekintése után vált terv szerint két részre a csapat. A hosszabb táv 24,4 km volt.
Az út első szakasza a Zala, ottani kiejtés szerint Szala „folyó” mentén vezetett. (A folyó szót azért tettem idézőjelbe, mert némely mecseki patakunk nagyobb nála.). A K jelzésű turistaút többször megviccelt bennünket. Volt, hogy át kellett volna kelni a folyón, de nem volt híd. Nyáron biztos kellemes lett volna a hűsítő víz a lábunknak, de nem most. Más helyen pedig elődeink már két farönköt fektettek át a folyó fölött, azon egyensúlyoztunk át bravúros módon, ami mindenkinek nagyon tetszett. Az út során a geoládázásból egy kis bemutatót tartottunk a csapat azon tagjainak, akik nem ismerték még ezt a játékot.
Nagyon tetszettek nekem a fenyőerdők, ugyanis mifelénk nemigen látni effélét. Emlegettük, hogy a Mecsekben a Réka-kunyhónál lévő néhány fenyőknek is hogy tudunk örülni, hogy milyen szépek, itt pedig mennyi van belőlük!
Szalafőn tartottunk egy kis pihenőt, majd megtekintettük a jégvermet, mely egykor a hentes és a kocsma hűtőjeként szolgált. Szalafő-templomszeren megtekintettük a templomot, majd tettünk egy kört a falu utcáiban, hogy átérezzük a település hangulatát. Itt csatlakozott hozzánk egy kutyus, aki hosszú szakaszon velünk tartott. Reméljük hazatalált a végén, ugyanis egy kört tettünk a környező szereken. Amikor pedig már nem láttuk a kutyust, nem voltunk már messze attól, ahol csatlakozott hozzánk.
Egy kis aszfaltút beiktatásával Pityerszer következett. Itt a skanzent csodáltuk meg, ami egy időutazás volt. Belegondoltunk, hogy egykor az összes település a környéken ilyen lehetett.
Úgy látszik divat errefelé a turistautat folyóban, dagonyán keresztül átvezetni. Felsőszerig egy újabb vizes akadályt vettünk sikeresen.
A túra során nagyon sok szép régi, illetve régi stílusú, de új építésű épületet láttunk. Viszont Felsőszeren sajnos láttunk egy romos vályogtapasztású boronaházat, (GPS N46 52.220 E16 20.704) melynek tetőszerkezete teljesen tönkrement. Az épület falai még megmenthetők volnának. Kár lenne veszni hagyni!
A túra további szakasza aszfaltúton vezetett vissza Őriszentpéterre az autókhoz.
Káváson Márti és az aprónép várt minket egy jókora adag gulyáslevessel. Nagyon jól esett mindenkinek. A leves után pedig előkerültek rejtekükből a finomabbnál finomabb sütik, amik a lányok keze munkáját dicsérik, a konyhában pedig forralt bort főztek a fiúk. Egy hirtelen ötletből fakadóan süteményversenyt rendeztünk. A szabály az volt, hogy mindenkinek a neki legjobban ízlett három süteményt kellett megjelölje. A győztes a bőséges felhozatalból holtversenyben M. Éva Raffaello szelete, illetve B. Zsuzsi vadgesztenye golyója lett. A díj az volt, hogy az egészségükre koccintott a csapat egy üveg pezsgővel. Este F. Szilvi révén még vendégeink is érkeztek.
A nap fő kérdése a következő volt: „Te fürdesz?” Erről a következőt kell tudni: a gondnok kérte, hogy előre jelezzük efféle szándékunkat, ami reggel meg is történt. A visszatartó erőre a következő mondatból rá fogsz jönni. Akik jelezték szándékukat a tisztálkodásra, kérdezték tőlem, hogy merre van a fürdőszoba. Én pedig elővettem a turistatérképet, és megmutattam, hogy a faluban hol található a sportpálya öltözője…. Víz nem túl sok fogyhatott, mert 20C-os volt állítólag. Ezt leszámítva a szállásunk nagyon kultúrált. Az épület az egykor iskolaként működött, ebből alakították át turistaházzá. Kiváló állapotú, és központi fűtéssel rendelkezik. (2 éve már jártunk itt.)
Mikor kimulattuk magunkat, mindenki eltette magát másnapra.

Másnap reggel folyamatos ébredés, reggeli, gyors pakolás következett. Köszönet a csapatnak, hogy az előzőleg megbeszélt 8.00-ra mindenki túrára készen állt.
Autókkal Farkasfára utaztunk. Szép téli hangulat volt, ugyanis esett a hó, és az utak havasak voltak. A vasárnapi túrán a Vendvidéket jártuk. Ez a nap más jellegű volt a szombatihoz képest. Kevesebb falvat láttunk, viszont többet voltunk erdőben. Keményen tapostuk a havat, ami néhol 30 cm-es volt. (Tudni kell azt, hogy eközben Pécsett a városban nem volt hó, csak a Mecsekben.) Jártunk azokon a területeken is, ahol több napig nem volt áram, de addigra helyreállt a szolgáltatás. Találkoztunk egy helybeli idős házaspárral, akik a közeli Orfaluból a buszhoz igyekeztek. Nem értették, hogy mi miért megyünk gyalog. Az útközbeni pihenőknél előkerültek az előző napi versenyen részt vett sütemények. Ez a nap is tartogatott patakon való átkelést, amiben már egyre nagyobb gyakorlatot szereztünk.
Nem tudtam betelni a fenyőerdők nyújtotta látvánnyal, valamint a gyönyörű, havas téli tájjal. A képek magukért beszélnek. Egyáltalán nem volt hideg, a szél sem fújt. Többször tartottunk pihenőt. Érintettük Szentgotthárd fürdőtavát, a Hársas tavat is, mely után már sok kilométerrel a lábunkban erdészeti műút, majd kemény hótaposó szakasz következett, kellemes sportteljesítményt igényelve. A végére majd’ kilógott az ember nyelve.
A túra végén Farkasfán (még szervezni sem lehetett volna jobban) harangszó fogadott.
Siettem a harang közelébe, hogy ne hagyja abba, míg egy videót nem készítek róla. Utána rájöttem, hogy kár volt a gőzért, mert vég nélkül harangozott tovább. Végül harangszó közben vettünk búcsút egymástól, jó utat kívánva Pécsig.

Útközben hazafelé rájöttem, hogy a túrám még tovább folytatódik: „Hétvégén Pityerszer, Papszeren voltam, hétfőn pedig Hevaszer következik.”

Fotók:

Blum András fotói megtekinthetők itt.
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.


Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs