A 30 km-es táv útvonala: Abaliget – Vigonvár, harangláb – Jakabhegy – Remete rét – Büdös-kút – Orfű – Bános – Abaliget
Két autóval negyed 8-ra érkeztünk Pécsről Abaligetre, ahol gyönyörű havas tájkép fogadott bennünket. Többen már indultak a teljesítménytúrára, egyesek futva. A nevezésre már kígyózó sorokban vártak túratársaink. Fél 8-kor két csoportban indultunk el, mert kis csapatunk fele a 30 km-es távra jelentkezett, másik fele csak a 20 km-es távot vállalta be.
Mindjárt az elején elkelt volna a túrabot, de azt éppen otthon hagytam. Előttünk már kitaposták az utat, nehéz volt felkapaszkodni a domboldalon. Sebaj, kerestem az erdőben egy göcsörtöset– később egy fotón megörökítettem.
A levegő párás volt, gyönyörködhettünk a fehér szín különböző árnyalataiban. Csendesen haladtunk, mert F. Szilvi a héten megfázott, sokat köhögött, az emelkedőkön nehezen vette a levegőt – aggódtunk érte. Több turistát beértünk, többen utolértek bennünket. Egy farakásról próbáltam időzítéssel fotót készíteni magamról, de rájöttem, most erre nincs idő.
Az első rövid pihenőt a Vigonvári haranglábnál tartottuk. Ez szeles hely, fogtunk pár szelet nápolyit, és továbbhaladtunk Jakabhegy felé. A távoli ködös tájképét is megörökítettük, avagy sorozatkép készült M. Éviről? B. András telefonon jelentkezett. Tudtuk, hogy mögöttünk jár, vártuk, hogy beérjen bennünket, de csak 2 nap múlva hallottunk felőle, ill. a túrabeszámolók közt rábukkantunk a képeire.
Bélyegzőhely, és csoki várt ránk a Pálos kolostor romjai mellett. Itt átigazoltak a 30-asra azok a társaink, akik a 20-asra neveztek, de csak S Zoli csatlakozott hozzánk, a többiek külön (gyorsabban) indultak tovább. Az erdő szélén helyenként 40 cm-es volt a hó, de mindig kitaposott úton haladtunk, néhol illatos Hunyor bimbója zöldellt a hó felett. Elkezdett szállingózni a hó, de nem zavart bennünket.
A Büdös-kútnál V. Peti megtöltötte üvegeinket vízzel, és ügyelt, nehogy elhagyjam a túrabotom. Fogtunk egy kis ropogtatni valót, és indultunk is tovább. Hamar a Remeterétre értünk, ahol almát kaptunk. Rövid szakaszon a hóval borított erdészeti műúton haladtunk, és az első elágazásnál volt egy kis tanakodás, hogy le kell-e térni egy jelzetlen útra. Ketten az igenre szavaztak, hárman pedig azt sem tudtuk, hol vagyunk, így aztán letértünk. J Megnyugtató volt, hogy mások is jöttek utánunk. A hóréteg vastagságával meg voltunk elégedve, a fotón látszik, a kis tarajos szikla is. A mozgó ellenőrző pontot Bánosnál találtuk meg, zsebre vágtuk a cukorkát, és indultunk tovább. Hamarosan szembetalálkoztunk társainkkal, ők tovább haladtak a jelzett úton, így a patak medrében haladva, kerülővel jöttek az ellenőrző ponthoz – rajtuk kívül mások is! Erre vékony volt a hótakaró, helyenként saras úton haladtunk. Meglepően hamar Orfűre értünk, ahol szörpöt és nápolyit kaptunk. A tó partján megkávéztunk, azaz elfogyasztottunk 1-1 Pocket Coffee-t, amit az övtáskámból vettem elő. Ennek a kis időzésnek köszönhető, hogy találkoztunk két fiatalemberrel, akik a „kisházhoz” igyekeztek átöltözni a Trió barlangban végzett több órás feltárási munka után. Szívesen megölelték volna a lányokat, de ők tiltakoztak – a fotó magáért beszél. J
A médiából Évi úgy tájékozódott, hogy a Gubacsos kulcsosház felett járhatatlan a turistaút, az országutat javasolják. Ismét szavaztunk: megyünk a túristaúton, mert a Szilvi még nem járt arra. Nem bántuk meg, mert mindent hó borított, bakancsaink kitisztultak, és sokkal kellemesebb volt, mint az országúton gyalogolni. Mire beértünk a célba, a Bánosnál hagyott társaink már ott voltak, ők az országutat választották.
Átvettük a teljesítésért járó gomba jelvényt, ettünk almás pitét – elvégre pite túrát teljesítettünk – hagymás zsíros kenyeret, lekváros kenyeret, ittunk szörpöt/vizet, és jóllakottan, fáradtan elindultunk haza. Én nem hagyhattam ki a szaunát és pezsgőfürdőt - kellett az izomlazítás -, Szilvi pedig azóta is otthon kúrálja magát.
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Lejegyezte: Farkas Kati
Két autóval negyed 8-ra érkeztünk Pécsről Abaligetre, ahol gyönyörű havas tájkép fogadott bennünket. Többen már indultak a teljesítménytúrára, egyesek futva. A nevezésre már kígyózó sorokban vártak túratársaink. Fél 8-kor két csoportban indultunk el, mert kis csapatunk fele a 30 km-es távra jelentkezett, másik fele csak a 20 km-es távot vállalta be.
Mindjárt az elején elkelt volna a túrabot, de azt éppen otthon hagytam. Előttünk már kitaposták az utat, nehéz volt felkapaszkodni a domboldalon. Sebaj, kerestem az erdőben egy göcsörtöset– később egy fotón megörökítettem.
A levegő párás volt, gyönyörködhettünk a fehér szín különböző árnyalataiban. Csendesen haladtunk, mert F. Szilvi a héten megfázott, sokat köhögött, az emelkedőkön nehezen vette a levegőt – aggódtunk érte. Több turistát beértünk, többen utolértek bennünket. Egy farakásról próbáltam időzítéssel fotót készíteni magamról, de rájöttem, most erre nincs idő.
Az első rövid pihenőt a Vigonvári haranglábnál tartottuk. Ez szeles hely, fogtunk pár szelet nápolyit, és továbbhaladtunk Jakabhegy felé. A távoli ködös tájképét is megörökítettük, avagy sorozatkép készült M. Éviről? B. András telefonon jelentkezett. Tudtuk, hogy mögöttünk jár, vártuk, hogy beérjen bennünket, de csak 2 nap múlva hallottunk felőle, ill. a túrabeszámolók közt rábukkantunk a képeire.
Bélyegzőhely, és csoki várt ránk a Pálos kolostor romjai mellett. Itt átigazoltak a 30-asra azok a társaink, akik a 20-asra neveztek, de csak S Zoli csatlakozott hozzánk, a többiek külön (gyorsabban) indultak tovább. Az erdő szélén helyenként 40 cm-es volt a hó, de mindig kitaposott úton haladtunk, néhol illatos Hunyor bimbója zöldellt a hó felett. Elkezdett szállingózni a hó, de nem zavart bennünket.
A Büdös-kútnál V. Peti megtöltötte üvegeinket vízzel, és ügyelt, nehogy elhagyjam a túrabotom. Fogtunk egy kis ropogtatni valót, és indultunk is tovább. Hamar a Remeterétre értünk, ahol almát kaptunk. Rövid szakaszon a hóval borított erdészeti műúton haladtunk, és az első elágazásnál volt egy kis tanakodás, hogy le kell-e térni egy jelzetlen útra. Ketten az igenre szavaztak, hárman pedig azt sem tudtuk, hol vagyunk, így aztán letértünk. J Megnyugtató volt, hogy mások is jöttek utánunk. A hóréteg vastagságával meg voltunk elégedve, a fotón látszik, a kis tarajos szikla is. A mozgó ellenőrző pontot Bánosnál találtuk meg, zsebre vágtuk a cukorkát, és indultunk tovább. Hamarosan szembetalálkoztunk társainkkal, ők tovább haladtak a jelzett úton, így a patak medrében haladva, kerülővel jöttek az ellenőrző ponthoz – rajtuk kívül mások is! Erre vékony volt a hótakaró, helyenként saras úton haladtunk. Meglepően hamar Orfűre értünk, ahol szörpöt és nápolyit kaptunk. A tó partján megkávéztunk, azaz elfogyasztottunk 1-1 Pocket Coffee-t, amit az övtáskámból vettem elő. Ennek a kis időzésnek köszönhető, hogy találkoztunk két fiatalemberrel, akik a „kisházhoz” igyekeztek átöltözni a Trió barlangban végzett több órás feltárási munka után. Szívesen megölelték volna a lányokat, de ők tiltakoztak – a fotó magáért beszél. J
A médiából Évi úgy tájékozódott, hogy a Gubacsos kulcsosház felett járhatatlan a turistaút, az országutat javasolják. Ismét szavaztunk: megyünk a túristaúton, mert a Szilvi még nem járt arra. Nem bántuk meg, mert mindent hó borított, bakancsaink kitisztultak, és sokkal kellemesebb volt, mint az országúton gyalogolni. Mire beértünk a célba, a Bánosnál hagyott társaink már ott voltak, ők az országutat választották.
Átvettük a teljesítésért járó gomba jelvényt, ettünk almás pitét – elvégre pite túrát teljesítettünk – hagymás zsíros kenyeret, lekváros kenyeret, ittunk szörpöt/vizet, és jóllakottan, fáradtan elindultunk haza. Én nem hagyhattam ki a szaunát és pezsgőfürdőt - kellett az izomlazítás -, Szilvi pedig azóta is otthon kúrálja magát.
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Lejegyezte: Farkas Kati
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése