Ez volt 2010.

Arató Csongor összeállítása
Rostás László összeállítása
Nyári pillanatok (Rostás László)

Tarts velünk jövőre is!

.

2010.12.31. - 2011.01.01. Szilveszter-Újév a Gubacsosban

Útvonal: Gubacsos kh - S - Domokos - K+  - Gubacsos Táv: 4,6 km
Éjféli menet: Gubacsos kh - Balázs hegyi kilátó  - Gubacsos  3,7 km

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.


Az esztendő utolsó napját jópár bringással együtt a Gubacsos kulcsosházban terveztük eltölteni.
Ennnek megfelelően szerveződött az év vége. Mindenki készült, sütött-főzött, pakolt, én pedig a fuvart próbáltam megszervezni, amivel kijutunk a házba. Első körben H. Barna jött szóba, de mivel ő beteg lett, így változot a terv, és végül L. Mónival mentünk.

Némi keresgélés után meg is találtuk egymást a "parasztelosztónál":), majd elindultunk Orfű felé.
Azért  egy Tescót még útba ejtettünk, majd rövid vásárlás után, nekivágtunk az útnak, és hamar felértünk Remete-rétre, innen pedig jókora gurulással az orfűi elágazót. 
Innen már látszott a ház, majd kis gurulással már be is álltunk a parkolóba.
Felcipekedtünk a házba, majd gyorsan begyújtottunk, leginkább Mónika, én pedig, miután Péterék is megérkeztek, és lett fejsze, fát hasogattam. Közben Balázsék is megérkeztek, és Évi is, így kiegészülve , gyors pakolás után, elindultunk a délutáni rövid túrára. Először Abaliget felé terveztük, de az idő rövidsége miatt inkább a Rácz-tanyát vettük célba. Itt igen szép havas, kissé felhős, vörös naplementés tájat láttunk, lásd a fotókon:).

Tovább gyalogoltunk a szép hóban, majd több "jobbra" útbaigazítás után, egy meredek ereszkedőn leértünk az abaligeti műútra.
Ezúton is köszönjük Balázsnak a hatékony GPS-es útbaigazítást:)

A műútnál Márti, Móni, és a gyerekek, úgy döntöttek, visszamennek az úton a házba, Mónika fűtési céllal,  a gyerekek pedig  a jobb út miatt. A többség fejlámpára kapott, és bevette magát a már sötétedő erdőbe. Baktattunk a hóban, amely igen szépen csillogott a lámpák fényében, és jókedvű beszélgetés közben haladtunk a ház felé, vagyis úgy hittük. De kicsit eltértünk az útiránytól. De semmi baj, jött a GPS, és egy vastagon havas domboldalon, hamar visszataláltunk a "jó" útra.  Ugyanis jelzettnek jelzett volt, de olyan sűrűn benőtt, ágas-bogas, hogy sokszor csak egészen mélyre hajolva tudtunk átvergődni rajta.
De nagyon szép volt, a havas ágak közt, bújkálva haladni.

Hamarosan visszaértünk mi is a házba, ahol már kellemes meleg volt, köszönhetően Móninak, aki szorgalmasan rakta a fát a kályhába. Ezt a dolgot éjjel is folytatta, ezúton is nagyon szépen köszönöm neki , gondolom, a csapat többi tagja nevében is mondhatom.
Ráadásul a kályhán egy nagy fazékban már készült az illatos forralt bor, melyből igen jól esett 1-1 pohárral mindenkinek. Eztuán lassan kialakult a terülj-asztalkám, vagyis  a minden földi jóval megrakott svédasztal:)
A legnépszerűbb Mónika habcsókja volt, elsőként az fogyott el, így ő nyerte a versenyt!
De mindenki tisztességesen kivette a részét a fogyasztásból, igazi hangulatos habzsi-dőzsi volt.

Majd, hogy lenyomjuk a sokféle kaját, előkerült a csocsó is, amin kisebb bajnokságokkal felérő heves csaták zajlottak.
A többiek kártyáztak,társasoztak, beszélgettek. Egyszer csak erősítés érkezett, betoppantak Szilvi, Kati, Margit, és Laci.
Így kibővülve, folytatódott a játékdömping, volt, hogy egyszerre 4 féle játék zajlott az asztalnál.

Így, beszélgetve, játsszva ütöttük el az időt, majd hamarosan indulnunk kellett a Balázs-hegyi kilátóhoz, hogy éjfélre felérjünk.
Lámpákkal, és pezsgőkkel megrakodva elindultunk, majd kellemes séta után fel is értünk a kilátóhoz. Itt megdöbbenve tapasztaltuk, hogy az önkormányzat, balesetveszélyre hivatkozva, lezáratta a kilátót, mi több, az alsó teljes sor lépcsőfokot is leszereltette. Ez nagy csalódás volt, ugyanis az éjfélt a toronyban szerettük volna megérni, hogy ott koccinthassunk. Ez hát így elmaradt. Vártunk, hogy lássunk sok szép tüzijátékot is, de sajnos a köd miatt ez nem sikerült, így leginkább csak hallottuk:)
Ezután visszatértünk a házhoz, ahol már sok minden nem történt. Szilviék elbúcsúztak, ők nem alszanak itt. Kis beszélgetés után mindenki aludni tért. 

Reggelre ébredve, kellemes meleg volt még a házban, Mónikának köszönhetően, aki gyakorta rakott a tűzre.Gyors süti, pogi, tej, kakaó, virsli reggeli után pakolás, rendrakás, és máris indultunk haza.
Én, személy szerint nagyon jól éreztem magam, jó volt a program, és a társaság is. barátságos, kedves emberekkel voltam együtt, és így jól telt az idő. Ha sikerül, én szívesen szilvesztereznék ugyanott jövőre is.Köszönöm mindenkinek, aki ott volt, és együtt ünnepelt velünk. BUÉK!

Lejegyezte: Rostás László

Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Rostás László fotói megtekinthetők itt.

.

2010.12.30. Óévbúcsúztató a Zengőn

Képek:
Földes Csaba fotói megtekinthetők itt.

2010.12.19. Dombay-tó 30 TT

Útvonal: Dombay-tó - Zengő - Réka-kunyhó - Somos-hegy - Püspökszentlászló - Hármas-hegy - Köves-tető - Hosszúhetény - Dombay-tó
Táv: 29,2km 1220m szint

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.



Reggel 6 óra előtt várom a Budai-vámnál, hogy H. Barna beguruljon M. Évivel. Az autó hőmérője -13,5 C hideget mutat. Közben kaptam a telefont Évitől, hogy menjek érte, mert Barnának bedöglött a telefonjában az ébresztő és elaludt. Kár, hogy nem tudott velünk jönni.
A Dombay-tó felé a hőmérő egy szakaszon -16,5 C-t mutatott, Sz. István eközben rekord hideget: -18 C-ot mért valahol a hatoson.
Gyönyörű hó volt. Azon tanakodtam, hogy hogyan tudok majd felmenni a Dombay-tó előtti meredek kaptatón a kocsival, de sikerült.
A rajt épülete előtt Sz. István már várt minket, szokása szerint bár messzebbről jött, mégis ő volt a fürgébb.
Gyors nevezést követően 7.00-kor sikerült háromfős kis csapatunkkal elrajtolnunk. A mai túrára szánható idő a magam részéről be volt határolva, ugyanis 15.00 - 16.00 körül vissza kellett érnem Pécsre.
Kezdett világosodni mikor elindultunk, gyönyörű volt a pirkadat. A Zengő déli lábán erős szél fújt, vágott a hideg. A csúcs alatti nyeregben a tél ereje tovább erősödött. A hideggel csak egy természetfotós dacolt, akinek csak az orra hegye ért ki a ruhájából. A napsütésre nem lehetett panaszunk, hiszen egy szál felhő sem volt az égen. A csúcsra érve az első ponthoz nem engedhettünk sok ejtőzést, mert majd megfagytunk álló helyzetben. A pontőrök a torony belsejében gyújtottak tüzet, hogy ne hibernálódjanak.
S lám, a Zengő északi oldalán ereszkedve szélcsend, és kellemes idő fogadott minket. Ritka ez az északi oldalon. A meredek lejtőn még lépkednünk sem kellett, csak a lábainkat picit emelgetve síeltünk bakancsban lefelé. Az erdészeti műútnál egy kódot kellett begyűjtenünk, majd pihenésképpen a behavazott erdészeti műúton haladtunk tovább a Réka-völgybe vezető út elágazójáig.
A Réka-kunyhónál nem volt pont, csak megálltunk egy kicsit. Megkóstoltuk az Etelka-forrás vízét, majd továbbindultunk egy tavalyról már ismert, nehéz szakasz leküzdésére, a Somos hegy oldalának megmászására. Négykézláb jutottunk fel. A túra elején eldöntöttük, hogy a hó és a behatárolt időkeretünk miatt nem a tavalyi 38-as, hanem a 30-as távot teljesítjük. A Somos pont után kellett elhagyni a 38-as táv vonalát, és haladtunk Püspökszentlászló felé. Itt ért be minket V. Lajos, akivel egészen Hosszúhetényig együtt nyomtuk a távot.
Püspökszentlászlón a kulcsosházban az ellenőrzőponton finom káposztás sütivel és meleg teával vártak minket. Szentlászló után nekivágtunk a Hármas-hegynek. 
Útközben egy szakaszon a zobákpusztai erdészeti úton haladtunk. Lajossal arról diskuráltunk, hogy milyen jó sífutópálya-rendszert lehetne itt létrehozni a behavazott úton. Pusztabányán egy szezonális sífutócentrum lehetne, büfével, melegedővel, kölcsönzővel. Ugyanis ott fut össze a Máré vár, Pécsvárad és Zobákpuszta felé vezető erdészeti aszfaltút...
Feljutva a Hármas-hegyre, a pontőrtől pálinkát és egyéb italokat kaphatott aki kért. Jómagam nem éltem vele, mert még autóznom kellett. A következő szakaszon, a hosszúhetényi ellenőrzőpontig jócskán kiléptünk. Hetényben forró teával melegítettük át magunkat, és nekiindultunk az utolsó etapnak a Dombay-tóig. Arra számítottam, hogy ezen a nyílt terepen majd szétfagyunk, hiszen a túra elején erős déli szél fújt. Viszont a szél elállt, így a fagyoskodás elmaradt, -2C körülire emelkedett a hőmérséklet. Évi jó tempót diktált, győztünk utána haladni. Emlékszem, tavaly hatalmas sár volt ezen a részen, de a fagy most segített nekünk.
Hamarosan beértünk a célba, ahol vidám hangulat uralkodott. Meleg kézfogás után a rendezőktől átvehettük a túra teljesítéséért járó kitűzőt és emléklapot. Ezután jól esett a finom paprikáskrumpli.

Köszönet a rendezőkenek a klassz túráért, és a finomságokért!

Lejegyezte: Keményfi Balázs


Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.

.

2010.12.18. Nyílt túra a Közép-Mecsekben

Útvonal: Dömörkapu - Rotary-körsétány - Tubes - Mandulás. BMTSZ nyílt túra
Táv: 10km. Túravezető: Sipos Imréné BMTSZ

Szombaton éjjel megérkezett a megjósolt havazás. Reggel, a 34-es buszmegállóban, szakadó hóban találkoztunk több túratárssal, hogy meghódítsuk a Mecsek magaslatait.
Jó hangulatban, beszélgetve vágtunk neki a túrának, Dömörkaputól indulva , az egykori szánkópályán felfelé.
Kellemes, bemelegítő mászás után értük el a síházat, majd innen egy nekirugaszkodással máris a Misina-tetőn voltunk.
Innen a Kis-tubes felé vettük az irányt, majd a Rotary körsétnyt elérve, váltottunk, és elindultunk a Tubes derekán, körbe a sétányon.
Nem volt egyszerű menet, a majdnem szűz hóban, és a folyamatosan szakadó hó is plusz kihívást jelentett.
Ennek ellenére, mindenki kitartóan gyalogolt, és egyszer csak azt vettük észre, hogy világosodik, és eláll a hó. Lekerültek a kapucnik, és megindult a beszélgetés is, amit eddig a fülre húzott sapkák, kapucnik majdnem lehetetlenné tettek.

Lassan még a nap is előbukkant, és amint megérkeztünk a Kis-Tubes kilátóhoz, már a táj is látható volt, csak a Jakab-hegyet borította köd. Itt megebédeltünk, némi kis szíverősítő kiséretében, majd továbbindultunk, a Tubesre, a János- kilátóhoz.
Itt fent sűrü köd fogadott bennünket, így a kilátóba sem mentünk fel, kilátás híján.:)
Pár perc pihenő után, a sárga háromszög jelzésen elindultunk, ezúttal lefelé. és egy nagyon szép, látványos, kanyargós úton elérkeztünk Lapisra.
Innen tovább haladtunk a sárga háromszögön, majd jó kis séta után, megérkeztünk Mandulásba. 

Itt megvártuk a buszt, majd jólesően leülve, hazabuszoztunk Pécsre. 
Jó hangulatú, kellemes túra volt, nehézséget csak a hideg, a folyamatosan szakadó hó, és a hó miatt a nehéz terep leküzdése jelentett.
Cserébe a vastagon behavazott, érintetlen, fehér természet varázsolt el bennünket. Szép túra volt.

Kiegészítés:
A Mandulás előtt nem sokkal vettem észre, hogy nincs meg a telefonom.
Hogy, mikor, és hol hagyhattam el, nem sok elképzelésem volt róla, de úgy gondoltam, másnap, azaz vasárnap visszamegyek, és teszek egy próbát, hátha megtalálom.
Így is lett, feleségemmel kettesben nekivágtunk újra a túrának, kis változtatással, ugyanis a Mandulásból indultunk, fel a Tubesre.
A Rotary-körsétányt ezúttal kihagytuk, mert ott még megvolt a telóm.
Útközben számtalanszor próbáltuk csörgetni, hátha meghalljuk, de semmi. Egyre fogyatkozó reménnyel értünk fel a Tubesre, ahol a kilátás kis időre feledtette a bosszúságot. Hamar továbbindultunk azonban, mert erős, hideg szél fújt fent.
Folytattuk utunkat a Kis-Tubes felé, és hamarosan eszembe jutott, hogy én ott, miközben "tápoltunk", felültem a korlátra. Hátha ott csúszott kia zsebemből, amit elfelejtettem becipzározni.
 Újult lendülettel vágtattunk a kilátó felé, majd odaérve , lábbal szétrúgtam a havat a korlát alatt, és a második mozdulatra előbukkant a telefonom. Hát, azt kell mondjam, nagyon megörültem, és ennek hangot is adtam, feleségem szerint egy indián harci üvöltéssel. Természetesen ebben a pillanatban bukkant fel 2 túrázó, és elkerekedett szemmel nézték a táncoló, üvöltő embert:)
De miután elmagyaráztam, mi miért volt, kevésbé néztek furán, bár, szerintem, azért maradtak kétségeik:)

No, de minden jó, ha a vége jó, ismét egy jót túráztam, és a telefonom is meglett, így egy igazán szép, és jó napot mondhatok magaménak.

Lejegyezte: Rostás László

Képek: 
Rostás László fotói a telefonkereső túráról megtekinthetők itt.


2010.12.12. "A Sin-gödröt nagyon szeretem" - gyalogtúra

Részvétel a BMTSZ nyílt túráján.

Útvonal: Zobákpuszta - Takanyó - Hidasi-völgy - Szederindás-kút - Sín-gödör - Barna-kő - Szöge-hegy - Zobákpuszta Táv: 14 km 385m szint
Túravezető: Müller Nándor, Tel: 20/957-5775

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető és GPS-re letölthető itt.

Szép számmal vettünk részt a természetjárók a BMTSZ mai nyílt túráján, úgy 40-en lehettünk. Klubunkból is sokan eljöttek. Jók az ilyen alkalmak, mikor túra keretében más szakosztálybeliekkel, illetve szakosztályon kívüliekkel válthatunk kötetlenül szót. Útközben röpködtek az ötletek a közeljövő túráira vonatkozóan.
Mindezeknek Müller Nándor túravezetőnk egyik legkedvesebb útvonalának bejárása adott alapot. Nehéz, de annál szebb terepen haladtunk. Az út során számtalanszor kellett különböző módszerekkel átkelnünk a patakon, volt amikor sikerült száraz lábbal megtennünk, de ez volt a ritkább eset. Volt olyan szakasz is, mikor út nem lévén a "patakászás"-t, azaz patakban gyaloglást kellett választanunk. Legnagyobb próbatételt az utolsó átkelés, a megáradt Völgységi-patakon való átugrás jelentette.
A pihenők során előkerültek az otthonról hozott finomságok. Volt aki előre látó módon recepttel is készült, lásd a fényképek között.
Köszönjük a túrát!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Rostás László fotói megtekinthetők itt.

.

2010.12.10. Találkozó a Mikulással

Szokásához híven a Pécsi Túrakerékpáros Klub Mikulása egy kellemes találkozóra hívta meg azokat a klubtagokat, akik a 2010-es évben aktív munkájukkal hozzájárultak a Klub eredményes működéséhez (túravezetés, rendezvényszervezés, pontőrködés, túrabeszámoló írás, fényképezés, egyéb szervezési feladatok... és még sorolhatnánk).
Az idei aktív munka eredményeképpen öröm volt végignézni a hosszú asztalon. Jövőre várunk Téged is a sorban!

A jó hangulatú találkozóról készült képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Rostás László fotói megtekinthetők itt.

.

2010.11.27. Őszi-téli gyalogtúra a Jakabhegyre

Útvonal: Égervölgy - Mohosi kis-kút - Panoráma úton Babás szerkövek - Petőczpuszta - volt Petőcz akna - Patacsi mező - Égervölgy
Táv: 20 km, szint 780 méter
Túravezető: Fülöp Szilvi



A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.



Túravezetőnk jól egyeztetett az időjárás felelősökkel, hiszen a túra napján remek idő fogadott minket. Tudni kell azt, hogy 1 nappal előtte és utána egyaránt ronda, nyirkos idő volt jellemző. Tehát a külső körülmények adottak voltak egy jó túrához. Ehhez már csak nekünk, résztvevőknek kellett hozzáadni a magunkét, ami szintén sikerült: A túra kiindulópontján, az Éger-völgyi Teca Mama vendéglőnél (ha jól számoltam) 22 fő gyülekezett. Klubtagok, illetve klubon kívüli ismerősök, és számomra ismeretlen természetbarátok. Köszönhető volt a szép létszám a hathatós propagandának. Hiszen a túra mind a saját weboldalunkon, mind pedig a Túratárs.com-on is meghirdetésre került. 
Mi a mai esemény címe? Őszi-téli gyalogúra a Jakab-hegyre. A névválasztás is telitalálat volt, hiszen az út során a Jakab-hegy déli oldalán járva szép őszi napsütésben fürödtünk. Átjutva a hegy gerincén az északi oldalra a tél birodalmába kerültünk. Öröm volt érezni végre a téli hangulatot.
A túra során pihenőt tartottunk Éger-tetőn a játszótéren, majd a Babás szerköveknél. Miközben a csodálatos kilátásban gyönyörködtünk, névnaposaink elővették rejtegetett süteményeiket, melyet örömmel, és hamar elpusztítottunk az egészségükre.
A Babás szerkövek után felkerestük az 1949-es mecseki légikatasztrófa helyszínét. Lásd: (GCLi2).
A túra során hozzánk csapódott és végig velünk tartott Teca Mama kedves magyar vizsla kutyája. Biztos vagyok benne, hogy Ő jobban ismeri a Jakab-hegyet mint bármelyikünk.
Az északi oldalon, mint már említettem, a tél hangulatából merítettünk. Végül visszaérkeztünk Éger-völgybe túránk kiinduló helyére. Ahogy visszaértünk, a kutya rögtön bebújt az óljába és lepihent.
Túravezetőnk féltávnál egy rossz lépést követően bicegősre kellett vegye a járást, de hősiesen kitartott a túra végéig. Kiderült, hogy sajnos 6 hét gyógyulás kell a lábának. Ezúton kívánunk jobbulást neki.

Köszönjük a túrát!


Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt. 

Tamás József fotói megtekinthetők itt.

A repülőgép becsapódás helyszínén felolvasott szöveg itt található.

2010.11.25. Vetítéses élménybeszámoló a 2010. évi túrákról

Tartalmas év van mögöttünk. Az idei túrák sora a téli gyalogtúrákkal kezdődött, majd sífutó hétvégét tartottunk a Roglán. Ezután kerékpártúrák sora következett (2800km össz hossz!). A nyár közepén a kerékpárról egy hétre kenuba ültünk, majd visszaszálltunk a nyeregbe. A kerékpáros szezon végeztével ismét bakancsot húztunk.

A mai estén vetítés keretében közösen felelevenítettük a 2010. évi túrák élményeit. A műsor a következő volt:

Rövid áttekintés 2010 túráiról, munkáiról,
Részletes beszámoló:  a Dráva-menti kerékpártúráról,
a Duna Maratonról (MTB),
a roglai sífutó hétvégéről,
a csallóközi kenuzásról.

Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.


2010.11.20. Gyalogtúra Barcs környékén a határ mentén

Útvonal: Barcs v.á. - Drávaszentes - Ferenctelep - Péterhida Újfalu - Erzsébetsziget - Babócsai Ó-Dráva - Babócsa v.á. Táv: 27km Szint: 0
Túravezető: Harasztia István

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.


Barcs-környéki sorozatunk második túrájához érkeztünk. Ezúttal tízen gyűltünk össze a barcsi hajókikötőben. Az egész környék képviseltette magát. Ketten Homokszentgyörgyről, hárman Dombóvárról, egy fő Bátaszékről, egy fő Barcsról, 2 fő Pécsről és 1 fő pedig Kozármislenyből.
Nyirkos, csepergő időben vágtunk neki az útnak. Ezen a túrán Barcstól nyugatra lévő területet jártuk be. 2004. októberében jártunk már erre, csak ellenkező irányban, és más csapat összetétellel.
István túravezetőnk gondos előkészületi munkáinak eredményeképpen első programpontként Drávaszentesre látogattunk a Duna-Dráva Nemzeti Park bemutatóközpontjába. Itt Fenyősi László várt minket, aki először pár szóval beszélt a Nemzeti Parkról és a bemutatóhelyről.
A tájékoztató után a kérdéseket tehettünk fel, melyekre László szívesen válaszolt. Túravezetőnk tette fel talán számunkra a legfontosabb kérdést, mely arról szólt, hogy miért került olyan sanyarú sorsra a Három Folyó kerékpáros túraútvonal Barcs-Drávatamási közötti szakasza, mint amilyent három hete láthattunk. Fenyősi László is osztotta véleményünket, hogy ez a helyzet nem maradhat így egy ilyen neves túraútvonal esetében, de sajnos nem a Nemzeti Park hatáskörébe tartozik ez az útszakasz. Reméljük, hogy az út kezelői mihamarabb változtatnak ezen az állapoton.
A bemutatóközpontban a program egy kis sétával folytatódott. Megtekintettük a szomszéd épületben lévő természeti kiállítást, majd kimentünk a karámokhoz az élő állatokhoz. Láthattunk itt szamarat, lovat, szürkemarhákat, tyúkokat, mangalicát, és még sorolhatnám, de inkább nézzétek meg Ti is!
Búcsút mondtunk kedves vendéglátónknak és nekivágtunk a kilométereknek, mert még sok volt hátra. Drávaszentesen gyalogolva elhaladtunk Ürmös István fafaragó háza előtt, akihez ezúttal idő hiányában nem tudtunk betérni, bár lelkesen invitált minket. Megígértük, hogy egy másik túra keretében mindenképpen felkeressük.
Ferenctelep felé haladtunk. Kíváncsi voltam erre a határhoz egészen közeli településre, mert úgy tudom, annak idején itt többen szöktek át a határon, Jugoszlávián keresztül Nyugatra. No, de a faluból két kereszten, egy mérlegház és egy tejcsarnok romjain kívül csak néhány kitörött villanyoszlop maradt. Ha a térkép nem jelezné, észre sem vennénk.
Ferenctelep után sínen voltunk, azaz a Barcs-Gyékényes vonal mentén haladtunk egy rövid szakaszon, míg egészen meg nem közelítettük az országhatárt. Ugyanis a trianoni határ itt a Dráva egykori kanyargós medrében húzódik, mely meder ma a Rinya pataknak ad helyet. Itt tartottunk egy kis pihenőt. 
Ezt követően péterhidai volt határőr laktanya következett. Jelenleg őrizetlen, elhagyott terület. Az épületek elhagyottak persze, de viszonylag jó állagúak. Érdemes volna hasznosítani valami jó dologra, esetleg turistaszállásnak!
A laktanya körül a mi napig lehet látni lövészárkokat. A határ mentén haladva két túratársunk, akik annak idején hivatásos katonaként szolgáltak, meséltek nekünk szolgálati éveik éppen a túra jellegébe vágó történéseiről.
Itt az ország legszélén járva csodálatos természeti területeken haladtunk át. A terület háborítatlansága az egykori határzár következtében alakult ki. Ma szabad a járás e területen - természetesen a határ tiszteletben tartásával -, hiszen ez még az EU határa egy ideig.
Néhány száz méter után a Rinyán egy függőhídhoz értünk. Gondolom ez a nyomsávhoz tartozott, a határőrök használhatták. Vidámkodtunk egy kicsit a hídon.
Egy szántóföldi szakaszon áthaladva az utolsó programpontként, de a túra nem utolsó meghatározó pontjaként (lásd pár sorral lejjebb) a babócsai ó-Drávához érkeztünk. Nagyon szép látvány fogadott itt minket. Mindenkinek ajánlom.
Nem volt más hátra, mint elgyalogolni a babócsai vasútállomásra, ahova túravezetőnk biztonságos időzítésének köszönhetően fél órával a menetrend szerinti vonatindulás előtt érkeztünk meg. Nem is baj, jobb így, mintha rohannunk kellett volna a vonatra - mondtuk egymásnak.
Jómagam ebben a fél órában kihasználtam az időt arra, hogy néhai rokonaim házát megkeressem a faluban. Igyekeztem vissza az állomásra, hogy még meg tudjam venni felszállás előtt a jegyet. Sikerült még épp időben visszaérnem, mikor a többiek azzal fogadtak, hogy szombathelyi a vonat 60 percet késik. "Na neeeee" - jött ki belőlem, de a többiek nem vicceltek. Ez még annyiban fokozódott, hogy mikor kezdett a 60 perc letelni, az állomásfőnök közölte, hogy a 60 perc nem 60, hanem 80 lett. Kezdtük vidámra venni a helyzetet, egyre jobb lett a hangulat a holdvilágos estében. Végül összesen bő két órás várakozás után felszálltunk a vonatra, mellyel csupán 15 percet kellett utaznunk a Barcson hagyott autókig.
Ha ezt tudtuk volna már két órával ezelőtt, gyalog nekivágtunk volna - mondtuk. Na mindegy. Jó túra volt, sok érdekeset láttunk, a végét meg poénra vettük már. Ez abban is megmutatkozott, hogy mikor befutott Babócsára a szerelvény, a mozdony előtt az egész csapat egyszerre örömtáncot járt!

Köszönjük a túrát, és a szervezést Istvánnak!



Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Tamás József fotói megtekinthetők itt.

Beszámoló a Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub 2010. évi munkájáról

A beszámoló itt olvasható.

2010.11.14. Kisgyón 30/15 gyalogos teljesítménytúra

Képek:
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.

2010.11.14. Alpokalja túra

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető, GPS-re letölthető itt.

Képek:
Bondor Mihály fotói megtekinthetők itt.

2010.11.13. Skóciai Szent Margit emléktúra

Útvonal: Pécsvárad - antalkép - Szép Ilonka kilátó - Réka vár - Mecseknádasd
Táv: 14km, szint: 400m

A túra eredeti meghívója letölthető itt.

2010. november 13.-án került sor az ez évi emléktúra megtartására. (Szt. Margit napja november 16.-a, a túrát mindig a közelebb eső szombaton rendezzük.)
Ragyogó napsütésben gyülekezett a népes csapat a pécsváradi Kossuth téren. Pécsett mentesítő buszt kellett beállítani, hogy elhozzák a túrázókat, Bajáról különjárattal jöttek. Bonyhád, Bóly, Komló, Szekszárd, sőt, Budapest is képviseltette magát. A pécsváradiak is számosan jelentek meg. Külön öröm volt az ifjúság eddigieknél nagyobb arányú részvétele a túrán. Velünk gyalogolt Tóth Klára, a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség elnöke, Antal Géza apátplébános úr, és Bognár Rudolf úr, a Magyar Zarándokút szervezőbizottságának elnöke is.
A korábbi években megszokott túravezető betegsége miatt idén a pécsi Baumann József terelgette a mintegy 300 résztvevőt a szokásos Szt. Margit úton. A Nap sütött, szél nem fújt, a sár nem volt jelentős, az erdő késő-őszi színeit mutatta. Ideális kirándulóidő volt. A domborzat viszont megdolgoztatta a szívet, tüdőt. A kegyetlen kapaszkodó a Réka-völgyből a Vadászlakig szétzilálta a mezőnyt. A Langehöhe gerincútján kilométer hosszan kanyargott az embersor.
A Réka-várban a pécsi 10-es cserkészcsapat két leány-örse várta a túrázókat. Szt. Margitról szóló énekkel köszöntötték az emlékkő körül gyülekezőket, akik virágokkal borították azt el. A túra szervezője is felsántikált fájós lábával a vár falmaradványai közé, s az érdeklődőknek Skóciai Szt. Margit életéről beszélt. A budapesti Patrona Hungariae gimnázium küldöttsége hazafias dalt hozott, amit a túrázók is velük együtt énekeltek. A kis megemlékezés a "Boldog asszony anyánk" kezdetű, közismert Mária- énekünkkel fejeződött be. A fák között ünnepélyesen zengett a többszáztorkú énekkar hangja.
A Réka-vár romjai közül a hajdani Stein-malomhoz ereszkedtünk le, s indultunk az óbányai műúton Mecseknádasd felé. Kellemes meglepetés volt, hogy az út menti Aranypatkó panzió a túra minden résztvevőjét megkínálta egy-egy pohár forralt borral, vagy teával.
Mecseknádasdról a menetrend szerinti busz nem tudta elhozni a hazafelé igyekvőket, a Volánnak újra mentesítő járatot kellett beállítania, de nem kellett rá túl sokáig várni.
Szép nap volt, és a túra 14 km-es hossza sem volt túl megerőltető. Reméljük, jövőre is jöhetünk!
A témához tartozik még, hogy a túra végén Bognár Rudolf úr közölte, hogy a Skóciai Szt. Margit Út is része lesz a most alakuló, Esztergomtól Máriagyűdig tartó Magyar Zarándokútnak.

A túratársak elmondása alapján lejegyezte: Dr. Novotny Iván


Képek:
Arató Csongor fotói megtekinthetők itt.
Földes Csaba fotói megtekinthetők itt.

Video:
4 perces videofelvétel a megemlékezésről (Arató Csongor)

2010.11.06 Mecsek 1000 gyalogos teljesítménytúra

Útvonal: Hosszúhetény - Zengő - Püspökszentlászló - Cigány hegy - Pásztor forrás - Máré vár-  Csurgó - Kis-kaszáló - Pap-rét - Schober malom - Hosszúhetény
Táv: 25,2 km Szint: 1030m Szintidő 7,5 óra

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.

Egy kis időjárás: Érdekes ez az év. Nyáron monszun, a szeptember elmaradt, majdhogynem beköszöntött a tél. Októberi novembert követően novemberi októberben túrázhattunk a mai napon, melyen ngyon kellemes idő ajándékozott meg minket. Az is érdekes, hogy ugyanezen a túrán tavaly a fákon még zöld levelek voltak, idén mostanra csaknem mind lehullott.
Ennyi bevezető után lássuk a túrát.
F Szilvivel és Sz. Istvánnal alkottunk ma hármas csapatot. A túra rendezője ezúttal a Börzsöny Természetjáró és Hegymászó Egyesület volt. A pontőrök között sok ismerőssel találkoztunk, akikkel ez év januárjában egy közös felejthetetlen téli vándortúrán vettünk részt a Börzsönyben.
Jómagam harmad ízben vettem részt ezen a teljesítménytúrán. A pálya így már ismerős volt, ami lehetőséget adott arra, hogy a szükséges szakaszokra tartalékoljuk az energiánkat. Kezdésképpen rögtön a Zengő lekűzdése volt a feladat. Nem is baj, hogy ez az elején van, mert a teljes szint közel felét hamar teljesíthettük. Lefelé a csúcsról Püspökszentlászló felé már nehezebb volt az ereszkedés, megdolgoztatta a fékező izmainkat. A püspökszentlászlói ellenőrzőponton G. Gabriellával felidéztük a januári vándortúra egy-egy felejthetetlen pillanatát.
Az ellenőrzőpont után még egy kis mászás várt ránk a Miske-tetőig, majd ott egy kicsit könnyebb pálya, vízszintes szakasz jött. Megérdemeltük. Cigányhegyre már "lendületből" jutottunk fel. Itt összefutottunk V. Lajossal, akivel pár szót váltottunk a tervezett Rogla-sífutásról.
Dögkút-tető környékén favágók dolgoztak, és óriások számára fogpiszkálókat készítettek. A Pásztor-forráshoz könnyedén leereszkedtünk. Megtöltöttük a vizespalackjainkat a valóban finom, friss és bővizű forrásvízből. A Vár-völgyben egy szakaszon aszfaltúton haladt a kijelölt nyomvonal, majd az oldalban vezető P jelen elhaladtunk a Gergely-Éva forrás mellett. Folyamatosan, de gyengén emelkedő ösvényen könnyen feljutottunk a Máré-vár szintjére. A börzsönyi pontőrök között itt is ismerőst üdvözölhettünk.
Úgy készültünk, hogy az eddigi tapasztalatok alapján most jön a túra legnehezebb része, a Hászé-tetőig. A valóság az, hogy nem volt olyan vészes. Lehet, hogy a mai szép napsütés könnyítette meg a dolgunkat? Ezután jött a hullámvasút: Sín-gödör - Hidasi-hát - Hidasi-Völgy. Mind nagyon szép helyek, de egyes részeken igencsak technikás a pálya. Végül egy újabb kaptató után a Csengő-hegy oldalában haladó műúton a Pap-rétre jutottunk. Itt egy kis család várt minket. Egy vérbeli túrázó anyuka két kis turistapalántával, akik lepecsételtek és megitattak mindannyiunkat. Innen már csak a maradék kilométereket kellett megtenni, szint nélkül. Bringás nyelven szólva begurultunk a célba.
Összességében bár a pálya ugyanaz volt, mint előzőekben, de sokkal könnyebbnek tűnt teljesíteni, mint tavaly. De nem értem, miért van olyan nagy izomlázam ???

Lejegyezte: Keményfi Balázs


Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.

2010.11.06. Kerékpártúra Bük környékén

Útvonal:
Bük-Szakony-Gyalóka-Zsira-Lutzmannsburg-Strebersdorf-Frankenau-Klostermarienberg-Mannersdorf-Rattersdorf-Kőszeg-Ólmod-Horvátzsidány-Kiszsidány-Csepreg-Bük(-Szakony-Bük)
Táv: 66 km (81 km)

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető és GPS-re letölthető itt.

Mikor a munka ide szólított Bük városába, az első gondolatom volt, hogy itt kell tekerni egy kört. A napi 2x5 km munkába járáson túl jutott egy szabad vasárnap és bár erre a napra már változékony időt jósoltak, szerencsére kitartott még a jó idő.
8.10-et mutatott a bicajkompjuter mikor elindultam, csak hogy az még a nyári időt mutatja.
Az első métertől kezdve kerékpárúton indultam a 8 km-re lévő Zsira felé Szakonyon és Gyalókán keresztül.
Zsírából kiérve 300 méterre már ott volt előttem az első Osztrák falu, Lutzmannsburg. Mielőtt áthajtottam volna megálltam fotózni.
Mindkét oldalon emlékművek őrzik a régi rendszer általi megosztottságot, a határzárat. A faluközpontba nem kellett bemenni, a "határ" után rögtön egy bal kanyarral indult a B48-as bicajút. Széles, sima úton haladtam pár kilométert, itt keresztezte először az utamat a Rabnitz folyó és megjött az első kapaszkodó, 12%.
Szerencsére nem volt hosszú az emelkedő, innen szőlőföldek között haladtam enyhén dombos úton. Nem tudom honnan, de tudták, hogy megyek, mert itt-ott hagytak egy-egy kis fürt dér csípte édes piros szőlőt. :-)
Egy kellemes, suhanós lejtő alján újra átkeltem a Rabnitzon és a túlbuzgó diákok falujába értem, Strebersdorfba. A faluból kifelé elfogyott a kerékpárút, közúton haladtam a közeli Frankenaun keresztül Klostermarienbergig. Itt találtam egy kis pihenőhelyet egy asztallal és paddal, ettem egy banánt és ellenőriztem GPS-en az irányt. Szerencsére! Mert jobbra kellett volna mennem.  A faluból kiérve újból kerékpárút vezetett Mannersdorfba, itt újabb emelkedőn kellett felkapaszkodni, amit hasonló ívű lejtő követett. A lejtő alján Rattersdorf szélére értem, itt balra fordulva néhány száz méter után már az egykori határépületeknél voltam.
A korai indulásnak köszönhetően már 10 órakor bent jártam Kőszegen. Itt kényelmesebbre vettem a tempót és csak úgy bicajozgattam, közben meg is éheztem. Palacsinta Mánia volt a hely neve, ami mellett nem mehettem el szó nélkül. Egy hamburger, két XL-es palacsinta és egy kávé után még a nap is kisütött. :-) Ideje volt újra útrakelni.
Mindenképpen érinteni akartam Ólmodot, viszont Kőszegről nincs közúti kapcsolat, de úgy emlékeztem, hogy bicajjal megközelíthető.  A városból kifelé megálltam, hogy a Google Mapson megnézem a lehetőségeket, de a térkép helyett az „akku lemerül” üzenet fogadott. Jó, hogy most ültem majd egy órát a palacsintázóban és egy csík sem hiányzott, már pedig GPS, telefon, kamera KELL! Irány egy kávézó! Kőszeg szélén - ahol érzésem szerint a közelben kell lennie az Ólmodra vezető bicikliútnak - van egy trafiksor presszóval, itt szopogattam fél órát egy kávét és reménykedtem, hogy eléggé feltöltődött a telefon, közben az italozó helyi erők egyikét megkérdeztem van-e a közúttal szemben alternatíva Ólmodra jutni. Megkapom az eligazítást.
Kb. 1 km-t kell mennem a 87-es főúton, majd balra egy földúton feltekerek a hegyre és beérek az erdőbe, a földúton itt-ott sárfoltokat kell kerülgetni. Mivel az útbaigazítás szerint majd valahol jobbra kell fordulni, így az első lehetőségnél így teszek. Egy meredek emelkedőn kell feltekernem vastag avarszőnyegen ami alatt labilis, rejtett keréknyomokkal barázdált, süppedős, felázott talaj nehezíti a hajtást. 3-400 méter után elbizonytalanodom, elindítom a Mapsot. Akkutöltöttség két csík. Lehet, hogy itt fogok éhenhalni? A helyzetem látom, de hogy az irány jó-e, ahhoz haladnom kell. Úgy döntök, hogy inkább visszatérek a jobb minőségű földútra és egyenesen haladok tovább. Figyelem a kijelzőt, kerülgetem a sarat, imádkozom az akkuért. 10 perc után kiderül a süppedős avar volt a jó út :-(. De ez is jó lesz. Újabb kereszteződés. Balra le vagy jobbra fel? Balra egy fehér tábla rajta államhatár felirat, jobbra megyek. Pár száz méter után újra két lehetőség, egyenesen tovább vagy balra le, ezt választom. Gurulok lefelé 300 métert. Kell a Google Maps, megint tekerés és kijelző nézés. Persze, hogy az államhatár feliratú táblánál balra le kellett volna menni. Sínen vagyok! A lejtő alján piroslik egy háztető, csak le kell jutni valahogy. Az utolsó 500 méter a traktoroknak köszönhetőnek extrém downhill offroad pályává vált, kezdő patentpedálosként vért izzadva, rollerezve, esés nélkül sikerült leérnem. Ólmodról nagyon kellemes út vezetett Horvátzsidányon, majd Kiszsidányon keresztül Csepreg felé. A kőszegi útról egy kis kitérővel letértem a csepregi horgásztó felé, azt megkerülve értem be Csepregbe. A kis város végén bezárult a kör, a Bükre vezető kerékpárúton voltam. 3.5 km után a kiindulási ponthoz, a panzióhoz értem. 66 km. Az idő gyönyörű és még csak 13.40. Levezetésként még Bükön csavarogtam, fotóztam, majd újra áttekertem Szakonyba egy magasnyomású mosó reményében (ami nem volt) és vissza. Így végül 81 km-rel zártam a napot.

Képek:
Bondor Mihály fotói megtekinthetők itt.


2010.11.05. Pécs-Orfű bringaút + egy kis kitérő

Pécs-Orfű kerékpárút, avagy válasszuk inkább a lankásabb utat.



Útvonal: Pécs- Remete rét - Orfű - Tekeres - Kovácsszénája - Hetvehely - Kővágószőlős - Cserkút - Pécs Táv: 55 km, szint: 690m

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető és letölthető itt.



Most, hogy a hírek szerint befejezéséhez közeledik a Pécs- Orfű kerékpárút, a klubból ketten, Cs. Gábor, és én, úgy döntöttünk, hogy kihasználva az ajándék tavaszias időt, megnézzük, milyen is lett, lesz az új bringaút.

Így egy szép, kellemesen meleg napon nekivágtunk, hogy végigbringázunk rajta.
A vasútállomásról indulva, végig a kijelölt bringaúton mentünk, keresztül a városon, aztán Uránváros belső, parkoló útjain tekeregtünk, és végül elértük a Magyarürögi utat.

Itt is folytatódik a bringaút, de ez már tényleg csak a járdát kerékpárútként megjelölő táblákból áll. Szerencsére nem volt nagyobb gyalogosforgalom, így aránylag nyugodtan, és hamar elértük a bringaút elejét. Itt kis időre megálltunk, szerelvényt igazítottunk, majd nekivágtunk az útnak. Ez azonnal egy rövid, ám annál meredekebb emelkedővel indít, majd folytatódik is. Ez az első szakasz igen meredek, nem kimondottan családbarát bringaútra sikerült. Mindegy, leküzdöttük, Csiszi feltekert, én viszont úgy döntöttem, nem fogok mindjárt az elején ekkorát szenvedni, így babakocsinak tekintettem a bringát, és feltoltam az emelkedőn.

Ezt követően volt még egy kemény meredek, de itt már a szégyenáttételt használva azért felmentem én is. A szenvedésekért azonban tökéletesen kárpótolt a kilátás a Mecsek vonulataira, és az őszi erdő, varázslatos színeivel, fényeivel. Gyönyörű, rőt-arany színben pompáztak a fák, és ugyanilyen harsogó színekkel volt borítva az erdő talaja, és sajnos, sok helyen a bringaút aszfaltja is. Ez azért gátat vetett az önfeledt száguldozásnak, mert Orfű felé már azt is lehetett...volna.
 Az út minősége, véleményem szerint tökéletes, nagyon jó lenne, ha ez így is maradna. A mostani bejáráson 2 helyen tapasztaltuk, hogy még nem használható az út, mert még építik, és egy helyen pedig még csak a sár az úr. Gondolom, itt meg kell várni, amíg megszikkad, mert erre utat építeni nem szabad. Egyébként, teljesen sima, és épp elég széles is. Viszont, nem jó azért nagy sebességgel száguldozni rajta, mert néhol igazi hajtűkanyarok tarkítják az amúgy szép nyomvonalú utat, és itt bizony könnyen szakadékba esés lehet a száguldozás vége.
Szerencsére sok helyen korlátokkal látják el az út szélét, de a korlátra sem jó dolog ráesni. Úgyhogy csak óvatosan, inkább nézelődve, turista tempóban haladjunk.

 Remeterét után, az út bal oldalán folytatódik tovább az út, és innen azért elég hosszan jót lehet gurulni. Az aljba leérve találunk egy bringás pihenőt, a Száraz-kúti forrásnál. Szép, hangulatos hely. Ezután, nem messze innen, következik az út legveszélyesebb része, ugyanis át kell kelni az úttest másik oldalára.
Az autóforgalom számára ugyan lekorlátozták a sebességet, de ez akkor is problémás hely. Remélem, soha nem történik itt baj.
Átérve az úton, a domboldalon halad tovább a bringaút, nagyjából követve a gyalogtúra útvonalát. Ez is igen szép rész, ráadásul már nem is meredek. Viszont egy dupla hajtűkanyar azért veszélyeket rejt magában. Ezután már hamar kiérünk az erdőből, mégpedig a Mecsek- háza barlangi turisztikai központ épülete mellet. Eltekertünk az Orfűi-, majd a Pécsi-tó mellet, ahol is Csiszi javaslatára a tó jobb partján lévő sétáló, és kerékpárúton tekertünk, ami nagyon jó döntés volt, mert igen szép így a tó. Nem olyan régen a bal parton lévő új sétányon bringáztunk, az is nagyon szép, de a vége 2 dombba torkollik, a jobb part viszont szintes, és a gát végében ér ki.
Innentől Csiszi vezetésére volt bízva az életünk, ugyanis olyan tájon mentünk, ahol én még nem jártam.:)  A Pécsi-tó szabad strandjánál frissítettünk, majd a gáton legurulva, egy jól megépített bringaúton elindultunk a Hermann Ottó-tó felé. Szép vidéken, karámok, lovak, tehenek közt vitt az utunk, majd megint erdő. Sajnos, itt vége szakadt a bringaútnak, és egyre mélyebb, sárosabb terepre kerültünk. Végül le kellett szállnunk, és a tó partján toltuk a gépeket. Viszont legalább nyugodtan beszélgethettünk. Ez az út bringával csak száraz időben, és akkor is nehezen járható. Cserébe nyugalom, tölgy és bükkfákkal borított, szép parkerdő vesz körül bennünket.

Egy hosszú lejtő után, kiértünk a Kovácsszénája-i tóhoz, ahol nyüzsgő horgászparadicsomot találtunk. Jól megnéztek bennünket, a két, erdőből kibukkanó, kissé sáros bringást.
Pár fotó után továbbindultunk, majd Kovácsszénáját elhagyva, aszfalton gurultunk, Helesfa felé. A település határában lévő gondozott, kis szigetes tónál megálltunk egy rövid pihenőre, a temetőnél pedig frissítettünk. Továbbindulva Csiszi mondta, hogy tud egy nagyon szép, de eléggé meredek utat, az erdő szélén. Sebaj, menjünk, majd gyönyörködünk mászás közben. 
No, de ember tervez, így a nagy beszélgetés közepette elhagytuk a letérőt. Sebaj, újratervezés, és Csiszi már mondja is mehetünk itt is tovább, ez is jó út, és talán lankásabb is. Hurrá, akkor erre tovább. 100 méter után megláttuk a lankát, hát...mindegy, nekivágtunk. Több, mint 4 km emelkedő, kb mint a Mánfa-Árpádtető szakasz, csak forgalom nélkül, és szép erdőben. Egyszer csak egy szintre kerültünk a környező hegyekkel, és innentől kezdve már csak hullámvasút volt, bár egyre jobban szerettük volna már megtalálni a Csiszi által említett "lankát"!
Egyébként, csak ajánlani tudom ezt az utat, mert meredeksége ellenére csodás helyen megy, és ha átérünk a gerincen, Golgota felé gurulva, olyan panorámát kapunk, mellettünk a Jakab-heggyel, hogy az minden fáradságot felejtet.
Mi is megálltunk gyönyörködni, és tanácskozni, hogy kellene kikerülni a 6-os főutat.
Ismét Csiszi volt az ötletgazda, menjünk be Kővágószőlősről Cserkútra, és akkor csak keveset kell a hatoson tekerni. Jó ötlet volt, ismét szép tájon, és forgalommentes úton bringáztunk.
Cserkút település nagyon rendben van, gondozott, tiszta, és látnivaló is akad. Van ott egy román stílusú templom, és egy forrás is, Cser-kút, amiről a település a nevét kapta.
Innen, jelzett úton, egy igazi, hosszú száguldás következett , majd a hatos utat elérve irány Pécs. Csiszi elkísért engem az állomásra, és itt elköszöntünk.

Mindent összevetve, egy nagyon szép, közepesen nehéz, viszont élménydús, és tapasztalatokban, látnivalóban gazdag túra volt, köszönöm társamnak, Csiszinek, hogy kitalálta. 

Lejegyezte: Rostás László



Képek:
Csiszár Gábor fotói megtekinthetők itt.
Rostás László fotói megtekinthetők itt.


2010.10.30. Gyalogtúra a Barcs-környéki Dráva parton

Útvonal: Barcs vá - drávai szabadstrand - 6-os út - Középrigóc - Barcsi Ősborókás - Drávatamási volt vm. - Drávatamási - Bók környéki erdő - Barcs felé a Dráva-parton - Barcs vá.  Táv: 34 km Szint: 50m

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Ezúttal a Barcs-környéki őszi természetet indultunk felfedezni. A barcsi vasútállomáson találkoztunk páran, ezen a hűvös, de napsütésesnek ígérkező szombat reggelen. Túravezetőnk azzal fogadott minket, hogy "egy kis többlet költség lesz a túrával kapcsolatban, mert a Dráva-parton vadásznak". Rögtön a vadpörkölt gondolata futott át az agyamon, ennek "többletköltségét" szívesen vállalva. Hamar kiderült, hogy ezt István a túra távjára értette. Ugyanis előző nap a vadászok arra kérték meg, hogy módosítsa az eredeti útvonalat, ha nem akarunk díjnyertes trófeák lenni.
Meghánytuk-vetettük a lehetőségeket, végül elindultunk Közprigóc felé, hogy majd Drávatamási után Bók felé érjünk vissza Barcsra, néhány plussz kilométert vállalva.
Először a drávai szabadstrandra mentünk, ahol egy barcsi túratárs hölgy csatlakozott hozzánk. Itt a szabadstrandon bevillantak a drávai vízitúrás emlékek, mikor itt táboroztunk. 
Ezután a 6-os úton meneteltünk, hogy elhagyjuk Barcs körzetét. Középrigócnál már élvezhettük az erdő szépségét. Megálltunk kicsit a tónál, majd nemsokára kiértünk a Barcs-Szigetvár vasútvonal mellé. Ezt követően a Barcsi Ősborókás következett. Láthattuk a 2000. augusztusi tűzvész pusztításának nyomait. Viszont nagyon tetszett a gémeskút és környezete. Kóstoltunk borókabogyót, és megkerestünk egy geoládát (GCOSBO). Ezután elköszöntünk a barcsi túratársnőnktől, aki eddig tervezte velünk a túrát. Mi továbbhaladtunk a fantasztikus hangulatot árasztó fenyőerdőben az egykori Drávatamási vasúti megállóhely felé. 
Drávatamásiban láthattuk meg újra a folyót. A kikötőben lévő padoknál tartottuk az ebédszünetet, majd a vízitúrás kikötő felé vettük az irányt. Közben Istvántól megtudhattuk, hogy a Drávában néhány éve az igen alacsony vízállás idején hol találták a kutatók a török-kori bödönhajókat.
Felvetődött az a gondolat, hogy talán már véget ért a vadászat, mehetnénk az eredetileg elgondolt parti útvonalon is. De egyikünk valami puskadörrenést hallott. Ezek szerint tart még a vadászat? Mégis a módosított útvonalon kell mennünk. 
Mielőtt elhagytuk Tamásit, az egyik házból kértünk ivóvizet. Nagyon kedvesek voltak a háziak, ásványvizet akartak felajánlani. Mi kitartottunk a sima víz mellett. De közben egymás között sutyorogva azzal viccelődtünk, hogy "ha csak meleg tea, vagy esetleg friss kávé van, az is megteszi".
Vízzel feltankolva bevetettük magunkat a Dráva menti rengetegbe. Bók felé terveztük a további utat. Egy helyen viszont az utunkat valami áradás állta, úgyhogy útirányt kellett változtatnunk. Délre, a Dráva felé haladtunk ezután. Majd egy zsákutcába, aztán kicsit vissza, majd találtunk Barcs felé, NY-ra vezető jobbféle utat, de ez is véget ért, végül rátaláltunk az igazira. Sz. István barátunk egy vízfelületet látott megcsillanni. Ez már jó jel. H. István túravezető hamar ráismert, hogy hol járunk. Ugyanis ő nagy drávai vízitúrás lévén a szigeteket, oldalágakat úgy ismeri, mint a tenyerét. Hamarosan én is felfedeztem a Csomoros szigetet, ami Barcs közeledtét jelezte. Ekkor már közelítettük a 30. kilométerünket. (Tudni kell, hogy az eredeti kiírás szerint 17 ill 23,5km volt a tervezett, de hát a vadászat...) A teám már az utolsó korty felé tartott. Megemeltük a tempót, igazi teljesítménytúrásra. Így galoppoltunk vissza a Dráva-parti úton a szabadstrandra. Itt elköszöntünk H. Istvántól a túravezetőnktől, aki csaknem hazaért, mi pedig a már reggel bejárt úton visszagyalogoltunk, kissé visszafogottabb tempóban a vasútállomásra.
Szép, meglepetésekkel teli utunk volt. Szint nem volt, de jól elfáradtunk. Összességében jó túra volt! Köszönjük a túravezetést!

Túravezető: Harasztia István
Lejegyezte: Keményfi Balázs



Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Tamás József fotói megtekinthetők itt.

2010.10.17. "Túra a Baranyai-dombságban IV. - Zöld túra avatása" BMTSZ nyílt túra

Az újonnan létrehozott, Baranyai-dombságban haladó zöld sáv túraútvonal avatása.


Útvonal:
Erdősmecske, volt vá. - Kisgeresd - Geresdlak - Maráza - Mária-kápolna - Ló-kúti pihenő - Liptód - Váralja - Törökvári-pihenő - Máriakéménd Táv: 25km
Túravezető: Biki Endre Gábor (BMTSZ)

Térkép a túra egy részéről itt.



A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.




Egy újabb túraútvonallal lettünk gazdagabbak. Ez a Zöld jelzés Baranyának egy turisztikailag feltáratlan vidékére kalauzol el bennünket. Remélhetőleg ennek az útvonalnak kijelölése csak az első lépés volt, amit számtalan új út fog követni ezen a tájékon.
Népes "nyílttúrás" csapat gyülekezett reggel a pécsi autóbusz állomáson. Pécsváradon tovább bővült a léteszám. (Itt fotóztuk a képek között látható farmotoros Ikarus 55-öst).
Pécstől Erdősmecskéig nem is olyan túl régen közvetlenül vonattal utazhattunk volna, de erre sajnos nem fog sor kerülni. A volt vasútvonal mementójaként fogadott bennünket a túránk kiindulópontján az elhagyott erdősmecskei vasútállomás épülete.
A túravezető köszöntője után nekivágtunk az útnak. Először egy gránitbánya mellett haladtunk, majd úgy éreztem magam, mintha a Mecsekben lennénk. Gyönyörű erdő és szurdokok között vezetett utunk első része. Az első pihenőt Kisgeresden tartottuk. Jó volt látni a gondozott faluközpontot, csodálni a nyugalmat, ami e településből áradt. Láthatók már az új fecskék jelei, akik vagy felújították, vagy éppen most újítják az öreg népi lakóházakat. Geresdlak - Maráza között mezőgazdasági területeken át haladó földutakon gyalogoltunk.
Marázán ért minket az első meglepetés. Kezdtem éhes lenni, éppen azon gondolkodtam, hogy úgyis hamarosan a Mária-kápolnához érünk, ott majd lesz lehetőség pótolni az elvesztett kalóriát.
De lám, a falu közepén az egyik autóból elkezdek osztogatni valamit. Hogy mit? Háromféle kalácsot, és üdítőt! Nagyon jól esett a társaságnak a helybeliek kedvessége. Hiába, ez egy útvonal avató túra!
Marázát elhagyva hamar a Mária-kápolnához értünk. A kápolnát romjaiból a közelmúltban újították fel. Megújult a csodatévő Szent kút, valamint néhány hete készült el a Mária-forrás. Ezek mind a helybeliek és a természetbarátok összefogását dicsérik.
Utunk Liptód felé vezetett tovább. Egy rövid szakaszon szántáson kellett keresztül mennünk, de hamar bejutottunk egy fenyőerdőbe. Sajnos itt is kezd megjelenni az a fenyőfákat pusztító betegség, ami a Mecsek oldalában már komoly károkat okozott. Liptód előtt, a Lókúti-pihenőnél volt a következő megállónk. Itt egy túratársunk, aki egyben Liptódot képviselte a túrán, bemutatta a falut, annak múltját, jelenét, várható jövőjét. Ezt a pihenőhelyet közös összefogással létesítették, hogy a falu rendezvényein itt főzhessenek, vidámkodhassanak. Liptód faluba érve hivatalosak voltunk borkóstolóra is.
A tartalmas túra kissé hosszúra nyúlt időben, ezért néhányunknak előre kellett sietnie. A további utat a népes társaság előőrseként teljesítettük. 
Liptód utáni szakaszon a Z jelzés egy jó darabon csúszós agyagos pályán vezetett. Szerencse, hogy néhány napja nem esett, így viszonylag járható volt.
Máriakéménd felé a Patkányos patak völgyébe érve díjazhattuk az új turistaút készítőinek áldozatos munkáját. Ugyanis egy évvel ezelőtt mikor itt jártam, ez a szakasz járhatatlan volt az egykori útra benőtt dzsungeltől. Mára jól járható út fogadja itt a turistákat. Máriakéméndhez közeli Török-vár alatti pihenőnél ismét meglepetés ért. A helybeliek kivonultak, és innivalóval, tábortűzzel, előkészített nyársakkal, gitárral, énekkel várták az útvonal avató turista csapatot. Jeleztük feléjük, hogy mi csak az előőrs vagyunk, de nekünk is adtak egy rövid műsort. Sajnos nem időzhettünk sokat, mert el kellett érnünk a 16 órás buszt Kéménden. Igaz, csaknem teljesítménytúra tempóban haladtunk a végén, de sikerült elcsípnünk a járatot.
A buszon kaptuk a hírt, hogy az igazi csapat is a Törökvár alá ért, és sütik a szalonnát.

Köszönjük Endrének a turistaút ötletét, neki illetve segítőinek a létesítés során végzett sok-sok ezzel kapcsolatos munkát. S nem utolsó sorban a mai túra precíz szervezését! Reméljük, lesz még folytatása keresztül-kasul e tájékon.

Lejegyezte: Keményfi Balázs



Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.


Video:
A máriakéméndiek zenés köszöntője a Török-vári pihenőnél


Egyéb linkek:
A túra eredeti meghívója

Az új út leírása
Mária forrás Maráza (GCMARF)
Az útvonalon található Mária forrás építése
Cikk az új zöld sáv jelzésről
Maráza Mária-kápolna a bucsujaras.hu oldalon

2010.10.10. MELITTA "Két Szekér Fogadó" kerékpáros teljesítménytúra

Rajt helye: Kozármisleny, Két Szekér Fogadó




25km-es táv: Kozármisleny - Újpetre - Kozármisleny
50 km-es táv: Kozármisleny - Villány (Fülemüle csárda) - Kozármisleny  Szintidő: 3 óra


Az 50 km-es táv útvonala GPS részére letölthető itt. (sebesség adatokkal) 
Műhold felvételen megtekinthető itt.
Bondor Misi nem csak a Melittát teljesítette. Útvonala megtekinthető itt.


Többen vannak a klubban, akik évről évre részt vesznek a MELITTA sorozatában. Így történt a mai nap is, mikor vasárnap délelőtt a kerékpáros teljesítménytúrára gyülekezők között sok klubtársat sikerült felfedeznem. A mai napi túra nem a nézelődésről szólt, ez a fotók mennyiségéből is látszik. Az energiát, figyelmet az előttünk lévő kerekére, útburkolatra, erő összpontosításra, taktikázásra kellett fordítanunk.
Ez más, mint amit általában megszoktunk, jól is van ez így.
Nem is nevezném túrának, inkább egy kihívásnak, erőpróbának. Mindenki a saját maga által megválasztott tempóban haladt, ami jelentősen nagyobb sebességet jelentett a szokásoknál.
Öröm volt a suhanás, egymás szélárnyékában, váltogatva. Nem is vettem észre eleinte a sebességet, csak úgy húzott magával a tömeg. Aztán már később, mikor kezdett szakadozni a mezőny, a hajtóerőt az adta, hogy a sebesség ne csökkenjen már! Sokat jelentett, ha a távolban megláttál egy bringást, aki közelebb és közelebb került. Be kell érni őt!
Volt aki beérte, volt akit beértek, de mindenképp megérte! A célbaérés öröme és az ott előjövő kellemes fáradtság érzése elmondhatatlan. Át kell élni!

Köszönjük a rendezést!


Lejegyezte: Keményfi Balázs



Képek:
Bodrogi Frigyes fotói megtekinthetők itt.
Bondor Misi fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.

2010.10.02. Kerékpártúra a vajdasági Duna mentén



Útvonal:
autóval: Pécs - Udvar - H/HR - Batina (Kiskőszeg)
kerékpárral: Batina (Kiskőszeg) - HR/SR - Bezdan (Bezdán) - Backi Monostor (Monostorszeg) tájház - Sárkány sziget - gáton kb 10 km - Kupusina (Bácskertes) - Sombor (Zombor) - Backi Monostor (Monostorszeg) - Bezdan (Bezdán) - SR/HR - Batina (Kiskőszeg) Táv: 84km Szint: 0
autóval: Batina (Kiskőszeg) - HR/H - Udvar - Pécs
Túravezető: Keményfi Balázs

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. amennyiben más track formátumra van szükséges, itt konvertálhatod.
Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu   http://openmaps.eu/geoview_hu


A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.




Van egy tájegység a Vajdaság, ami nem igazán bejárt vidék turisztikailag. Klubunk sem rendezett még a maihoz hasonló túrát e vidékre, a Tour de Délvidék programjain kívül.
Ez év június 12. óta útlevél nélkül mehetünk Szerbiába. Ez adta az első lendületet a túra megszervezéséhez. Nem kellett sokkal több, hiszen az ismeretlen iránti felfedezési vágy megvan a magunkfajta túrázókban. Tudni kell, hogy sokunknak, köztünk nekem is teljesen ismeretlen volt a terep. A felkészülésben sokat segítettek a hozzáférhető térképek, műholdfelvételek, valamint a levelezés a www.sarkanyduna.hu képviselőjével. A többit pedig a véletlenre és a rutinra bíztuk. Lássuk, mi lett belőle.
Igazából egy hét volt a túratársak szervezésére jutó idő. A héten égtek a telefonvonalak, jöttek az e-mailek, melynek eredményeképpen nagy létszámú csapat állt össze. A különféle igények kiszolgálására kétféle túrát szerveztünk. A menősebbek számára egy hosszabbat, a rövidebb távok kedvelőinek egy úgynevezett "családi túrát". Ennek leírását lásd alább.
A hosszú túrán 22 fő, a családi túrán 7 fő vett részt.

Lássuk a hosszú túrát:
Reggel 7.00-kor találkoztunk a pécsi Domus parkolóban. Az autókat tetőn illetve hátul feldíszítettük a bringákkal, melyekkel jól mutattunk konvojban haladva az országúton. A határátlépés Udvarnál történt, minden simán ment. 9.00-ra értünk a túránk kiinduló helyére a horvátországi Batina, magyarul Kiksőszeg településre. A templom előtti parkolót találtuk a legalkalmasabbnak számunkra. Itt találkoztunk Sz. István barátunkkal, aki szekszárdi lévén ez alkalommal is velünk tartott. M. Józsi és R.Valentin Mohácsról bringával jöttek. Gyors lepakolást követően egyenesen a HR/SRB határállomásra igyekeztünk. Itt is minden gond nélkül átjutottunk, irány az ismeretlen!
Hamarosan csatornák, zsilipek, hidak tömkelegével találkoztunk. Gyönyörű természeti környezetben, teljesen sík vidéken, könnyedén kerekeztünk. A szép látványt Bezdántól délre, érthetetlen módon, a Nemzeti Park mellett lerakott hatalmas szemétkupac törte meg. (Meg kell említeni, hogy az út további szakaszán semmi hasonlóval nem találkoztunk.) Egy kellemes erdőben kerekezve F. Csaba úgy látta, hogy F. Zoli lemaradt. Vissza is ment érte, de nem találta. Arra gondoltam, hogy nincs is mögöttünk, biztos előrement. Így hát továbbtekertünk Backi Monostor / Monostorszegre. Itt gyorsan végignéztem a csapatot, de Zoli sehol. Ketten-hárman visszatekertek megkeresni. Közben, hogy ne kelljen tétlenül várni a csapat többi tagja felkereste a faluban lévő tájházat, jómagam pedig őrt álltam a falu közepén, hátha megjönnek az elveszett báránnyal. Nem kellett soká várnom, meg is jöttek. Kiderült, hogy Zolinak defektje volt, de nem akármilyen. Teljesen elkopott a külsője, ez okozta a bajt. Végül mindannyian a tájházhoz mentünk, mely igényesen berendezett volt. A gazdája örült a látogatásunknak, és semmit sem kért érte!
F. Zoliék ez idő alatt kerestek egy "mechanik"-ot, akit Zoran személyében találtak meg. (Lásd Csaba írását alább.) Mivel nem tudtuk, hogy a művelet meddig tart, valamint azt sem tudtuk, hova mentek a faluban, kezdtünk türelmetlenek lenni, mivel az idő múlik, és még nagyon keveset haladtunk előre. Egyszer csak megjelentek az utca végében az új külső gumival. Nagyon megörültünk nekik, azon nyomban nyeregbe pattantunk. Utunkat a levelezés során kapott információk alapján az erdőben haladó földúton kívántuk folytatni. Ezért átkeltünk a Nagy-csatornán lévő fahídon, majd rövid tekerést követően vissza is fordultunk, mert hatalmas volt a sár. Hátra arc! A fahídon vissza a csatorna keleti oldalára, majd az eleinte füves gáton folytattuk az utat. Valamilyen információból úgy tudtuk, hogy a további gátszakasz aszfaltos lesz. Ez sajnos nem így volt. Murvás gödrös gáton haladtunk D felé Kupusina/Bácskertes irányába. Egyszer csak az út valahogy egy erdőbe vezetett, füves, majd egyre sárosabb szakaszok következtek, végül ismét kiértünk a murvás gátra. Innen már hamar megérkeztünk a Bácskertes közelében lévő zsiliphez. Megálltunk a zsilipen fotózni, majd a Stuka nevű horgászparadicsom felé igyekeztünk, a Sárkány-szigetre. Az erdő, amin haladnunk kellett, gyönyörű volt. Az út több helyen sáros, vizes szakaszokkal tűzdelt volt, le is kellett többször szállnunk a nyeregből. Viszont megérte a fáradtságot. Egy idilli, nyugodt horgászparadicsomba érkeztünk, itt töltöttük el az ebédszünetünket is. Innen Zombor felé folytattuk utunkat. K. Márti és Gazsó a murvás gáton visszatekertek Monostorszegre, hogy kihagyják a zombori kitérőt. Bácskertesen megkíséreltünk bejutni a tájházba, de sajnos zárva volt, igaz, nem jeleztük előre jöttünket. A gondnok éppen almát szüretelt valahol.
Zombor felé kisforgalmú aszfaltúton haladtunk. Zombor előtt tértünk rá egy főút félére, de - igaz, szombat volt - elenyésző forgalommal találkoztunk. Zomborban egy röpke kerékpáros városnézésre futotta az időből. (Lásd a fotókat.)
A városból Monostorszeg felé haladtunk tovább. Ez egy igazi bringás útszakasz, klassz volt rajta hajtani. Nem véletlenül volt egy szakaszon házi bringaverseny.
Monostorszegen megtaláltuk K. Mártit és Gazsót, akik a murvás gáton rövidítettek. Ők torpedózással múlatták egy padon az időt, míg mi megjártuk Zombort.
Ezután már mindannyian együtt haladtunk a reggel megismert úton Bezdán felé. Bezdánból viszont a határállomáshoz egy másik, kissé rövidebb úton jutottunk el. Ezen egy szakaszon hirtelen elfogyott az aszfalt. Sebaj, ma már mindegy, úgyis sárosak a bringák. A szerb határellenőrzésen a többség gond nélkül átjutott, de Cz.Marcsinak meg kellett várnia, míg a Duna-híd közepéről Frici visszajött, mert őt előbb ellenőrizték és magával vitte Marcsi igazolványát. De ez is megoldódott.
Végül a horvát oldalon Kiskőszegen felhajtottunk az emlékműhöz (
GCBRS). Nem is ártott a 10%-os emelkedő, úgysem mentünk eddig a nap folyamán semmi szintet. Klassz volt a kilátás. Az autókhoz L. Miki vezetett le minket rövid úton, egy egykori présház előtti meredek szerpentinen. (Bringával nem lehetett bevenni a kanyarokat, le kellett szállni.)
Visszaérve az autókhoz már csak a bringapakolás volt hátra. 18.30-kor indultunk haza.

Zárásképpen: A túra során otthonunkhoz (Pécshez) közeli, könnyen elérhető, kiváló kerékpáros terepet ismerhettünk meg. Érdemes felfedezni keresztül-kasul ezt a tájat is. Továbbá érdemes lenne elgondolkodni a
Fekete-tengerig haladó Duna-menti kerékpártúra teljesítésén.

Lejegyezte: Keményfi Balázs


Látogatás Zoran mester műhelyében
Mivel F. Zoli külső gumija kilehelte a lelkét kénytelenek voltunk Monostorszegen helyi szakember segítségét igénybe venni. A szokásos megoldást választva a helyi kocsmában érdeklődtünk és kézzel lábbal magyarázva "mechanik"-ot kerestünk. Az iránymutatást követve 4 keresztutcányit hajtottunk délre, majd újabb érdeklődés következett. Ezúttal német nyelven kaptunk útbaigazítást és ennek alapján egy udvarba köszöntünk be ahol a garázsban sok kerékpárt láttunk. Fiatal fiú igen meglepődött amikor szerelőnek néztük, de elmagyarázta, hogy 2 házzal visszafelé lakik a "mechanik". Ide becsengettünk és egy korunkbeli fiatalember nyitott ajtót. Angolul kezdtük, majd szólt, hogy beszél magyarul és így már gyorsabban ment a magyarázás. Egyből felmérte a hibát és villámgyorsan nekilátott külsőt keresni. Szerencsére talált egy 700x47-es külsőt és hozzá való belsőt, amit pillanatok alatt fel is szerelt a felnire, majd megigazította a sárvédőt, jött a kihagyhatatlan gyorskötözős megoldás és már kész is voltunk. Nagy hálálkodva elsiettünk, mert a többiek már nagyon vártak minket! Köszönjük Zorannak a gyors és "életmentő" segítséget!



Lejegyezte: Földes Csaba

Képek:


----------------------------------------------------------

Családi kerékpártúra változat:

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. amennyiben más track formátumra van szükséges, itt konvertálhatod.
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.

A Pécsi Túrakerékpáros Klub okt. 2-i bácskertesi (Vajdaság, Szerbia) túrájához kapcsolódóan rövidebb távon családi kerékpátúrát szerveztünk a Duna melletti gáton. Ezen szülői kísérettel 7-12 éves korú gyerekek is részt vehettek, mivel nem közúton, hanem a Duna árvédelmi töltésén haladtunk. A családi kerékpártúrán heten vettünk részt, a legfiatalabb 7 éves résztvevő is végighajtotta a távot (44 km, ebből 34 km földúton)
Batina (Kiskőszeg) templomtól indulva keltünk át a Dunán, majd az árvédelmi töltésen haladtunk Bácskertes felé. Mellékutakra nem nagyon mentünk le, mert azok sarasak voltak és a Duna is sok helyen a töltés lábáig fönt volt, de a töltésen száraz volt az út és járható. A Bácskertes-Apatin út elérése előtt 1 km-el  mentünk le a nagy Dunához, az itteni a horgásztanyáknál tartottunk pihenőt a Dunaparton, a Sárkány-Duna holtág torkolatánál. 
Ez a vidék - a Gemenc, Béda, Karapancsa, Kopácsi rét és Bácskertes-Monostorszeg erdeje - egy Európa három országát összekötő Duna menti ősvadon, az őszi lombok színeiben pompázó hatalmas erdőségekkel gazdag növény- és állatvilággal, holtágakkal. Nagyon sok állatot láttunk: rögtön az elején egy "szelíd" vaddisznő családot és többször is szarvasok mentek át előttünk, hatalmas agancsos bika és tucatnyi tehén...
Délutánra kisütött a nap, mindenkinek nagyon tetszett a túra, alkonyatig maradtunk

Túravezető, lejegyezte: Arató Csongor

Képek:

Köszönjük a Pécsi Sport Nonprofit Zrt. támogatását!