2010.07.31. Velencei kerékpáros teljesítménytúra

2010. július 27-31. között rendezték meg Velence központtal a 40. Nemzetközi és Országos Túrakerékpáros Talákozót. Bodrogi Frigyes fekvőbringájával az MTB 55-ös távot teljesítette.

MTB-nek nézték a fekvőbringát? :-))

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói megtekinthetők itt.


2010.07.18-25. Vízitúra a csallóközi Kis-Dunán (SK)


Ezúttal a felvidéki Kis-Dunán eveztünk, Pozsonytól Komáromig.


A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, ittkonvertálhatod.


A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.

Idén is folytattuk jól bevett szokásunkat, a bringatúrák közé nyári frissítőenek ismét egy vízitúrát terveztünk. Ezúttal a nem túlzottan ismert, csallóközi (Szlovákia) Kis-Dunára látogattunk el. Egy régi emlékem köz ehhez a folyóhoz: Úgy 16 éves korom táján jártam itt egy esküvő alkalmával, mikor lehetőségem adódott megmártózni benne. Már akkor nagyon megragadott. Nem is gondoltam, hogy 22 év múlva végigevezek majd rajta. Eljött az alkalmas pillanat.
Bújtam az Internetet, hogy minél többet megtudhassak a folyóról. Felvettem a kapcsolatot egy helyi vízitúrás csapattal, akiktől sikerült beszerezni néhány javasolt táborhelyet, valamint egy térképet is.
Kezdett összeállni a túra terve a kenuszállítással, utazás lebonyolításával együtt. Emellett már körvonalazódott a csapat is. Végül 12 fővel vágtunk neki a túrának, három 4 személyes kenuval, valamint egy utánfutós kísérő autóval.

A csapat tagjai:
Barracuda:
H. Barnabás, H. István, K. Zsolt

Irma (Fasírt):
G. Katalin, Orsi, G. Péter

Vízisikló:
G. Gábor, K. Gáspár, K. Balázs

Kísérőautó:
K. Márti, K. Dorottya, K. Zsuzsanna

A Barracudát és a Vízisiklót otthonról hoztuk, az Irma nevű kenut a Szigetközben béreltük, előre leszervezett módon (www.vizitura.hu).
Pécsről három autóval, egyenként indultunk, a találkozót július 18. vasárnap estére a szigetközi cikolaszigeti sátorhelyre beszéltük meg. A nap már lemenőben, a szúnyogok pedig feljövőben voltak, mire mindenki megérkezett. (Mi voltunk az utolsók, mivel Márti az előző nap este érkezett meg a 4 országot érintő, Iván bá’ által szervezett Dráva bringatúráról.)
Hatalmas nyárfák alatt, gyönyörű szigetközi Duna-ág mellett sátraztunk, erős szélben. Reggel láttuk a fákra tűzött feliratot, miszerint 50 km/h-ás szél felett nem tanácsos a fák alatt tartózkodni. Na mindegy, már túl voltunk rajta.

Hétfő reggel nekivágtunk a túrának. Három autó tetején 1-1 kenuval Pozsonyig utaztunk, ahol Verkenye (Vrakuna) városrészben a Kis-Duna híd tövében lepakoltuk a motyót. A felesleges autókat a sofőrök visszavitték Rajkára. Míg ez megtörtént a csapat többi tagja elrendezte a cuccot a kenukba és az utánfutóba.
Evezni dél-tájban kezdtünk. Nem kapkodtunk, mert nem volt túlságosan nagy táv (18 km) az első napra –gondoltuk- , úgy 26 km. Na ja! Csak a víz alig folyt! Cél Vök (Vlky) falu melletti táborhely volt. Az evezés első szakasza nem volt valami nagy élvezet, mert Pozsony szennyvizének szagát érezhettük, valamint a pozsonyi repülőtér mellé kűzúzalékot szállító teherautók által keltett por csökkentette az élvezetet. Sebaj, néztük a repülőket, valamint átevezhettünk egy érdekes, a vízre szögben épített, belógó betonhíd alatt, mely a repülőtéri leszállópálya jelzőfényeit tartotta. Hamarosan elhagytuk a város körzetét, és már a természet szépségét csodálhattuk. Ezen a napon egy átemelés volt Dunasáp (Dedinka pri Dun.) közelében egy dúzzasztó gátnál, de előtte egy trükkösen kikerülhető hordalékfogó -a víz felszínéhez érő acélhíd- állta utunkat. A víz köszönhetően a dúzzasztónak kimondottan lassan folyt. Úgyhogy meg kellett dolgoznunk az előrehaladásért. A dúzzasztás eredményeképpen – mely a folyó több szakaszára is jellemző volt – állóvíznek megfelelő élővilággal találkoztunk (nád, sás, vízitök, hínár, vízzel elöntött erdők, hattyúk, vaskacsák, hódok….), mely csodálatos látványt nyújtottak.
Visszatárve az átemelés kérdéséhez, a dúzzasztó előtt a jobb parton kilakaított sólyán vettük ki a kenukat, majd úgy 200m cipelés után a dúzzasztó alatti kavicspadon tudtuk újra vízre tenni őket. Egyébként itt a dúzzasztó mellett komfort nélküli, alkalmas táborhely van, mely földúton autóval is megközelíthető.
Nem táboroztunk itt le, mert a kiszemelt Vök táborhelyünk még arrébb volt.
Örültünk, hogy azt a helyet választottuk éjszakára, mert egy erdővel szegélyezett nagy réten verhettük fel a sátrakat. A kenu kiemelés is könnyen, a kialakított sólyán történhetett, valamint messze be lehetett menni a vízbe fürödni, mert hosszan sekély volt a folyó. A pancsolást kicsik és nagyok egyaránt élvezték, a víz kimondottan kellemes volt.
Gyors sátorállítás után előkerült a bogrács, és közös összefogással a világ legjobb lecsóját készítettük el.
Másnap, kedden reggel kényelmesen reggeliztünk, összepakoltunk. Volt mindenre idő. Mégis sikerült a 9 órás indulás. A mai cél Jóka (Jelka), a vízimalom melletti kemping volt, kb. 22 km. Nagyon szép és békés volt a folyó mai szakasza. Miután elgémberedtünk a kenuban, kerestünk egy kikötési lehetőséget, hogy megnyújtóztassuk a lábainkat. Akik tehették, fürödtek is. Csipegettünk egy kicsit a hordó tartalmából, és ejtőztünk egyet. Eredetileg hosszabbra saccoltuk időben a mai szakaszt, mint ahogy végül teljesíthető volt. Úgy gondoltuk, hogy kora délután Jóka előtt a falu szélén lévő nagyon klassz stéges kikötőhelynél találkozunk Mártiékkal. Mivel mi jóval előbb odaértünk, és maradtunk vagy két órát ott, ennek ellenére elkerültük egymást. Ugyanis ők a megbeszélt kora délutáni időpontra értek oda. Ők is vártak ránk jócskán, miközben mi már a további szakaszon, az utolsó kanyarokban eveztünk a Jóka-i kemping felé. Célba értünk. Volt bőven időnk strandolni a hosszan benyúló sekély vízű gázlón, és csodálni a közelünkben lévő vízimalmot. Mivel Mártiék légvonalban csak kb 2 km-re vártak ránk, Zsolti és Barna gyalog elindultak értük. Közben megérkeztek Mártiék. Mártival pedig elindultunk Zsoltot és Barnát bsecsekészni, akik addigra a stéges kikötőhelyen voltak már. No de sebaj, végre mindannyian együtt voltunk. Elkezdődött a táborverés, és a közös bográcsos főzés. A mai menü frankfurti leves volt, utána kalács.
(A Jóka-i kempingről kis infó: közvetlenül a parton, a szabadstrand területén van. A vízimalom mellett kultúráltak a büfék, melyek közelében klassz padok és asztalok vannak, amik a reggelizésnél jól jöttek. A sátorhely 3,5 Euro, az autó díját elengedték. A gazda reggelente jön rendezni a költségeket, nagyon rendes, jól beszél magyarul. Vízöblítéses WC, és nap melegítette tartályos zuhanyzó van, melyért a büfében kell fizetni 15 perc zuhanyzásért 1 Euro-t.)
Már a hét közepén, szerdánál tartunk.
Reggeli után hamar végeztünk a pakolással. Mivel ez a hely mindenkinek nagyon tetszett, elhatároztunk, hogy még nem indulunk tovább, csak később. Ez lehetőséget adott arra, hogy Márti és Dóri is evezhessen kicsit a Vízisiklóban. Felfelé indultam velük egy darabon, majd visszacsorogtunk. Így legalább egy kis ízelítőt kaphattak a jövő vízitúrázói is az élvezetből.
Mikor megérkeztem velük, továbbindultunk. Mai nap a tallósi vízimalom melletti sátorhelyig terveztünk eljutni. Ez kb 22 km-t jelentett.
Elhagyva a Jóka-i vízimalom melletti táborhelyünket, úgy 1 km evezés után a Pali-ranch-hez értünk, ami egy alternatíva lehetett volna a táborozásunkra. Ez bár fizetős hely, vadregényes, ős fák alatti füves terület. Lehetőség van a folyóban való fürdésre is a sekély vízben. Aki akar, még lovagolhat is.
A békés folyón továbbevezve egy hattyúcsaláddal találkoztunk. Zsolték próbáltak közeledni hozzájuk. A család érezve a „veszélyt” akcióba lépett. A hattyúgyerekek az anyjuk mögé bújtak, a hattyúpapa pedig előrejött, leszegte a fejét, felborzolta a tollait, majd támadásba lendült, de mi ekkor már eltávolodtunk.
Madarásznál tartottunk egy kis pihenőt. Itt egy nem régiben kialakított kemping van, WC, büfé található. A fák még nem nőttek meg, sátrak a napon verhetők. Viszont van egy jó nagy fedett terasz padokkal, asztalokkal. Ez nagyon klassz volt. Mi itt csak a déli pihenőnket tartottuk.
Közeledtünk a tallósi (Tomásikovo) dúzzasztó felé. A víz nagyon belassult. Ismét tószerű lett a pálya, tavakra jellemző gyönyörű élővilággal. A gáthoz közelebb érve egy csatornán eveztünk (ez nem volt valami nagy izgalom), majd a Fekete víz (Cierna voda) torkolatánál hatalmas vízfelületen találtuk magunkat, és elértük a dúzzasztót. A bal parton átemeltünk. A kikötéshez nagyon jó partot alakítottak ki a gát felett és alatt. Szerencsére nem kellett messze cipelni a hajókat. Már csak 1 km volt vissza a mai etapból a tallósi vízimalom melletti sátorhelyig. A látvány szép volt, de sajnos helyi fiatalokból álló eléggé hangos társaságunk akadt, akik éjjel sem akartak aludni L. A terep egy lekaszált partszakasz volt, fűzfák között. A területet a helyi közmunkások tartják karban. A sekély vízben jót lehetett fürödni. Vacsorakészítéshez ismét a bogrács került elő, ezúttal királyi paprikáskrumplit készítettünk.
Csütörtök reggel 9 óra felé indultunk tovább. Cél a Tőkési-Duna ágban lévő Nyárasd kempingje volt. Kb. 34km, ebből 2km árral szemben a Tőkési-ágon.
A tallósi vízimalom melletti táborhelyről elindulva vagy 3 km evezés után a térkép a bal parton egy bányatavat jelzett. Kikötöttünk. A rövid erdei út egy azúrkék színű tóhoz vezetett. Rögtön belevetette a csapat magát. Ha tudtuk volna, itt sátoroztunk volna némi Euróért. Volt vadiúj WC, valamint nap melengette tartályos zuhanyzó, büfé és persze a szabadstrand, mindez gondozott környezetben.
Nem tudtunk sokáig maradni, mert még sok volt mára vissza. A kenuba beszállás közben a mocsárban Barna elvesztette a szandálját. Zsolti segítségével meglett, de ne tudjátok meg, hogy néztek ki!
Pozsonyeperjes alatt Alba Regiánál Mártiék vártak minket. Itt is van kemping. A sok-sok sziget nagyon hangulatos. Van egy vízimalom is, meg gyaloghíd.
Nem időztünk sokat, mert tovább kellett húzni az evezőt. Megéreztem a hátizmaimon. A Tőkési ág torkolatánál pihentünk, fürödtünk egyet, majd feleveztünk a nyárasdi kempingig. Hát, mit nem mondjak, nagyon büdös volt a víz, tele rothadó növényzettel. Nehezen találtuk meg a kikötőt. Az utódainknak könnyebb dolguk lesz, mert most alakítják ki az igazit.
A kempingben nem igazán árnyékos, de volt rendes vizesblokk, és még egy strand is a szomszédban. A sátorhely 1,4 Euro, felnőtt 1,4 Euro, a gyermek 1 Euro volt. A strandért 2,6 Euro-t kellett fizetni egy felnőttnek.
Vacsorára tárcsán sült csirkecomb volt salátával. Az elkészítésében mindenki kivette a részét.
A pénteki szakaszon 19 km várt ránk. A mai nap célja Gúta (Kolárovo) volt.
Leeveztünk a Tőkési-Dunaágban a tokolatáig, majd a Kis-Dunán nekivágtunk a maradék szakasznak. Ezen a részen már nincsenek nagy kanyarok, továbbra is a folyó menti galériaerdő szegélyez. Nagy Sziget (Velky Ostrov) közelében haladva a parton egy kikötőhelyet kerestünk, hogy megmozgassuk a lábainkat. Találtunk is egy jó helyet. Partot fogtunk, és elindultunk körülnézni. A töltésen volt egy büfé, és lám egy bányató. Horgásztóként üzemel, és jelképes összegért lehet itt sátrazni is a partján. A tó az igencsak magas töltésen kerítéssel van kötbevéve. De nem azért, hogy az emberek ne menjenek be, hanem azért, hogy a halak ne menjenek ki! Erre volt is szükség a nyár eleji nagy áradás során, mikor több méterrel megemelkedett a vízszint.
Szóval, jót pihentünk itt, ráérősen, hiszen nem volt hosszú szakasz mára.
A Kis-Duna Gútánál (Kolárovo) torkollik a Vág folyóba, mi is ezen folytattuk utunkat tovább. Így már szélesebb vízen eveztünk, szoktattuk magunkat a Dunához. Táborhelyünk Gútán a Vág híd jobb oldali hídfője alatt volt, a homokos szabadstrandon. Ideérve nagy tömeggel találkoztunk, akik a hűsölést választoták a folyó kellemes vízében. A sátorveréssel meg kellett várnunk míg a strandolók hazamennek. 20.00 óra felé ez így is lett. Addig ki-ki fürödhetett, homokozhatott, illetve várost nézhetett kedvére. A városban a folyóparton egy gyönyörű vízimalom van. Mellette skanzen, melynek udvarán üzemel a kemping. Sátordíj 2 Euro.
Visszaérve a skanzenből, a strandolók már hazamentek. Felverük a sátrakat, és újra előkerült a bogrács, meg a tárcsa is. A bográcsban mákostészta, a tárcsán pedig krumplis hagymás szalonnás kolbászos tojásos finomság készült. Bőséges kínálat volt.
Éjszaka erős szél támadt, dörgéssel, villámlással, eső nélkül. Megérkezett a hidegfront. Nem bántuk, mert kicsit legalább visszahűlt a levegő. Az viszont nem volt jó, hogy a szél szűnni nem akart.
Szombatra a Dunáig kb. 24 km volt vissza.
Fél tíz felé indultunk a homokos strandon lévő táborhelyünkről. Célunk az volt, hogy a magyar Duna-parton sátrazzunk valahol. A Vág folyó széles volt, a szél erősen fújt, de főként oldalról, így a part menti fák szélárnyékában igyekeztünk haladni. Megálltunk egy arra alkalmas helyen pihenni, majd nekiláttunk az utolsó szakasznak a Dunáig. A torkolathoz közeledve a széles folyón a szél mellett a hullámok nehezítették a haladást. A hullámokat a motorcsónakok is fokozták. Oda kellett figyelnünk minden mozdulatra. Ennél már csak az volt embert próbálóbb az egyre nagyobb hullámok és az erős szél miatt, mikor a magyar partot akartuk megközelíteni a Dunán. Nagy kihívás volt! Mikor partra értünk, nagyon örültünk. Örültünk annak, hogy mindannyian szerencsésen megérkeztünk, és annak, hogy ezt a klassz túrát teljesíthettük. Hamarosan megérkezett a szárazföldi csapatunk is a cuccokkal. Felvertük a sátrakat. A szél egyre erősebb lett. A parton a kavicsban felállított bográcsban megfőztük a záró esti menüt, a slambucot. Jóízűen elfogyasztottuk, kicsit beszélgettünk még, majd mindeni bebújt a vackába.
Vasárnap kora reggel megkezdődött a logisztika. Márti a további két autó sofőrjeivel visszautazott Rajkára az otthagyott két autóért. 10 óra felé visszaértek, addig mi többnyire a sátorban maradtunk a zord idő miatt. Megkezdődött a sátrak lebontása, bepakolás az autókba. Közösen feltettük kocsikra a két hazai kenut. Minden készen állt a hazaútra. Megköszöntük egymásnak a túrát és a társaságot, majd ki-ki igényei, és egyéb úticéljai szerint utazott haza.

Kellemes túra volt. A Kis-Duna gyönyörű, valóban nem nehéz pálya. Szép a természet, jókat lehet fürödni. A túrát pedig javasolt Gútán a Vág híd alatt, vagy a Vág torkolatánál még a szlovák oldalon, a jobb parton befejezni.
Túravezető: Keményfi Balázs

További infók:
http://vodnymlyn.sk/?lang=hu


Képek:
Gál Péter fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Márti és Balázs fotói megtekinthetők
itt.
Kézsmárki Zsolt fotói megtekinthetők
itt.

Videók:
Indulás Verkenyéről
Indulás Vök táborhelyről
Indulás Jóka táborhelyről 1.

2010.07.23-24. Gyalogtúra a Júliai-Alpokban

Marival a Jalovec mellett sétáltunk.


Képek:
Bodrogi Frigyes fotói megtekinthetők itt.


2010.07. Hova lehet menekülni a 36 fokos kánikula elől?

Hova lehet menekülni a 36 fokos kánikula elől?
A Mura és a Dráva hűs hullámai közé, vagy a Papuk hegység vízesései alá?
Esetleg a jankovaci barlangok mélyére?
Mi mindezt kipróbáltuk!


Fotó, lejegyezte: Arató Csongor

2010.07.15-18. Kerékpárral a Balaton körül


Útvonal: Fonyód-Bélatelep-Alsóbélatelep-Balatonfenyves-Balatonmáriafürdő-Balatonkeresztúr-Balatonberény-Fenékpuszta-Keszthely (Festetics kastély)-Gyenesdiás-Vonyarcvashegy-Balatongyörök-Balatonederics-Szigliget (Vár)-Badacsony (Szőlőhegy és borvidék, móló)-Badacsonytomaj-Ábrahámhegy-Balatonrendes-Révfülöp (Milleniumi kilátó, hajóállomás)-Balatonszepezd-Zánka (Ifjúsági tábor Centrum és Kemping)-Balatonalkali-Balatonudvari-Örvényes- Tihany (Apátság, Ófalu)- Balatonfüred (Görögfalu, Hajóállomás, Tagore sétány, Halász és Révész szobra, Szállodasor)-Csopak (Gözmozdony)-Alsóörs-Káptalanfüred-Balatonalmádi (Ramada Hotel, Almádi Park)-Balaton fűzfö-Balatonkenese-Balatonakarattya (Magaspart)-Balatonvilágos (Magaspart)-Sóstó-Szabadifürdö-Siófok (Arany és ezüstpart szállodasor, Viztorony, Vasútállomás, Makovecz templom, Római katolikus templom, Fö téri sétálóutca, Sió folyó, Hajóállomás, szabad strandok)-Balatonszéplak-Zamárdi (szabadstrand)-Szántod (Rév és hajóállomás)-Balatonföldvár (Villanegyed és üdülő telep)-Balatonszárszó-Balatonszemes-Balatonlelle (Lelle Club, Szabadstrand, Hajóállomás, Üdülötelep)-Balatonboglár (Gömbkilátó, BB Pezsgő üzem, Platánstrand)-Fonyód liget (csatorna, szabadstrandok)-Fonyód (Sipos hegyi kilátó 233 m, Várhegyi kliátó, Fonyód hotel, Szabad strandok, Dísz tér, Üdülő telepek, Hajóállomás, Szabadstrandok, Krípta villa, Panoráma kilátó és sétány, Fonyód múzeum, Zichi Béla emlékszobor).
2010. július 15-én, Csütörtök
Mivel a túra egy időbe esett az Ausztrián, Szlovénián keresztülhaladó Dráva - kerékpártúrával, egymagam vágtam neki a Balatont megkerülni.
07:30 -kor indultam a Pécsi vasútállomásról Fonyódig.10:50-re késve érkezett meg a vonat Fonyódra. És ott várt B. György ismerősöm aki – éppen a Balatonon nyaralt - kerékpárral jött elém az állomásra. Segített beállítani a csomagjaimat a kerékpáromon.11: 20-kor elindultam a tervezet utamra. Már tombolt a hőség, 30 fok volt 11 óra után. Végig haladtam a déli parton B.Fenyvesen, B.Máriafürdőn át B.Berényig meg sem álltam. Balatonberényben beiktattam egy kis 10 perces pihenőt, mivel 25 km/h-s átlaggal nyomtam. Ott a Külhonban Élő Magyarok Parkjában egy kedves Győri családdal beszélgettem akik 11 nap alatt tekerték körbe a két gyerekkel a Balatont. Pihenés után Fenékpusztán át Keszthelyre mentem. 14 óra körül Keszthelyen pihentem kb. 1 órát. körül néztem a városban, és megint a Festetics kastély parkjában ebédeltem meg. Keszthely után Gyenesdiás és Vonyarcvashegy következett. Balatongyörökön át Szigligetig keményen hajtottam dimbes-dombos, de viszonylag jó minőségű kerékpárúton. Szigliget után Badacsonyig meg sem álltam, kimentem a kikötőbe. Aztán irány Révfülöp, Ábrahámhegy és Zánka. Zánkánál van egy hadtechnikai kiállítás szabadtéren. Ott volt mindenféle tank, helikopter, harckocsi, és rakéta. Mind volt szovjet technológia. Nekem a helikopter tetszett a legjobban. Örvényesbe este 20 óra 10 perckor értem oda, így ott volt lehetöségem a szabadstrandon fürdeni. Fél órát frissültem fel, mert szállás helyet kerestem. Levertem volna a sátramat, egy erdő és tisztás szélén, de a szunyoginvázió miatt tovább álltam Tihanyban. Már sötét volt. 21:30 múlott. Szép volt esti kivilágításban a Tihanyi apátság és sz ófalu. Látszottak Balatonfüred fényei is. Már majdnem éjfél volt. Betekertem Balatonfüredre. De mivel jött a vihar, a Balatonfüredi buszállomáson huztam meg magamat.
2010. július 16. Péntek.
Hajnalban már felébredtem, mert nem tudtam aludni. Az eső utáni tócsák még látszottak. Így kimentem a Tagore sétányra fényépezni és a reformkori óvárosba is. Az óvárosban van látnivaló bőven, macsköves és díszburkolatos utcákon csodálatosan szép villák, polgárházak és paloták vannak. Az intézmények is műemlékek. mind a XVIII-XIX. században épültek. Városnézés után 6:15-kor elindultam Veszprém felé. Végig tekertem az északi parton további látnivalókat néztem, pl. Csopak, Alsoörs, Felsöörs. de útközben összetalákoztam egy kedves és csinos lánnyal, aki Szekszárdi. De ö is egyedül nyaralt Balatonalmádiban, már 3 napja. Együtt mentünk B.Almádiba. Én megreggeliztem a Almádi parton, szép és kellemes felhös idöben, nem volt még höség. Felmentem a (végig kerékpárúton) Szentkirályaszabadján át, ahol éppen út és közműépités folyt. A bicikliút mellet részben földes út vezetett a faluban. Még 4 km-t haladtam, és beértem a Veszprémi elkerülö útig. Igen forgalmas 8-as főút csomóponthoz jutottam. Ott perceket kellet várni mire átjutottam. Már messziröl látszott Veszprém legmagasabb épülete, mely 20emeletes, meg temploma is. Beértem a forgalmas város központba, ahol a történelmi városközpont mellett modern rész is van.. Városnézésem során sok szép történelmi emléket láttam. A várba bementem ami macskaköves egyutcás létesítmény. Gizella kápolna és Szent Mihály székesegyház , az Érsek palota, és több polgár ház, és egy vár múzeum is van benne. Gizella királynő szobra is. Gyönyörű panoráma tárul a városra Látszott a feszület a sziklán. Messsziröl a völgyhíd is látszott.
A veszprémi látványoságok után mentem egy helyi vizszolgáltató általi vízosztogatásra a belvárosba. Két diák lány adta a frissítőt, egy kicsit el is beszélgettem velük. Dicsekedtem nekik hogy Én a kultúra fővárosából jöttem.
Veszprém után visszafelé mentem: Szentkirályaszabadja és B. Almádin keresztül, egészen a

magaspartig tekertem végig enyhe emelkedőn. Balatonkenese és Akarattya mentén élvezhettem a panorámát. Ismét találkoztam egy kerékpáros csapattal, akik mind fényvisszaverő mellényt viseltek. tizenéves fiatalok voltak, két felnőtt kisérövel. Beértem Siófok űdülőtelepre, majd a Siófok belterületére. Siófokon a Makovecz féle templomnál ebédeltem meg. Városnézés után Zamárdin át B.földvárig meg sem álltam. Balatonföldváron csodáltam meg a villanegyedet, amik manapság már műemlékek. Pl. a Hullám Villa. Igazi XVIII.-XIX. századi úri negyed volt. Ilyen villában én is elnyaraltam volna...Hamar beértem B.lellére, ahol tömegével voltak turisták és nyaralók. Főleg ott nagyon sok német, holland, francia, de még belga rendszámú autót láttam. Szálloda sorokban tömve voltak a parkolók. Teltházas időszakban itt a Balatonon.
Bicikliúton tekertem tovább B.boglárig, de végig nagyon rossz volt az út a fák gyökere miatt, mert fegyűrte az aszfaltot. Így a mellette lévő úton haladtam. Végre eljött a pillanat: beértem Fonyódligetre, közel volt a cél. Fonyód.
Az össz km-em 272 km volt.
Az első volt ahogy megálltam Fonyódon, vásárolni mentem a közeli SPAR-ba ételt. És utána strandolni mentem az Alsóbélatelepi szabadstrandra. Ott sátrat is vertem, és keritéshez zártam kerékpáromat. Már 20:30-kor bementem a sátramban, mert szunyoginvázió jött. Reggelig ki sem jöttem...
2010. július 17. Szombat.
A születés napom volt, a 32. életévemet töltöttem be. 3. napon már Fonyódon strandoltam reggel. Fonyódi kilátóig tekertem. De nem volt nyitva, így nem tudtam felmenni. Majd felhivtam egy ex munkatársamat, G. Imrét hogy találkozzak vele. Ö is a Balatonon volt. 11 órára beszéltük meg a B. Kereszturi Lukoil benzinkúthoz a találkozót.
Eltekertem B. Kereszturig, és ott várt az Imi! Örültünk egymásnak. Ő futó edzést tartott. Vele mentem, mert nem találtam volna oda a telkükre. Felmentünk egy szőlőhegyre. Ahol földes út vezetett fel. Mellette van a Tibeti Kulturális Központ. Felértünk, és megláttam a telken lévő épületeket. Ott volt egy lakókocsi. Több kis földszintes épület. G. Imi bemutatta édesapját, aki már közel 70 éves.
Imre bá'-nak hívhattam. Meg ott volt az unokahúga és a nénje is.Szívesen láttak vendégül. Így ott a kertben lesátraztam. Van két kutya egy 13 éves, a Gina (németjuhász), és egy 5 éves Svarci (fekete keverék). Beraktuk a bringámat egy 1826-ban épült műemlék épületbe, ami jellegzetes nádtetős. G. Imivel és párjával, Anitával. Lementünk a Balatonberényi szabadstrandhoz. Ott voltunk egész délután. Fürödtünk és vízilabdáznuk. A nap nagyon égető volt. Este visszautóztunk. Utána beszélgetünk. de én korán lefeküdtem.
2010. július 18. Vasárnap.
01:30 körül összeraktam a sátramat, mert már fujt a szél, és villanások voltak az égbolton. Eltűntek a csillagok az égboltról. Ez már a front és vihar közeledett. Így a kis nyári épületben húztam meg magamat. Reggel 7 órakor ébredtem. Bejött Imre bá', néhány szót beszélgettünk. Még esett az eső. Dörgés-villámlás is volt, de felfrissült a levegő. Még zuhogott, megvártam míg eláll, majd megreggeliztem. Imi hazavitt volna Pécsre, de mivel menettérti volt a vonatjegyem, nem kellet igénybe vennem a kedvességét.
Elbúcsúztam és eltekertem Fonyódra. Egész délután strandoltam a hullámzó Balatonban. Kellemesen meleg volta víz.
18:25-kor Pécsre induló vonattal utaztam haza Pécsre.
Túra összegzés: nagyon jól sikerült a kerékpártúrám. 2011 júliusban ismét megteszem az immár hagyományos Balaton kerülő túrát!!!

Lejegyezte: ifj. Tamás József

Képek:
Tamás József fotói megtekinthetők itt.



2010.07.10-17. Kerékpáros sátras vándortúra a Dráva mentén

A túra eredeti kiírása itt megtekinthető
Túravezető: Dr. Novotny Iván
Amíg a Dráva a forrástól elér Villachig
és mi is
- nem útleírás -

Reggel 6 órakor indultunk el Józsiéktól a MÁV bérház udvaráról, Móni szerint későn. Józsi előzetes bicikliszállító terepszemléjének köszönhetően a 14 bicikli felpakolása simán ment, mert mindenkinél volt kulcs a kormányok elfordításához és a csomagtartó szabadnapos gazdáját sem akkor kellett keresgélni Hosszúhetényben. Frigyes fekvőre engedte a buszban az ülést, Márti azt mondta, hogy úgy látszik csak fekve érzi jól magát. A biciklit is fekve tekeri, aminek biztosan sok előnye van, de hegyre fel kell egy kis hasizom, meg még ülésvédőt sem kapott, mikor nekünk osztogattak Spittalban. Most szabják.
Keményfi Aigner Balázs azt mondta Mártinak, hogy napközben kellemes 18-20 fok lesz és délutánonként eső.
Az első rész nem jött be, mert legtöbbször 30 fok felett izzadtunk.
A második rész be is jött nagyjából, mert vagy ténylegesen eláztunk, vagy csak a szembeszele ért minket, vagy csak a közelben esett vagy csak a villám csapott a Spittal-i hegyi felvonó motorjába és Iván bácsi és néhány túratársunk másfél órát himbálóztak ég és föld között 16 euróért, amíg lehozták őket.
Nyugodt napjaink voltak, mert nem tudtuk, hogy narancssárga riasztás van, vagy vörös vagy épp hőségriadó.
Amikor megáztunk akkor is szerencsénk volt, mert a társaság egy része a helyi hoki csapat öltözőjében, a másik egy kultúrház termében aludt. Láttuk a VB döntőt is, mert a kempingben volt TV. A mellette levő büfét a hölgy este 8-kor bezárta és hazament. Lejárt a munkaidő. Az első félidőben sok durva akció volt, de sikertelen, a legizgalmasabb az volt, mikor valaki sikeresen fellökte a mellette ülő utolsó üveg sörét. Ideges osztrákot még úgysem láttam.
De jobban elkanyarodtam, mint a Dráva, amely ezen a szakaszon gyors, hideg és szép matt smaragdzöld színe van. A 636 és 637 folyókilométer között 2010 februárjában leomló hegyoldal sem tudta megállítani, szerencsére nem nyáron és vasárnap történt, mert ezen a részen sűrű a kerékpáros forgalom. Nagyon kevés felfele tekerő biciklissel találkoztunk, pedig felfele is épp olyan szép a táj, sziklafalak közt és több idő is lenne nézelődni.
(…) Ott volt Iván bácsi, aki 10 éve mondta, hogy az az utolsó túrája, ott volt Márti, aki 12 év után jött ismét nagytúrára biciklivel, nem volt ott Balázs, aki még otthon gipszben várja a következő heti vízitúrát, mert ínszalag szakadással azért még lehet kenuzni. Ott volt Józsi, akire mindig számíthatok. Ott volt Móni, aki Mártival nevetgélt egy sátorban. És még sok kedves túratárs. És szükség esetén ott volt Szilárd a kísérő kocsival. Ezekért is mertem elindulni fájós lábbal. Mondták is a kollegák, hogy sokba fog nekem kerülni a benzin ezen a biciklitúrán.
Végül nem kísérő kocsi lett, hanem vonat. A Villach- Graz utat kényelmesen és gyorsan tettem meg, a Graz- Fürstenfeld távot ismét biciklivel, mert ott volt az autóm. 6 óra volt mire Grazból kikeveredtem. Kifele és felfele a városból a három nyíllal jelzett meredekségű emelkedőn 6 km/h sebességgel tekerve azt számolgattam, hogy jó lenne a hátralevő 50 km-t 20-as átlaggal megtenni, mert az udvarias osztrák vasutas udvariasan letörte a hátsó lámpámat mikor segített leadni a biciklit, és jó lenne fél kilencig Fürstenfeldben lenni. Fényvisszaverő mellényem sem volt, mert esti biciklizést nem terveztem.
Végül időben beértem, kis hátszél és fenti segítséggel.

Lejegyezte: Orbán Jutka


Képek: 
Benkő Rita Dr. fotói megtekinthetők itt.
Bodrogi Frigyes fotói megtekinthetők
itt.
Eperjesi József fotói megtekinthtők
itt.
Keményfi Márti fotói megtekinthetők
itt.

.

2010.07.10. Kerékpártúra Sellyére, strandolással

Útvonal: Pellérd - Görcsöny - Ócsárd - Diósviszló - Rádfalva - Kórós - Adorjás - Vajszló - Sellye (58km), itt strandolás, visszafelé pedig:
Sellye - Vajszló - Páprád - Bogádmindszent - Baksa - Görcsöny (fagyizó!) - Pellérd - Pécs (44 km).


Szombaton reggel a találkozó helynél mindössze 2 fiú várt rám (B. Misi és R. Laca) -bár igaz, az ötlet csak egy héttel korábban született-, néhány perces várakozást követően sem lettünk többen, így elindultunk. Minden túrának meg van a maga hangulata. Ha sokan vagyunk, akkor egy teljesen más jellegű túra alakul ki, mint így, hármasban. Jó kis tempóban indultunk neki, majd a görcsönyi domb lefékezett minket. Diósviszló után csekély forgalmi útra tértünk, néha mesébe illő környéken tekertünk, a fiúk még nem is jártak ezen az úton. Kellemes, beszélgetős tempóban haladtunk a szikrázó napsütésben. Kórós és Adorjás között tartottunk egy „frissítő pontot”, ahol a „hazai anyagon” kívül finom lila epret ettünk a fáról. Vajszló és Sellye között tükörsima aszfalt fogadott minket, ami meglepő volt számunkra a Pécs környéki utakhoz képest. Itt nagyon jól tudtunk haladni (persze én könnyen beszélek, hisz a két fiú ment elől, fogva a szelet), és élveztük az utat. Mire megérkeztünk a sellyei strandra, már kellőképpen vágytunk a víz hűsítő hatására, ekkorra már jócskán 30 fok fölött volt a hőmérséklet. Misi családja autóval jött ide, és csatlakozott hozzánk 11 éves kisfia, Márk is. Így már négyesben fürödtünk, úsztunk, ugráltunk, lángosoztunk, élveztük a nyár hangulatát. A bicikliket gondosan kikötöttük, és árgus szemekkel vigyáztuk őket egész nap. Összeismerkedtünk egy kb. 30 fős székesfehérvári bringás csapattal, akik a hétvégét jöttek eltölteni az Ormánságba. 3 óra felé indultunk haza Lacával, mert Misi még ott maradt a családjával egy kis rokonlátogatáson. Együtt mentünk Vajszlóig, azonban a haladás a reggeli tempónkhoz képest jócskán elmaradt az erős oldalszél miatt. Itt egy röpke búcsút követően Laca tovább ment Harkány irányába, én pedig Görcsöny felé fordítottam a kormányt. Itt olyan fergeteges szembeszél kapott el, hogy a bringa csak nagyon nehezen haladt alattam. Az aszfalt pedig olyan forró volt, hogy több helyen megolvadt, és az országúti bringám kereke belemélyedt a betonba, így ott hagytam a nyomomat a következő nemzedéknek! Mikor végre megérkeztem Görcsönybe, a kihagyhatatlan fagyizómba mentem, ahol némi (4 gombócos) energiát gyűjtöttem a maradék kilométerekhez. Ez feltöltött kicsit, így valamivel jobb tempóban sikerült a maradék távolt legyűrnöm hazáig. Otthon igazán jól esett a pihenés. Köszönöm a jó hangulatot a 2 fiúnak, és persze Márknak is! Szerintem jó csapat voltunk!

Túravezető, lejegyezte: Fülöp Szilvi


Képek:
Rostás László fotói megtekinthetők itt.



Útlevél nélkül Szerbiába

2010. június 12. óta Szerbiába nem kötelező az útlevél uniós állampolgároknak, valamint Svájc, Norvégia és Izland állampolgárainak sem. Tehát ezentúl egyszerűen új típusú kártyás személyi igazolvánnyal utazhatunk be az országba.

2010.07.04. Duna Maraton - MTB

Visegrád, 2010. július 4.
Kánikula és 1450 hegyikerekes, no meg az őket kiszolgáló szervezők, segítők és a lelkes szurkoló rokonság, barátok stb. Szóval voltunk páran a Duna parton. Erre a napra Visegrád is átalakul kissé. Mindenhol bringás csoportok zizegnek és készülnek a 10 órás rajtra.

Idén módosított útvonalon ment a verseny, mert a májusi-júniusi monszun átrendezte a Pilis hegységet. Gyakorlatilag csak kő-kövön maradt, a közte lévő anyaföldet teljesen kimosta az áradat (láttunk egy-két Döbrögi méretű fát gyökerestül kidőlve).

A verseny jó volt, az itató állomásokon csak úgy dőlt a lé…
Gábor Tomi és jómagam a Klub színeiben indultunk és a középmezőnyt gazdagítottuk,gyarapítottuk.
Ha valakinek kedve támadt hasonló szervezésű versenyen indulni, látogasson el a velo.hu oldalra és az eseménynaptárra kattintva mazsolázhat…

Július 17.-én kicsit magasabbra tesszük a lécet. Indulunk a Salzkammergut-Trophy Maratonon Ausztriában.
Addig is mindenkinek jó nyarat és izzadást kívánok !
Lejegyezte: Poór Balázs

Képek:
Poór Balázs és Gábor Tamás fotói megtekinthetők itt.


2010.07.03. Kerékpártúra Beremendre strandolással egybekötve


Útvonal: Kozármisleny - Újpetre - Villány - Beremend - strandolás - majd vissza.
Táv: 2x41km Szint: 250m
Túravezető: Vargáné Zsuzsa

Élménybeszámoló a túra egyik résztvevőjétől, a túra kibővített változatára:


A mai nap végre sikerült egy nagyobb túrát abszolválnom. Jól esett bár elég keveset ettem aminek a végére meg is lett a hatása. Megszédültem, de azért haza értem egyben :)
Rég terveztem már, hogy részt veszek egy szervezett túrán. Ma jött el a napja! :)
A Pécsi Túrakerékpáros Klub szervezett mára egy Beremendi strandolós túrát, amit mi kicsit átszabtunk a saját igényeinkre. A túrát Zsuzsa szervezte, de sajnos a nagy hőség vagy a lustaság :) miatt elég kevesen vágtunk neki. Összesen öten gyűltünk össze a 8 órai indulásra, de ez egyáltalán nem okozott problémát, sőt nagyon kellemes kis beszélgetések kerekedtek ki a közel 40 km-es távon. Zsuzsa, Szilvi, Laca, Robi és én voltunk a résztvevők.
Szép lendületesen haladunk az elején, de azért nem hajtottuk ki a lelkünket. Villányt elhagyva Nagyharsány felé mentünk tovább. Szeretem ezt a környéket. Emlékeim szerint legalább 2x megmásztam már a Szársomlyót. Minden alkalommal megcsodálom és igyekszem felidézni a tetőről elém táruló kilátást. Na de ne kanyarodjunk el a témától.
Nagyharsányban egy hirtelen balos után már Beremend felé kerekeztünk. Pár kilométer után szomorú búcsút vettünk a lányoktól egy néhány perces beszélgetés keretien belül, ami alatt kiderült, hogy egy retkesbringás, nedves törlőkendőt használó, informatikus vagyok ... köszönöm Szilvi .. ;)
Na de sebaj, a trauma feldolgozása után mi Matty irányába indultunk el, míg a lányok strandolni mentek. Utólag belegondolva, lehet nekik volt igazuk :) Lelkesen beszélgetve tekertünk Harkányig, ahol Lacától búcsúztunk. Ő vissza Vokányba mi tovább Vajszló felé. Nem annyira "ízlett" ez a szakasz. Minden települést jelző táblát messziről kémleltünk, hátha végre Vajszló lesz kiírva. 2-3 csalódást követően végre megláttuk várva várt várost, amit én személy szerint ég felé emelt kézzel ünnepeltem :) Mintha szakasztnyertem volna a Tour-on :) Gyorsan leparkíroztunk az első kocsmánál és egy hideg üdítővel jutalmaztuk magunkat. Pár perc árnyékban "hülést" követően tovább indultunk Pécs felé. Hosszas emelkedők és forráság kísért végig. Görcsönyhöz érve megfogadva Szilvi tanácsát meglátogattuk a helyi fagyist, ahol vagy 20-30 féle helyben kevert fagyi várt bennünket. Egy laza kelyhet és colát toltunk le az arcunkon és irány tovább Pécsre. Pellérd előtt elbúcsúztam Robitól. Ő tovább kertváros felé, én tovább uránváros irányába.
A cola és a bevitt fagyi adott egy új löketet, így eldöntöttem még túlórázok kicsit és kitekerek Orfűre majd vissza. Ez rendben meg is volt. Meglepően jól ment a tekerés. Mikor visszaértem, akkor volt a nagy eléhezés, de az már nem volt nagy gond. A visszalévő pár kilométert már letudtam így is.
Összesen 170 km-t tekertem 25-ös átlaggal és olyan 1100 méter szinttel.
Jól esett és örülök, hogy új emberekkel ismerkedhettem meg. Remélem nem ez volt az utolsó közös túrám velük! Mondjuk a fűtést lecsavarhattak volna 30 fok alá, de mindegy, így is jó volt :)"

Lejegyezte: Bodor János

Képek:
Rostás László fotói megtekinthetők itt.