2010.08.24. Tour de Őrség

Útvonal: Zalaegerszeg (Interspar parkoló) - Andráshida - Bagod - Zalaszentgyörgy - Zalacséb - Budafa - Zalalövő - Pankasz - Nagyrákos - Őriszentpéter - Bajánsenye - Kotormány (H/SLO) - Hodoš/Őrihodos (SLO) -  
Šalovci/Sal (SLO) - Peskovci/Petőfa (SLO) - Gornji Petrovci/Péterhegy (SLO) - Šulinci/Sándorvölgy (SLO) - Ženavlje/Gyanafa SLO) - Martinje/Magasfok (SLO) - Kuzma (SLO) - Neuhaus am Klausenbach/Vasdobra (A) - Minihof-Liebau/Liba (A) - Windisch-Minihof/Kistótlak (A) - Jennersdorf/Gyanafalva (A) - Henndorf im Burgenland/Ercsenye (A) - Maria Bild/Máriakép (A) - Weichselbaum/Budafalva (A) - Mogersdorf (Nagyfalva) (A/H) - Szengotthárd - Magyarlak - Csörötnek - Rönök - Vasszentmihály - Gasztony - Csákánydoroszló - Halogy - Nádasd - Hegyhátsál - Hagyárosbörönd - Bagod - Andráshida - Zalaegerszeg (Interspar parkoló)

Táv: 179 km szint: 920m 
Túravezető: Csiszár Gábor


A túra útvonala GPS-re letölthető, és műholdfelvételről megtekinthető itt.


Túránkat eredetileg egy saját tempójú Balaton-körnek terveztük, mivel az áprilisi hivatalos Balaton-kör számunkra túl lassú volt. 
B. Misi haveromnak azonban támadt egy hirtelen ötlete, hogy menjünk inkább az Őrségbe tekerni. Augusztus végén Balatonfenyvesen nyaraltunk, onnan pedig nincs túl messze Zalaegerszeg, ami jó kiinduló pontja volt az őrségi túránknak. Így aztán úgy határoztunk, hogy Balaton-kör helyett legyen inkább Tour de Őrség!

Fenyvesről reggel 6-kor, egy kicsit hűvös, fátyolfelhős időben indultunk Zalaegerszegre. Csak reménykedni tudtunk abban, hogy szép időnk lesz, hisz a meteorológusok aznap délutánra erős lehűlést jósoltak. Szerencsénkre azonban mire Egerszegre értünk, kisütött a Nap. 

Előzetes terveim alapján a kocsival az Interspar parkolóban akartam megállni, hiszen a város azon pontján fekszik, amerre Bagod és Zalalövő felé amúgy is el kellett volna mennünk. Meg aztán úgy voltam vele, hogy itt talán mégis csak biztonságosabb helyen hagyhatjuk az autót, mint mondjuk a bagodi vasútállomáson.

A bringákra felszereltük a táskákat, (nekem ez eléggé macerás, mivel sajnos se csomagtartóm, se "normális" konzolos kormánytáskám sincs), majd egy gyors reggeli után 8 órakor végre nyeregbe pattantunk. Jó tempóban haladtunk, így a vártnál hamarabb Bagodon találtuk magunkat. Tudtuk, hogy innen a régi vasúti töltésen egy jó minőségű kerékpárút vezet Zalalövőig, így már csak meg kellett keresnünk a régi vasút  nyomvonalát. 
Állítólag az iskola melletti utca levitt volna minket a bringaútra, de úgy látszik nem voltunk elég figyelmesek, mert simán elmentünk az iskola előtt, így csak a falu végén találtunk rá a valóban kifogástalan minőségű Zala-völgyi kerékpárútra. 

A táj gyönyörű, a vasút pedig végig ott haladt mellettünk és a környékbeli, apró települések üde színfoltja volt a modern, térkővel borított új vasúti megálló. Az ezekhez vezető utak kereszteződéseinél figyelemfelkeltő lassítók vannak, amik ugyan - tény és való - sötétben is jól látszanak, de kicsit szűkösek, így aki pl. utánfutóval közlekedik, annak akár balesetveszélyesek is lehetnek. 

Zalalövőn, a Szt. László király templommal átellenben van egy szép tér, ahol csináltunk néhány fényképet. 
Rövid pihenőt követően Őriszentpéter felé folytattuk utunkat és Zalalövőt elhagyva beléptünk az Őrségi Nemzeti Park területére. 
Csodálatosan szép, erdős részen kerekeztünk és öröm volt magunkba szívni a friss levegőt! 

Az első, már Vas megyei település Pankasz volt, majd Nagyrákos következett. Itt éppen akkor jöttek ki lovasok az egyik mellékutcából, mikor mi odaértünk. Egy kanyarral arrébb pedig a község "fölött" egy magas töltésen ismét megpillantottuk a vasutat. Nem sokkal később elértünk az "Őrség fővárosának" is nevezett Őriszentpétert. Itt, a központban lévő körforgalom melletti parkban szintén tartottunk egy rövid pihenőt. 
Innen a magyar-szlovén határ felé vettük utunkat. 


Épphogy elhagytuk a várost, következett az első komolyabb emelkedő. A dombtetőre felérve ismét megpillantottuk a vasutat, ám ezúttal alattunk, egy mély völgy alján. Bajánsenyét elérve már félig Szlovéniában éreztük magunkat, hiszen a település végén ott álltak az egykori határállomás elhagyatott épületei.

Szlovéniában az első benyomásunk az volt, hogy bizony sokkal előrébb járnak, mint mi, magyarok. Az utak olyan simák, mint Ausztriában, sehol egy kátyú. Az útburkolati jeleket valószínűleg rendszeresen festhetik, hisz sehol sem voltak lekopva, az út széli műanyag fényvisszaverő cölöpök pedig sokkal sűrűbben vannak elhelyezve, mint nálunk. 
Szóval, lenne még mit tanulnunk és a magyar illetékesek igazán átjárhatnának ide egy-egy tanulmányútra. 

Az első szlovén település Hodos (Örihodos) volt és bizony az itteni házakon is meglátszik, hogy errefelé az emberek más életszínvonalon élnek. Szinte mindegyik ház szépen fel volt újítva, udvarukban pedig színes, térköves autóbeállók vannak.
Utunk ezen szakasza számomra nagyon kellemes volt. Jobbról-balról dombok voltak, mi viszont mégis sík területen, a Krka folyót átszelve kerekeztünk Gornji Petrovci (Péterhegy) felé. (A Krka, a Száva egyik mellékfolyója  és a nagyobb szlovén folyók közé tartozik. Karsztforrásból ered és a Dolenjska /Alsó-Krajna/ régió turisztikai és horgászati központja. Felső szakaszán tufa-gátak alakultak ki, melynek következtében gyönyörű vízesések, zúgók jöttek létre.) 
Csupán egy dolog aggasztott minket, hogy Magyarország felől igen csúnya felhők kezdtek gyülekezni.

Pétehegynél aztán elhagytuk a völgyet és elkezdtük megmászni a dombokon átvezető utat Kuzma városába. A Sulinci-i (Sándorvölgyi) dombtetőre felérve Misi észrevette az útszéli szedrest, majd pihenő gyanánt belevetettük magunkat, mint maci a málnásba. A szedrezés után nem sokáig örülhettünk a lejtőnek, mert máris jött az újabb, meg újabb emelkedő. Martinje (Magasfok) melletti dombtetőn egy tábla Magyarországot jelezte, mellette az erdőszélen pedig volt egy kis pihenőhely. Itt összetalálkoztunk egy fiatal magyar családdal, akik elmondták, hogy csak átruccantak egy kicsit, de nem igen akarnak beljebb menni az országba, mivel a kislányuknak nem csináltattak külön okmányokat. Rövid beszélgetésünk alatt aztán ismét bebizonyosodott, hogy mennyire kicsi a világ, hisz a házaspár hölgy tagja Lánycsókról származik és ismerte Misi feleségének az unokahúgát, illetve az én egykori osztálytársamat is.

Utunkat innen még nem Magyarország felé, hanem Kuzma, majd Ausztria irányába folytattuk. Nem sokkal a pihenőt elhagyva már végre tábla is jelezte, hogy kerékpárbarát úton haladunk (R7) - na, nem mintha eddig nem azon haladtunk volna, csak éppen tábla nem jelezte - és jött az első igazi lejtmenet, ami nem kevesebb, mint 17%-os(!) volt. 
A 17-es számot meglátva engem elkapott a hév és egy traktort megelőzve gyorsan a lejtő alján találtam magam. Itt azonban észrevettem, hogy Misi nincs a hátam mögött, ezért félreálltam, hogy bevárjam és amíg vártam, csináltam gyorsan néhány fotót az előttem elterülő csodálatos völgyről. Időközben aztán a lassú jármű is leért a völgybe, amit még a domb tetején előztem meg, de Misit továbbra sem láttam közeledni. Először defektre gondoltam, majd arra, hogy talán jobban tenném, ha visszafordulnék és megnézném, mi történt vele? Már épp a bringám felé nyúltam, mikor végre megpillantottam. Mikor mellém ért, kérdezni akartam Tőle, hogy mi történt, Ő meg csak viccesen annyit mondott - "Szép kis túratárs az ilyen, aki vissza sem mászik a 17%-os emelkedőn, hogy megnézze, mi történt a barátjával!" 
De nevetett - így tudtam, hogy nincs nagy baj és csak hülyéskedik velem -, aztán kibökte, hogy ne aggódjak, nincs semmi baj, csak még a dombtetőn megállt fényképezni. 

Miután megbeszéltük, hogy mi is történt, begurultunk Kuzmába. A kuzmai templom előtt szintén megálltunk néhány kép erejéig, majd miután elindultunk a szlovén-osztrák határ felé, az útszéli jelzőtáblán egy igen csúnya, 18%-os(!) emelkedőt jelző számot láttunk. 
Mindketten elkezdtünk nevetni, de mivel előttünk épp egy "montis csajszi" látszólag igen könnyedén pedálozott, nem adtuk fel és utána eredtünk. A lányról kiderült, hogy a következő kanyarban lévő házban lakott, így feltehetően nem először küzdött meg ezzel a heggyel. 

Hamar felértünk aztán mi is a hegytetőre és azon tűnődtünk, hogy vajon a szlovéneknél a 18% ugyanannyi-e, mint nálunk, mert könnyebb volt, mint hittük. Itt tulajdonképpen átmehettünk volna már a sógorokhoz, csak épp az út visszakanyarodik egy másik völgy felé, hogy aztán már osztrák oldalon ismét meg kelljen mászni ugyanezt a hegyet. Persze erről az oldalról azért nem 18%-os! 

Ausztriába a bonisdorfi határátkelőn keresztül léptünk be és bár útlevélvizsgálat a schengeni egyezmény szerint itt sincs, a határtól kb.100 méterre valószínűleg vámosok ellenőrizték az országba belépőket. Tőlünk ugyan nem kérték el az iratainkat, de mivel én forgolódtam fényképezés céljából, Misitől megkérdezték, hogy mit csinálok. Mikor melléjük értem én is, megnézték a kormánytáskámon lévő térképet. Mivel be volt rajzolva a tervezett útvonalunk, könnyen el tudtuk magyarázni, hogy Zalaegerszegről indultunk és két másik ország érintésével ugyanoda is fogunk érkezni. Ezután elismerően jó utat kívántak, mi pedig letérve a főútról, Neuhaus am Klausenbach (Vasdobra) felé vettük utunkat. 
Vasdobrán aztán egy buszmegállóban elfogyasztottuk a jól megérdemelt ebédünket, ami két hazai szendvics volt, desszertnek meg néhány szem piskótatallért ettünk. Már épp indulni készültünk, mikor elkezdett cseperegni az eső. Szerencsénkre azonban néhány csepp után már el is állt, így nem kellett elővennünk az esőkabátokat. 

Innen egy kisebb szerpentin következett, amin gyorsan elfogyott az összes maradék innivalóm, s mivel kutakkal ez idáig sem nagyon találkoztunk, kezdtem aggódni. Jennersdorf (Gyanafa) előtt nem sokkal, Windisch-Minihof nevű településen megpillantottam egy szökőkutat és Misinek mondtam, lesz ami lesz, én itt a  biztonság kedvéért megtöltöm a kulacsaimat szökőkút vízzel. Ő ugyan megpróbált róla lebeszélni, hogy várjak még vele, mert nem a legbiztonságosabb ilyen vizet inni, de nem járt sikerrel. Mondtam neki, hogy úgyis csak végszükség esetén innék belőle, de mi van, ha még hosszú kilométereken keresztül nem találunk se kutat, se boltot? Szerencsémre azonban nem kellett felhasználnom, mert Jennersdorfot a Rábán keresztül hamar elértük és itt sikerült találnunk egy Aldit, ahol gyorsan vettük két üveg ásványvizet. 

Miután átöntöttük a friss vizet kulacsainkba, Magyarország felé folytattuk utunkat. Egy tábla szerint a magyar határ innen már csak 16 km-re volt! Henndorfnál letértünk a főútról és egy csodálatosan szép hegyi mellékúton, Maria Bild-en keresztül áttekertünk Weichselbaum-ba (Budafalvára), ami már közvetlenül a magyar határ mentén található. Innen azonban nem lehet átjönni magyar területre, ezért tovább kellet mennünk Mogersdorfba (Nagyfalvára), amit egy igen rövid és keskeny - szerintünk viszonylag új - úttal összekötöttek Szentgotthárddal. Ezt csak abból gondoljuk, mert itt egy sima közúti közlekedési jelzőtáblán kívül semmiből sem lehet megállapítani, hogy az ember épp melyik ország területén tartózkodik.

Szentgotthárdon kerestünk egy pizzériát, de míg a pizzánkra vártunk, eleredt az eső. A felszolgáló lánytól megtudtuk, hogy itt már reggel óta folyamatosan, kisebb-nagyobb megszakításokkal esett, ám ez az aszfalton nem látszódott. 

Miután megettük a pizzánkat, kénytelenek voltunk elővenni az esőkabátokat és úgy nekivágni utunk hátralevő részének. 
Csörötnekre érve szerencsére az eső alábbhagyott, ám az esőkabátoktól egyelőre még nem szabadulhattunk. Erre azért is szükségünk volt, mert bár elkanyarodhattunk volna Őriszentpéter felé is, mi azonban a Rábán ismét átkelve Alsórönök felé haladva egy munkagép felhordta a sarat az aszfaltra és emiatt tiszta sárpöttyös lett a hátunk. 

A 8-as számú főutat elérve Vasszentmihályon keresztül Gasztonyig forgalmas úton haladtunk, de Misi szerint Vasszentmihályt vétek lett volna kihagyni. Na, nem mintha olyan nagy benyomást tett volna ránk, de így legalább Misi elmondhatja, hogy van egy település Magyarországon, amit Róla neveztek el és járt is ott!  

Gasztonynál végre letértünk a forgalmas főútról, helyette azonban egy elég rossz minőségű mellékúton kellett megközelítenünk Csákánydoroszlót. Innen Nádasd következett, majd itt keresztezve a 86-os utat, átkerekeztünk a 76-os út mentén található Hegyhátsálra. 

Túránk utolsó szakaszát ismét főútvonalon tettük meg. Bár ez messze nem volt olyan forgalmas, mint a 8-as, azért Bagodra beérve nem tudtuk kihagyni a jó kis Zala-völgyi kerékpárutat, annál is inkább, mert kíváncsiak voltunk honnan indul, illetve Egerszeg felé hol végződik. Zalaegerszegre egyébként este 8-ra értünk vissza, így egy 12 órás "műszakot" követően 179 km-en, 920 m szintkülönbséget hagytunk a hátunk mögött!

Lejegyezte: Csiszár Gábor

Képek:
Bondor Mihály fotói megtekinthetők itt.
Csiszár Gábor fotói megtekinthetők itt.

2010.08.16-22. Csillagtúra a Mátrában

Útvonal:
0. nap Ivád-Pétervására-Terpes-Sirok-Terpes-Pétervására-Ivád 35km
1. nap Ivád-Váraszó-Szalajkaház-Istenmezeje-Cered-Domaháza-Istenmezeje-Ivád 93 km
2. nap Ivád-Mátraballa-Recsk-Parádfürdő-Mátraballa-Ivád 62 km
3. nap Gyalogtúra a Kékesre 15 km; illetve: Párádfürdő-Kékestető-Galyatető-Parádfürdő-Recsk-Mátraballa-Ivád 77km
4. nap Ivád-Terpes-Tarnaszentmária-Verpelét-Kisnána-Recsk-Mátraballa-Ivád 83 km
5. nap Ivád-Egerbakta-Eger-Egerbakta-Ivád 75 km
6. nap Ivád-Nagy-Lyukas kő geoládázás 6km; strandolás Bükkszéken


A túra útvonala GPS részére letölthető itt.

A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.


Ezúttal a Miklovich család szíves meghívásának tettünk eleget. Dodi édesanyja –Gizi néni-egykori szülőfalujában él, a Mátra északi lábánál Ivádon - ahol majd mindenkit Ivády-nak hívnak.
Itt tölthettünk el többen egy egész hetet: gondos vendéglátással, Gizi néni tartalmas élettörténeteivel, Dodi jóvoltából változatos túrákkal. A hangulatot Pamacs, a kedves kutya is fokozta.
A nulladik napon (aki korábban érkezett) megnézhette a siroki várat, utána pedig hatalmas zuhé és jégeső kapta el őket, de szerencsére egy buszmegállóban vészelték át az ítéletidőt. Mi ekkor még az autópályán voltunk, ott is tombolt a vihar, nem láttunk semmit, majdhogynem le kellett állni.
Az első teljes napon északi irányba kerekeztünk. Váraszón megnéztük a gyönyörű horgásztavakat, rendeltünk másnapra halat a halászléhez. Megtekintettük a XIII. szd-ban épült templomot (GCASZO), majd szép sziklaalakzatok mellett haladtunk útközben (GCNOE). Meglátogattuk a tavalyi szálláshelyünket a ceredi kocsmánál, megtekintettük a ceredi harangtornyot (GCCERE), és kitérőt tettünk egy jókora hegymászás kíséretében Domaházára, ahol Feszty Masa által festett képeket láthattunk a templomban.
Ivádra érve Gizi néni lapcsánkával várt minket vacsorára. Esténként hallgattuk élete legérdekesebb történeteit.
A második napon a volt recski kényszermunkatábor megtekintése volt a cél. Útközben Mátraderecske közelében szó szerint négykézláb felmásztunk a Kanázsvárhoz. Megérte bevenni a várat, mert csodálatos kilátás tárult elénk. Próbáltuk megkeresni a (GCKAZS) geoládát, de a nehéz terepen nem találtuk.
Recsken először a művelődési ház udvarán lévő bányászati kiállítást néztük meg, ahol a gyerekek még a csillékbe is beleültek. Recsken végül a szomorú emlékű egykori munkatáborba (GCTABO) látogattunk. Megdöbbentő volt a látottak, olvasottak alapján rágondolni, mi is történt itt.
Ezt követően Parádfürdőre mentünk, ahol a cifraistállót és a kocsimúzeumot néztük meg.
Az Ivádra való visszatekerés után a váraszói horgásztótól elhoztuk a halat, B. Janival megpucoltuk, majd mindenki valami módon kivette a részét a finom halászlé elkészítésében. Gizi néni nappalijában jóízűen elfogyasztottuk, közben hosszasan dumcsiztunk.
A harmadik napon kétféle módon értük el a Kékes tetőt. Dodi, Valentin és M. Józsi bringával mentek, a többiek pedig gyalogtúrát tettünk a Kékes tetőre (GCKETE). Az ország legmagasabb pontjáról lefelé haladva érintettünk egy elhagyott síugró sáncot (GCSANC). Végül ki-ki autóval, bringával érintettük Galyatetőt.
Ivádon vacsorára bográcsban paprikáskrumplit főztünk. Ebből már Iván bá és L. Móni is fogyaszthatott, ugyanis ők ekkor érkeztek. Velük együtt 12 főre bővült a csapat.
A negyedik napon bringával egy kört tettünk. A Siroki-vár (GCSIRO), tarnaszentmáriai gyönyörű Árpád-kori templom, Tarnaszentmária-várhegy (GCTARN), verpeléti kovácsműhely, kisnánai vár (GCKNV) megtekintése volt a cél. Mindezek után nem volt más hátra, mint visszatekerni Ivádra, részben másik úton, Recsk, Mátraballa felé.
Este, Gizi néni által készített lecsó elfogyasztását követően megünnepeltük Dodi idei 4.000. kilométerét.
Az ötödik napon Eger volt a cél. Utunk során bár kemény emelkedőket kellett megmásznunk, de nagyon szép tájon, többször erdőn keresztül haladó aszfaltúton haladtunk. Egerből csak ízelítőt kaphattunk, hiszen ez a város megér egy külön misét. Gárdonyi Géza házánál Gizi néni ismertette a tudnivalókat, majd bevetettük magunkat a belvárosba. Láttuk a híres Egri-várat, a bazilikát, és a „Város a város alatt” című kiállítást, mely az érseki pincerendszerbe vezetett minket. Kerekeztünk a város gyönyörű parkjában, irigykedve néztem a szép új uszodát.
Egerből Ivádra visszafelé egy szakaszon kétfelé váltunk. A csapat egyik része a kevesebb emelkedőt ígérő, bár forgalmasabb úton Sirok érintésével haladtak, mi pedig a délelőtt megismert hegyi erdei országutat választottuk.
Gizi néni vacsorára diós tésztát készített, amit jóízűen elfogyasztottunk.
Egyszer minden elérkezik, még az utolsó nap is. A délelőtt folyamán még gyorsan begyűjtöttem az Ivád közelében lévő Nagy-Lyukas-Kő (GCLYUK) geoládát. Hazaindulás előtt néhányan még elmentek Bükkszékre strandolni.
Nagyon köszönjük Miklovich családnak a meghívást, szervezést, főként Gizi néninek a kedvességet, szállást, és a sok-sok jót, amiben részesített minket a hét folyamán.
Ezúton kívánok neki a többiek nevében is további jó egészséget!
Túravezető: Miklovich József
Lejegyezte: Keményfi Balázs


Képek:

Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Riegert Valentin fotói megtekinthetők itt.




2010.08.21. Mecsekből a síkvidékre

Útvonal: Pécs - Remeterét - Orfű - Magyarhertelend - Bodolyabér - Kishajmás - Abaliget - Hetvehely - Bükkösd - Cserdi - Szentlőrinc - Királyegyháza - Gyöngyfa - Magyarmecske - Kisasszonyfa - Téseny - Baksa - Görcsöny (fagyizó) - Pellérd - Pécs
Táv: kb. 100 km

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.

Kellemes napos reggel indult a túra uránvárosból. Szilvi nagyon figyelmes volt mikor kilenc órára tűzte ki az indulás idejét, hogy vókányi társunknak, Lacinak ne kelljen másfél órát várni 8 óráig, hanem a későbbi vonattal is ráér bejönni. Csak Laci makacs ember, és az apróbetüs részt sem szokta elolvasni, így rutinból a szokásos vonattal érkezett, 6.45-re. :-)

Végül is hatan indultunk. Egy új túratársunk is akadt, Attila, aki katona volt már, most tűzoltó... mint kiderült a csapat felét ismeri.
Nem sokkal indulás után újabb társak csatlakoztak, így már 9-en vágtunk neki az Orfűre vezető emelkedőnek.
Jó iramban haladva jólesett a lejtőzés Remete-réttől, majd az új orfűi élményfürdő mögött kialakított part menti kis térköves úton folytattuk a tekerést Tekeres felé.
Az idillt a Hertelendre vezető kemény emelkedő zúzta szét, de szerencsére a legtöbb emelkedőt lejtő követ, így is jólesett megállni a faluközpontban. Itt ettünk-ittunk kicsit, hozott anyagból. Hertelend után kellemes, enyhe hátszéllel bringáztunk tovább Bodolyabéren keresztül Hetvehely felé, ahol terveztünk egy frissítést, kávé, sör, szendvics stb.
Sajnos a kiszemelt műintézmény zárva volt, meg még az utána következők is, végül egy kis körözés után Bükkösdön sikerült szomjunk oltani.
Szentlőrincnél áthaladtunk a 6-os úton és Királyegyháza felé haladtunk, sajnos innentől kezdve igen masszív szembe széllel kellett küzdenünk, ami kitartott az útunk -még igen jelentős - hátra lévő részén. Következő megálló Magyarmecske. Itt aki akarta feltölthette a kulacsát, itt már éreztette hatását a megtett kilóméterek sokasága, az emelkedők szép száma és a szembe szél. Már mindenki a görcsönyi fagyizóban szeretett volna lenni, de még hátra volt 15 km és pár emelkedő. Azért még Téseny után, Baksa elött megállt a csapat kicsit szedrezni. Induláskor túravezetőnket Szilvit kisebb baleset ért, az első fogaskerekekről leesett a lánc mikor indulni akart és csúnya esés lett belőle. Miután hatan odaugrottunk és átnéztük a bicajt, visszatettük a láncot - Földes Csabi segítségével -, megpörgettük párszor a pedált, majd végezetül megnéztük Szilvit is :-), akinek lehorzsolódott a könyöke és a tenyere, ami eléggé fájdalmassá tette számára az út hátralévő részét.
Bár mivel nemsokára Görcsönybe értünk, az a hét-nyolc gombóc finom fagyi feledtette vele a kellemetlenségeket, mint ahogy mindannyiunkkal.
A görcsönyi fagyizó mindenképpen külön említést érdemel, nagy szerettel fogadtak minket, finom fagylalt és bőséges választék várja az arra járókat. Igazi bringabarát hely: a fagyink mellé kaptunk ajándék szóda- és ásványvizet, még kávéval is meg lettünk kínálva. Nagyon köszönjük!
A pellérdi dombtetőn köszöntünk el egymástól, innen kisebb csoportokban mindenki hazafelé vette az irányt. Senki sem maradt 100 km alatt, nekem 148 km jött össze.

Lejegyezte: Bondor Mihály
Túravezető: Fülöp Szilvi

Képek:
Farkas Kati fotói megtekinthetők
itt.
Földes Csaba fotói megtekinthetők itt.
Rostás László fotói megtekinthetők itt.


2010.08.07-15. IX. Tour de Délvidék

Tucatnyi határátkelés egy túrán? Nem tehetünk róla, a trinani országhatár keresztezte minden faluvégen a Pornóapáti-Felsőbeled-Szentpéterfa-Nagysároslak-Pinkamindszent falvakon átvezető - egyébként nyílegyenes - utat. Jártunk a "hűséges városban" (Sopron), a hűséges községben (Szentpéterfa) és a legbátrabb községben (Szomoróc). Ugyanis nem csak Sopron és nyolc település került vissza népszavazás útján Magyarországhoz, de több más (közöttük többségében horvát lakosságú!) község gyűléseken, meghallgatásokon kinyilvánított egyértelmű akarata is megvalósulhatott. Jutalmuk 30 évvel később a határzár miatt megvalósult orwelli valóság lett: Szomoróc minden lakójának a nevét fölírták egy táblára és nyilvántartották, mikor ment ki a mezőre dolgozni...
Jártunk magyar és MÁR nem magyar falvakban Ausztriában és Szlovéniában.
Erdők, gyönyörű fenyvesek hosszú-hosszú kilométereken át, az őrségi és a vend-vidéki tájakon keresztül...

Lejegyezte: Arató Csongor

Képek:
Arató Csongor fotói megtekinthetők itt.


2010.08.07. Túra a Duna gátján

Útvonal:

Pörböly kisvasút állomástól országúton Bajai hídig 9 km, híd után a vasút alatt áthaladva Eurovelo kerékpárúton forgalom mentes, jó minőségű aszfalt úton kerékpároztunk a szekszárdi Duna-hídig. A Duna-hídon külön kerékpárúton haladtunk a Duna nyugati oldalára, majd délnek fordultunk és az autóút alatt áthaladva a Sió dúzasztó gátjához érkeztünk. A Siót keresztezve a Duna töltésén jó minőségű széles forgalommentes aszfalt kerékpárúton visszabringáztunk a pörbölyi kisvasútállomásra. A túra hossza 53 km, szint 0, látnivaló rengeteg.


Képek:
Bodrogi Frigyes fotói megtekinthető
itt.


2010.07.30-08.03. Kenuval Ósükösd környékén

Stihl fűrész a kenuban - avagy csónakkal az erdőben

Ép eszű vízitúrázó ilyen magas vízállásnál nem teszi vízre a kenut, na de nem is erről volt szó...
A lényeg, hogy legyenek szúnyogok és ebben nem volt hiba!

Utunk első állomása Ósükösd volt, a bajai Virgonc SE kulcsosháza. Ez a Dunától kb. 1 km-re van és így a bérelhető kenukat nem virgonckodtunk elszállítani a Dunáig, gondoltuk beérjük a közeli Vajas nevezetű csatornával is, ami a magas vízállásnak köszönhetően evezhető volt. Nem volt rossz választás! Tavirózsák tömkelege, sárga vízitök, szürkegémek, bakcsók, egy fészekalja hattyú – igazi vízi vadvilág várt ránk! Utunkat egy idő után kidőlt fa keresztezte, vissza kellett fordulnunk. Azért nem adtuk fel, gondoltuk, hogy a közeli erdészettől kérünk egy fűrészt. - Az ma már nincs, kérem! Csak motoros fűrésszel dolgozunk! - Szerencsére akadt egy vállalkozó szellemű favágó, aki beült a kenuba és visszavittem víz alatti fát vágni. Ezután kiderült, hogy a favágók is szeretnek evezni és ahelyett, hogy visszamentünk volna, tovább törtettünk a dzsungelben, ameddig lehetett és utána még kb. 500 m-t. A végén kimásztunk a kenuból és megnéztük, hogy az öregek hol jártak be csónakkal Sükösdre.
A kenu ekkorra már úgy nézett ki mint egy forgószél után: tele békanyállal, náddal, gallyakkal, levelekkel - ahogy utat törtünk az evezeőkkel a nádasban.

Másnap a kukoricások között biciklivel elmentünk a Szent-Anna napi búcsúba és közben mentálisan felkészítettem a többieket egy hídról lemutatva: „délután itt fogunk evezni!” És lőn. Jutalmunk a különleges vízinövényeken és bakcsókon kívül egy gyorsúszó vízisikló volt.

Harmadnap táborhelyet váltottunk: átmentünk Gemencre - a csapat egy része az EuroVelo nemzetközi kerékpárúton bringával tette meg az utat.

Ha magas a víz toldd meg egy lépéssel!

Ilyenkor a homokpadok mind víz alatt vannak, cserébe viszont olyan holtágakba is be lehetett evezni, ahol máskor alig van víz: a Vén Dunán indulva a Cserta-Duna és a Káposztás holtágakat jártuk végig és közben be-betértünk az elárasztott erdőbe, kerülgetve a fákat. A Vén-Duna meder elzáró keresztgátján hömpölygött át az áradó víz, reménytelennek tűnt a fölevezés. A negyedik napon visszatérve ezt is megoldottuk. Átemeltük a hajót a gáton és végül kiértünk a nagy Dunára, ott csorogtunk le a torkolatig.

" Nincs rossz idő, csak felkészületlen turista" - a régi természetjáró mondás itt is beigazolódott - nem csak középvíznél érdemes evezni!

Lejegyezte: fer

Képek:
Arató Csongor fotói megtekinthetők itt.


2010.08.02. Simon Wintermans kerékpáros élménybeszámolója Essen - Isztambul


Nem mindennapi kerékpártúra élményeinek lehettek részesei azok, akik 2010. augusztus 2-án Pécsett a Művészetek és Irodalom házában részt vettek a Pécsett élő holland kerékpáros: Simon Wintermans úti beszámolóján.
Simon keresztülbiciklizett fél Európán, hogy meglátogassa a 2010-es év valamennyi kulturális fővárosát, Essent, Pécset és Isztambult, s megkeresse a választ arra az egyszerű kérdésre, létezik-e a valóságban a sokat emlegetett európai egység.
Csak néhány szám: 6582 km, 17 ország, 345 nyeregben töltött óra… Magáért beszél!

A program eredeti meghívója letölthető itt.

Képek:
Tamás József fotói megtekinthetők itt.


Részletes információk a túráról: www.essen-pecs-isztambul.info



2010.08.01. "Hegyes" bringatúra vasárnapra


Útvonal: Pécs - Bogád - Romonyai elágazó - Hird - Hosszúhetény - Zobákpuszta - Magyaregregy - Szászvár - Bikal - Mágocs - Kisvaszar - Mecsekpölöske - Magyarszék - Mánfa - Árpádtető - Pécs
Táv: kb. 110 km

Túravezető: Fülöp Szilvia

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt. (B. Misi Olaszból indult)

Képek:
Bondor Mihály fotói megtekinthetők itt.
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Rostás László fotói megtekinthetők
itt.