2013.04.27. Kerékpártúra a Mecsekben és a Zselicben

Útvonal: Pécs, Szigeti út végéről a Tak.Szöv. parkolóból - Rácvárosi út - Cserkút - Kővágószőlős - Hetvehely- Káni elágazó - Erdészeti műút - Nagymáté - kitérő Szágy- Tormás- Baranyajenő -

földutas változat: - Palé - földúton Gyümölcsény - Mindszentgodisa -

aszfaltos változat: Sásd - Oroszló - 

- Kishajmás - Abaliget- Remete rét - Pécs, Teca Mama

Táv: 100 km, szint: 1100m  Túravezető: Kónya Tamás 

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Végre nagyon szép időben várhattam a túrázókra. Ennek nagyon örültem, mert az én túráimon eddig mindig rossz idő volt és ez befolyásolta a létszámot is. Most viszont jó időt mondtak és többen is jeleztétek, hogy jöttök, aminek örültem.

A Szigetvári Tak. Szöv. parkolójában gyülekeztünk. 8:50-kor már 20-an voltunk és még az utolsó pillanatban is jöttek, végül 25-en indultunk útnak.

A Rácvárosi út felé indultunk szép lassan, első megállónk Cserkút volt, itt kiszuszogtuk az emelkedőt, de volt aki épp reggelizésre használta ki a pihenőt.

Kővágószőlős felé indultunk tovább. Szőlős után az emelkedőn egy kicsit elnyúlott a mezőny, de aztán itt még beért minket hamar a vége. Hetvehely felé vezető erdei utat élvezte mindenki, főleg lefelé. Hetvehelyen még szépen együtt volt a csapat, itt felkerestük a falu legfőbb kultúr intézményét. Hárman elköszöntek és Abaligetnek vették az irányt. Itt annyira ellazultam, hogy még a hátizsákomat is otthagytam a kocsmában, de szerencsére a túratársak figyeltek és utánam hozták. A következő megállónk nagymátéi arborétum volt ahol szépen megebédeltünk a hátizsákjainkból. Ezután kipihenten száguldottunk lefelé egy erdei szerpentinen nagyon szép környezetben tavak mellett Szágy felé. Szágyon is meglátogattuk a helyi kocsmát és hozzájárultunk a magunk szerény módján a munkahely megtartáshoz. Utána Tormáson át Baranyajenőnek vettük az irányt. Itt ketté vált a csapat.Akik az eredeti útvonalon, aszfalton kívántak menni Oroszlóig, azok velem tartottak, akik pedig kalandra vágytak, azok Balázs vezetésével egy emlékezetes földút beiktatásával Palé-Gyümölcsény érintésével haladtak tovább. Mint kiderült, Gyümölcsényhez Balázsnak személyes kötődése van, hiszen nagyapja itt gyerekeskedett.

A két csapat végül a magyarhertelendi elágazónál találkozott: az országutasok az eredetileg tervezettnél több várakozás után, a földutasok pedig a vártnál lestrapáltabban. Lényeg, hogy összeállt a teljes csapat és Kishajmás felé indultunk tovább.

Sajnos a fáradtság eredményeképpen itt Kishajmáson történt egy sajnálatos baleset. G. Pali miközben az egyik kezében a fényképező volt, az előtte lévők lefékeztek, így ő is. A kormánya elfordult, majd bukfencezett egyet, ezután pedig F. Zoli ráhajtott. Mindketten a földre kerültek. Palinak sajnos csonttörése lett.  Egyből jelezte, hogy nem fog tudni tovább jönni. Pár perc alatt annyira beállt a könyöke, hogy nem tudta felemelni a kezét ami nekem elég ijesztő volt. Frici azonnal felajánlotta, hogy ő hazateker és érte jön kocsival, de közben a srác elérte a testvérét aki elindult érte kocsival. Rossz érzéssel, de mivel nem tudtunk többet tenni és ő is mondta, hogy menjünk mert már jönnek érte, ezért így hátrahagytuk. Kicsit tehetetlenül és rossz érzéssel folytattuk az utat. Később ránk dudált az a kocsi ami érte jött, így legalább tudtam, hogy már nem ül ott az út szélén.

Abaligetnél már kezdett mindenki fáradni és az is kiderült, hogy a kilométerek el lettek számolva amiért elnézést kérek minden résztvevőtől, de félre értettük egymást  Balázzsal (a szágyi kitérőt nem kalkulálta bele) és így lett hosszabb a túra 85km helyett kb.100km.

Abaligeten feltankoltunk vízzel egy kútnál és nekivágtunk a kaptatónak. Remete-rétig már nagyon szétszakadt a mezőny, mindenki küzdött erőnléte szerint felfelé. Remete-réten megvártam a csapat végét, de ekkor az eleje már szólt, hogy nem tudnak várni a Teca Mamánál mert estére már programjuk van, és elindultak haza ki-ki a maga dolgára. Ekkor már 17 óra múlt és én azon izgultam nehogy valaki még elessen a lefelé vezető jól megtervezett kanyargós szűk kerékpár úton, de végül mindenki épségben leért. Az utolsók beérkezése után elköszöntünk egymástól és fáradtan mi is hazafelé vettük az irányt.

Nem biztos, hogy ez volt a legjobban sikerült túra, de remélem azért a kilométer elírás és szerencsétlen bukás ellenére is voltak akik jól érezték magukat .

A kilométer elszámolásért még egyszer elnézést kérek, de legalább NEM ESETT AZ ESŐ !!!
És ez úton is jobbulást és gyors felépülést kívánok Palinak, a szerencsétlenül járt túratársunknak !

Remélem azért jöttök május elsején ?

Túravezető, lejegyezte: Kónya Tamás

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Gajdos Pál fotói
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói
.