2014.11.30. Körtúra a Papuk nyugati részének 800-as gerincein GY

Körtúra a Papuk Természet(védelmi) Park nyugati részének 800-as gerincein. Megnézzük, hol tart az új kilátó építése a Točak csúcsán. Esetleg a kilátást is megláthatjuk...

Túraútvonal: Novo Zvečevo (üdülőhely, 435m) - Poljana (763m) - 864m magassági pont - Lom (887m) - Bilo (847m) - Točak (887m), új kilátó (vidikovac) - jelzetlen utak - Josipov put - Novo Zvečevo
A Točak után jelzetlen utakon fogunk közlekedni.
Túratáv: 14,5km, szintkülönbség kb. 500m (fel és le is).
Túravezető: Welsch Róbert

Az útvonal mentesített aknamezőket is érint. Cserzett lelkű öreg papukjáróknak ez meg sem kottyan, de az újonnan érkezők nem árt, ha tudnak róla!

Képek: 
Bodrogi Frigyes fotói 
Farkas Kati fotói
Kónya Tamás fotói
Ifj. Tamás József fotói
.

2014.11.29. Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra 2. szakasz Mecseknádasd - Kövestető

Útvonal: Mecseknádasd Árpád-kori templom - Óbánya - Óbányai-völgy - Kisújbánya - Hidasi-völgy - Zobákpuszta - Kövestető
Táv: 19 km Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Lovas Ági fotói
Nagy Balázs fotói
Rostás Laca fotói

Hamar eljött ez a nap is, csak 8-at  kellett aludni. Addig is nézegettük az első szakasz képeit a neten, és persze meghirdettük pár fórumon a programot. Nagyon nem kellett izgulni, hogy nagy lesz a tömeg, mert szerintem igen nehéz hideg időben túrára csalogatni az embereket. Így is lettünk 11-en.
7-kor indultunk a buszpályaudvarról és sűrű ködben értünk Mecseknádasdra. Nem volt szép az idő, de a legfontosabb, hogy ne essen egy csepp se, mert fogadtam egy nagy dobozos üditőitalban, hogy csapadékmentes lesz a nap és ha igazam van és nyerek, az minden szempontból ideális lenne. Szerencsénk volt, nyertem. A köd igen sokáig kitartott, de a hangulatunkon nem rontott. R.Timi hiányzott a csapatból, de jöttek túrázók, akik csak a kikapcsolódás miatt csatlakoztak hozzánk és nem céljuk a KÉK-et teljesíteni  (egyenlőre).
Mecseknádasdon a temetőben ládáztunk egyet, és utána begyalogoltunk Óbányára a betonos úton. Nem szerettem ezt a szakaszt, mert unalmas és betonos. Biztattak, hogy gyönyörű lesz a további és én hittem nekik, igazuk lett. Óbányán könnyen megtaláltuk a pecsételő helyet a kocsmánál. Itt kicsit elszöszmötöltünk, beszélgettünk, helyzetjelentést adtunk P. Balázsnak, aki még mindig nem csatlakozott hozzánk (lehet hogy így marad, meg fogja bánni). Elindultunk a faluból kifelé és nézegettük közben a szép házakat. Ez a település elég jól rendben tartott, maradjon is ilyen. A faluból kiérve pedig kezdődnek a csodák. Gyönyörű a táj, bármelyik évszakban is jár erre az ember. Itt még elvezetgettem volna a csapatot, ha szükség lett volna rá egészen Kisújbányáig. Egy-két vízen átkeltünk, jó pár vízesést lefényképeztünk és Ivettával kicsit hősködtünk egy sziklán, mert tudtuk, hogy biztonságban vagyunk, ezek a fiuk vigyáznak ránk.
Kisújbányán pecsételtünk N. Balázs pedig töltögette a matricákkal a pecsételős dobozokat, mert ez a dolga, és ezt igen rendesen el is végezte. Mi pedig inkább használtuk a nála lévő pecséteket, mert pecsételni jó.
Kisújbányán a Klumpás fogadóban megpihentünk. Időnk volt rengeteg a túra rövid, a csapat edzett. Kenyérlángost ettünk gazdagon, kávé is fogyott bőven, a rétest is megkóstolta L. Ági, kicsit melegedtünk, macskáztunk, beszélgettünk és lassan tovább indultunk. Szép ez a Klumpás, maradjon is ilyen.
Itt még olyan nagy volt a köd, hogy a Cigány-hegyi kilátóhoz nem is mentünk fel, mert nem volt értelme.
Kisújbánya után már forrásokat is fényképeztünk, mert az itt van rengeteg és szépen rendben is tartják. Nem kellett izgulni a kulacsaink tartalma miatt.
A Betyár forrásnál gyönyörű szikla található, ahová a forrás vizét elterelték kissé és csodálatos képződmény lett, ahogy a víz lecsorog a szikláról és a bő víz és pára miatt mohásodik a kő és folyik mellette a patak.
Ezen a túrán nem a ládázás miatt lehetett sokat pihenni, hanem a források miatt. Mindig meg kell állni, mert nem lehet nem megállni.
Itt még tudta fokozni a természet a szépséget, mert kis vízesések, források, gyönyörű erdő és még ez kacskaringós patak is. És a Csepegő szikla ha így hívják,  ( Csurgó,  a szerk.) mert erről nem csepegett a víz, hanem folyt.  Nagyon szép volt a sok mohával, de a környezetét kicsit rendbe kellene tenni, mert a sok kidőlt fa nem volt barátságos látvány. Az erdészet biztosan arra törekszik, hogy a természet legyen érintetlen, de ha már turista útvonalakkal átszőtt a Mecsek akkor legalább az utakról takarítsák el a bedőlt fákat.
A KÉK útvonala végig a patak mentén halad és ez a patak olyan nagyon hosszú, hogy ha nem kanyarogna ennyire nem is férne el a térképen.
A túra során már elkezdtük a következő szakasz részleteinek egyeztetését, főzés, szállás, költségek stb. Főzést Sz.Péter vállalta előre is köszönöm, mert szeretek jókat enni, de nem szeretem megcsinálni. Ezért jó a team munka, mert mindenki azt rakja bele a közösbe, amiben jó és mindenki jó valamiben.
Lassan a végéhez közeledünk itt van Zobák-puszta. Belekerült a füzetünkbe a mai napra tervezett utolsó pecsét is. A buszunk pedig kb 45 perc múlva jön. Akkor még bőven van idő és úgy gondoltuk, jobb gyalogolni, mint állni a hidegben, ezért megcéloztuk Köves-tetőt és ott szálltunk fel a hazainduló buszra.
Jó nap volt. Szép részeken jártunk, jó volt a társaság, NEM ESETT AZ ESŐ, kellemes volt a táv, jó a terep. De akkor miért fáradtam el?


 Lejegyezte: Miklovich Csilla
.

2014.11.21-22. Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra 1. szakasz Szekszárd - Mecseknádasd

Útvonal: 
1. nap: Szekszárd - K - Szarvas-Szurdik - Óriás hegy - Sötétvölgy - Grábóci erdészlak - Grábóc - Szálka Táv: 30 km
2. nap: Szálka - K - Kismórágy - Mórágy - K - Bátaapáti - Harsányi kereszt - Héthárs pihenő - Hessz kereszt - Apátvarasd telep - Mecseknádasd Táv: 41 km
Összesen 1230m szint

Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Nagy Balázs fotói 1. nap  2. nap
Rostás László fotói

A KÉK
Egy ilyen túra sorozat kezdetének mindig van előzménye, melyek már napokkal, hetekkel korábban történtek, de erről majd valamikor később írok. Most csak a szakaszhoz tartozó eseményeket mesélem el.
Igen korán kellett elindulni, mert a túra kezdete is messze van Pécstől és persze igen nagy szakaszt vállaltunk be az első napra (26 km-t). A buszunk 5:50-kor indult és szerencsére senki nem késett el én magamért igen nagyon izgultam, mert elég kellemetlen lett volna, ha ezen a reggelen alszom a legjobban és az ébresztőt beleálmodom az álmaimba. Szerencsére nem így történt. Az induláskor nem nagyon volt lehetőség ismerkedni, de gondoltam később bepótoljuk.
A csapat 8 főből állt sajnos, mert állhatott volna 9-ből is. Egyik túratársunk megbetegedett (P. Balázs) és ezt a szakasz ki kellett hagyja. Komoly túrázó hírében áll és már több szakasz teljesített, ezért csak Simonfa után fog hozzánk csatlakozni (miután lejárta ezt az elmaradt részt is).
És a többiek: S. Szilvia, R. Tímea, M. Ivetta, R. László (Laca), K. Balázs, N. Balázs, Sz. Péter, M. Csilla (túraszervező) Még így is Balázs uralom volt.
Olyan nagy ismerkedésre Szekszárdra érkezéskor sem került sor, de volt rá két napunk. Bepótoltuk. Az állomáson kellett először pecsételni. Nem volt egyszerű. Azon a kis forgó résen ahol a pénz és a jegy helyet cserél egy  pecsételős füzet nem nagyon fér át. Még szerencse, hogy a jegypénztáros nagyon rutinos volt és eljelelte nekünk, hogy kell kihajtogatni a füzetet, hogy áttoljuk a résen. Éljen, megvan ez első pecsét. Gyorsan elpakoltunk és irányba álltunk. Szerencsére volt aki irányba állította a csapatot, mert nekem ez nem ment volna, ezért sem nevezem magam a leírásba túravezetőnek. Én pár helyen jól megvezettem volna a csapatot.
A kopjafánál fényképezkedtünk és Szekszárd szép részén átsétáltunk a Fő tér felé, bámészkodtunk, talán még itt kicsit andalogtunk is, és eljutottunk olyan pincesor féle utcába ami már nem igazi pincesor, de még elámul az ember egy-két épületén.
Feljebb érve a templom környékén a fiúknak egy kicsit játszani kellett, mert geoláda volt elrejtve. Itt úgy gondoltam, ezek a láda keresések nagyon jó alkalmak lesznek, hogy pihenjek. Reméltem sok lesz a láda és sok lesz a pihenő. A templom környéke nagyon szép és rendezett a nap hétágra sütött (én meg otthon hagytam az új napszemüvegem). Megvolt a láda, megvolt a pihenő indulás tovább. Szurdokon, dűlő utakon jutottunk ki és fel. Itt már volt sár és számítottunk is rá a túra során végig, de nem okozott sehol nagy gondot, mert felkészült volt a csapat.
Szép volt a táj, gyönyörű az idő, jó a társaság, finom a pálinka, elszánt a csapat. Mi kell még egy KÉK túra elején. Így kell ezt elkezdeni!
Ahogy mentünk és beszélgettünk, ismerkedtünk vidámak voltunk egy nagyon furcsa dologra lettem figyelmes. Nem örültem a hátamon a zsáknak. Nehéz volt kb. 7 kg nem szoktam hozzá, hogy túrán ekkora súlyt cipeljek. Lassan meg kell barátkozzak a zsákommal, mert két napig együtt leszünk. Elég nehezen ment az elfogadása annak a ténynek, hogy a kéket nem lehet megcsinálni csomag nélkül és ez még lehet hogy nagyobb és nehezebb is lesz néha.
Miután bemelegedtek az izmaink és hozzászoktunk a csomaghoz és már kint vagyunk a dombokon itt már elég jó tempót gyalogolunk. Csak mentünk, mentünk, mentünk és mégis jó volt, jó volt, jó volt.
A pihenőknél előkerül a jó kis házi pálinka mely S. Szilvi érdeme, meg persze R. Lacáé, aki végig cipelte. Gondoltam ne legyen olyan nagy a súly, megkóstolom igen gyakran, hogy jobban fogyjon.
Az ebédet a Sötét-völgyi tábor mellett fogyasztottuk el, abban a reményben, hogy ott biztosan lesznek jó kis padok, asztal meg hangulat. Hangulat volt, de semmi egyéb. Azért mindenki nagyot pihent, evett, ivott és tele energiával indultunk tovább.
A forrásoknál mindig megálltunk, mert azt nem lehet megtenni, hogy csak úgy elsétál mellettük az ember. Nem tudom miért van ez, de akkor is meg kell állni, ha nincs szükség vízre. Ezek ilyen helyek.
A technika (okos telefon) még azt is lehetővé tette, hogy meghallgassuk, az Indulj el egy úton c. dalt, ami igen hangulatos volt.
Lassan beérkeztünk Grábócra. Itt a templomnál kicsit pihentünk R. Timi cipőt cserélt, mert az egyik legfontosabb dolog a megfelelő túracipő.
Elindultunk pecsételő helyet keresni. Nagyon nem egyszerű Gárbócon otthon találni bárkit, mert Bonyhádon volt a fél falu (a boltos, a pecsét őrzője, az egyetlen vállalkozó, stb), a másik felének pedig nincs pecsétje. Amíg ott kínlódtunk, hogy mi legyen, mert pecsét kell. Az egyik segítőnknek  a nyugdíjas klub vezetőjének eszébe jutott, hogy nekik van egy pecsétjük. Ha jó nekünk akkor pecsétel. Persze hogy jó az nekünk!
Nagy volt a boldogság mehetünk tovább. Jön a telefon Szálkán másik szállásunk lesz mégpedig a Napsugár vendégházban. Remek, csak legalább olyan jó legyen mint amilyennek a Lizi vendégház kinéz a neten és az ára is olyan legyen és persze meg is találjuk és ne kelljen csalódni.
Grábócról kifelé még megkerestünk egy ládát ami pont az út mentén volt, ezért mindenki rész vett benne. Nem csak ládát találtunk, hanem egy roggyant szemüveget. Szemüvegesként nem tudom elképzelni, hogy lehet elhagyni egy szemüveget, de ez legyen a gazdájának a problémája.
Közel a cél mindenki megy mintha üldöznének. Nagyon jó tempót gyalogoltunk egész nap. Azért elfáradtunk kicsit, vágytunk egy jó fürdőre és vacsira megy pihe-puha ágyra.
Könnyen megtaláltuk a szállást, mert már figyeltek minket és vártak. Kellemes meglepetés volt, nagyon szép helyre kerültünk. Három fürdőszoba szolgál ki minket, a szobák között válogathattunk és volt egy közös konyha, étkező, nappali. Mindenkinek ajánlom a Napsugár vendégházat, mert kedvesek a tulajdonosok, rendezett a ház és a környezete és barátságos az ára.
A lányok itt azonnal ledőltek az ágyra relaxálni és két „őrült” geoládás R.Laca és K. Balázs elment még játszani. Ők tudják?
Lassan mindenki magára talált és fürödtünk, vacsorát készítettünk és lassan-lassan összegyűltünk a közös helyiségben. Nagyon szeretem az ilyen estéket. Kicsit fáradtan, tele hassal, frissen fürödve beszélgetni a barátokkal egy jó helyen. Ezt az orvosoknak receptre fel kellene írniuk. Talán nem lenne annyi depressziós ember.
Szóval igen jól eltelt az este és nem akaródzott senkinek lefeküdni, ezért megbeszéltük a kék túránk további szakaszait az időpontokat és még apró részletek is. K. Balázs csak a méhek kiröpüléséig ér rá, ezért addig lehetőleg jól kell haladni. Persze nem csak miatta, mert ha jön a jó idő már a kerékpáros programokat is be kell iktatni a túrákhoz és nincs annyi hétvége, hogy mindenre elég legyen.
Azért már mindenki álmosodik, én néha belealszom a beszélgetésbe ezért lassan elmegyünk aludni.
Reggel a fiúk ébresztettek igen hangos beszélgetéssel. Senki nem panaszkodott álmatlanságra. Reggeli, mosakodás, pakolás, csoportkép és indulás ez jó tempóban meg is történt. Lementünk a kocsma-bolt egységbe, ami ebben a faluban igen csinos, mint ahogy minden. És itt aztán igen jól elszöszmötöltünk a vásárlással, teázással, pecsételéssel (végre hasznát vehettük a pecsét párnának és nem feleslegesen cipeltem) és igen későn indultunk a tervezetthez képest. Gondoltam az előző nap nagyon jól fogytak a kilométerek, miért izgulnak a fiúk ezt a napot is jól legyűrjük.
A gyönyörű szálkai tó mellett hagytuk el a települést és ismét mentünk, mentünk, mentünk és továbbra is jó ez a gyaloglás. Kismórágy után már emlékszem az emelkedőre, ami eddig is volt, csak még nem tűnt fel. Talán itt kezdtem fáradni? Itt már volt pár kilométer a lábunkban és hiába volt könnyebb a csomag, mögöttünk van egy nap.
Mórágyra először fentről néztünk le nagyon szép látvány volt. A központjában ebédeltünk, pedig még nem is volt dél, de olyan szép hely volt padokkal, asztallal, hogy nem lehetett kihagyni.
A pecsét a közeli kocsmában volt, amit igen körülményesen találtunk meg, de szerencsére volt távsegítség. P. Balázs otthonról odanavigált minket. Ez már a negyedik pecsétünk.
Aki még nem gyűjtötte, nem is értheti meg, hogy miért örülünk neki. Nem tudom én sem elmondani miért, de olyan jó mikor újabb pecsét került a füzetembe. Van ennek valami varázsa!
Pecsét megvan, indulás. Kicsit szétszakadva, de elindultunk, mert tudtuk, hogy a gránitfalnál találkozunk a fiukkal, mert ott is van láda.
A világ igen kicsi, mert találkoztam a körzeti rendőrrel akiről kiderült, hogy ismerem. Biztosított róla, ha bármi baj lenne útközben kiment, mert az autója alkalmas az erdei utakon a közlekedésre. Nagyon kedves gesztus volt, de eddig is biztonságban éreztem magam voltak akik megmentsenek.
Ezen a szakaszon egyre több emelkedő volt vagy csak már fáradtam és azért emlékszem így a terepre? Nem tudom, de örültem a Henrik forrásnak, mert lehetett pihenni. Aztán irány felfelé és cél Bátaapáti.
A falu nagyon szép, rendezett, tiszta, de itt is minden zárva. Az emberek persze segítőkészek, de ha nincs pecsétjük akkor mi nem jutunk előrébb. Kezdődött a pecsét vadászat. Bolt, kocsma zárva. Művelődési ház zárva. Vállalkozó az nincs. A segítőkész bácsinak egyszer csak eszébe jut a falu túlsó felén a Naspolya Hotel, az biztos nyitva és pecsétjük is lehet (reménykedtem, hogy a cég székhelye is a faluban van). Elindultunk, de ez a falu nagyon hosszú és már nem is volt olyan szép amikor a betonon csak megyünk és még megyünk és nincs még mindig meg a hotel. Tényleg a túlsó felén volt a legvégén, de pecsét volt és „Bátaapátis”, nem szép pecsét, de kit érdekelt, megvan.
Indulás vissza. Ez a kis kitérő 1,5 óra volt. Ilyen luxust nem engedhetünk meg magunknak. Kis pálinka energiaitallal felvettük az erőltetett tempót és az utolsó pecsételő helyünket céloztuk meg. Baranya-Tolna határában még készítettünk egy csoportképet és tovább indultunk igen jó tempóban.
Sokunknak talán itt volt a holtpont, nekem legalábbis biztosan. Olyan állapotban voltam, hogy már nem fájt semmim és nem voltam fáradt és olyan érzésem volt, hogy bármeddig el tudok gyalogolni. Na ez lett gyanús!
Itt már néha szétszakadtunk, de nem volt nagy lemaradás és mire ránk szürkült már egy nagyobb pihenő után együtt indultunk tovább. Itt már a lámpák is kézbe kerültek, de még nem használtukat őket, mert nagyon messze voltunk még a következő pecsételő helytől és még messzebb a céltól.
És mentünk, mentünk, mentünk, majd már lámpáztunk is, ami igen hangulatos volt. Egy szakaszon az út olyan sáros, pocsolyás volt, hogy bementünk az erdőbe és úttalan-utakon haladtunk a sötétben.
Az utolsó pecsételő helyünk egy kerítésen volt. A szép zománcozott ládikát, táblázva megtaláltuk. Itt nem pecsét van, hanem lepecsételt lapocskák, melyeket be kell ragasztani a füzetbe.
Irány a busz, ami még pár kilométer, de már úgy éreztem, hogy mindent kibírok. Itt N. Balázs igen alapos helyismerete segített és megcéloztuk a megállót. Az hiszem  legrövidebb, de mégsem a legveszélyesebb szakaszon haladtunk. Ez persze nem teljesen igaz, mert a végére  nagyon veszélyes lett. A 6-os főúton mentünk sötétben, igaz kivilágítva, de az autósok szerintem meglepődtek a kis csapatunkon. Ez nem volt jó, de kellett ahhoz, hogy a buszt elérjük és 2 percnél tovább nem is vártunk rá.
Én erre a napra csak 30 km-t terveztem 41 lett belőle.
Nem tudom, hogy zárjam a beszámolót, mert mindig eszembe jutnak újabb élmények, de talán elég lesz három oldal. Találkozunk 2014. november 29-én.

 Lejegyezte: Miklovich Csilla
.

2014.11.02. Gyalogtúra a Jakab-hegy oldalában

Útvonal: Pécs-patacsi Szt. Márton templom (GCPSMA) - Benczúr Gyula u. - Parlag dűlő - Bajmi kút (GCBAJM) - jelzetlen út - Zo - Jakab-hegy pálos kolostor romok (GCPK) - Z - P - Jancsi forrás - Fenyves forrás - P - Farkas forrás (GCBUEK) - K+ - Z - (GCEGVO) - Éger tető - Tornapálya - jelzetlen út - Bajmi kút - Parlag dűlő - Benczúr Gyula u - patacsi templom
Táv:  14 km Túravezető: Keményfi Balázs

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Kellemes túrát tettünk a mai napon. Bár elég későn lett meghirdetve, ennek ellenére szép számú résztvevő volt, 19-en jöttünk össze. A patacsi Szt Márton templomtól indultunk, mellyel kapcsolatban érdekesség, hogy ez a templom a Jakab-hegyi pálos kolostor köveiből épült. Utunk során érintettük az építőkövek eredeti helyét is, a pálos kolostorromokat.
Az útvonal első szakasza számomra is még bejáratlan nyomvonalon vezetett Éger-tetőig. Nem bántam meg, hogy erre mentünk, hiszen új területét ismerhettük meg lakóhelyünknek.
Éger-tető után már a mindenki által ismert turista útvonalakon haladtunk, eltévedésre nem volt okunk. Érdekes volt, hogy a fák leveleli még zöldek. Láttuk a korábbi hatalmas esőzések nyomait: a patakok a bennük összegyűlt hordaléktól teljesen megtisztították a medret, sok helyen a hegyet alkotó vörös homokkő látszott a mederfenéken.
Jó bemelegítés volt a mai a téli gyalogtúrákra.

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek: 
Bodrogi Frigyes fotói
Farkas Kati fotói
Földes Csaba fotói
Keményfi Balázs fotói
Speiser József fotói
.