2015.01.24. Gyalogtúra Komló körül

Útvonal: Komló Autóbusz pályaudvar (Penny Market parkoló) – P+- Kökönyös – Jelzetlen út - Évszázados fák - Vízesés - – Jelzetlen út - Sikonda – P, Z - Körtvélyes – P - Mecsekfalu – Erzsébet királyné Emlékfája – Öreg-hegy - Mecsekjánosi – STM – Moto-cross Pálya – Kisbattyán – Z – Egregyi-sarok – Z+ - jánosi Engel Adolf kastélya (Jánosipuszta)- Gadányi-tó – Gadány – Komló Autóbusz pályaudvar
Táv: 25,5 km Szint: 540m
Túravezetők: Müller Éva, Szél István

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Ez a túra Komlónak egészen más arcát mutatta meg nekem, mint amit eddig megismertem. Komlót ezentúl inkább úgy hívnám, hogy "Város a Mecsek közepén". Utunk során csupa olyan helyet érintettünk, ami a városhoz tartozik közigazgatásilag, viszont attól fizikailag teljesen elkülönül, egyáltalán nem éreztetve, hogy Komlón járunk.
Lássuk csak:
Pécsett egész nap szitált az eső. Árpádtető felé haladva az út havasa változott a túra során végig fehér táj kísért minket. Éva és István alaposan felkészültek a túrára, előzőleg bejárták, utánanéztek a látnivalóknak. K. Feri barátunk, aki helyi lakos, szintén csatlakozott hozzánk Pamacs pulikutyájával. Feri szintén erősítette a túra szellemi bázisát, mely az útvonal első szakaszát nem várt változatosságokkal színesítette. Sikonda előtti bolyongásunk során így útba ejthettünk sok-sok évszázados fát, valamint kisebb küzdelmek árán megtaláltuk Feri névtelen vízesését, ami még a térképeken sincs rajta. (A tuhu-n mostantól fent van.)
Sikondán nosztalgiáztunk a régi fürdővel kapcsolatban, beazonosítottuk a korábbi medencék és a felüljáró gyalogoshíd helyét. V. Peti barátunk itt csatlakozott hozzánk, aki Évi bátorítására mégis elindult utánunk.
Sikonda határában áthaladtunk a szépen kialakított ökoturisztikai központon, majd Körtvélyes feletti dombtetőre értünk. István itt ismertette, hogy a körtvélyesi lakótelep építése során római villa maradványait találtak az építők. (Erről alább olvashatsz.)
Mecsekfalu településrész is szép, nyugodt képet árasztott, megtartva a falusias hangulatát. Határában megtekintettük Erzsébet királyné emlékére a temetőben ületetett kislevelű hársfát.
Öreghegyen még mindig megvan az a dózergarázs, amit a közelben lévő meddőhányó kezeléséhez szükséges dózer számára építettek. Feri fantáziáját megmozgatta az épület, vajon mire lehetne hasznosítani? Végül rájött, hogy semmire sem, valószínű, hogy azért ilyen, amilyen.
Mecsekjánosi fölött a motocross pálya mellett haladtunk el. Látva a havas, a dombokon húzódó szépen legyalult utakat, eszembe jutott, hogy milyen jó sífutó pályát lehetne télen ebből csinálni, mikor jó hó van!  
Kisbattyán igen hangulatos település. Messze mindentől, falusi hangulattal, és városi buszjárattal!
Jánosipusztán megtekintettük jánosi Engel Adolf kastélyát, személyéről alább olvashattok. A kastély jelenleg igen rossz állapotban van, eladó!
Végül a városi lakótelepekhez egészen közel lévő Gadányi-horgásztavak mentén gyalogoltunk, mely igen jó pihenőhely lehet a városiaknak. Komló városán belül pedig megtekintettük az arborétumot, egészen elfelejtve azt, hogy a város közepén vagyunk. Nagyon szép hely!
Ha végigjárod te is ezt az utat, rájössz arra, hogy miért írtam az első mondatot.
Köszönöm a túrát!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói

Érdekességek:
Mecsekfalu - Mecsekjánosi
jánosi Engel Adolf
.

2015.01.17-18. Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra - 6. szakasz

Útvonal:
1. nap: Kaposmérő - K - Somogysárd - Korotna vára (GCKORO) - Újvárfalva Noszlopy kúria - Nadalos(önkormányzati szállás). Táv: 29 km Szint: 40m
2. nap: Nadalos - Újvárfalva - K - Fehértó kápolna (GCFEHR) - Alsókak - S+ Kakpuszta templomrom- Felsőkak - K - (GCMEV) - K - Mesztegnyő Táv: 23 km Szint: 0m

Túravezető: Miklovich Csilla mandula47@gmail.com

GPS trackek:
A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt. 1. nap  2. nap
Garmin Connect 1. nap itt.
Garmin Connect 2. nap itt.

Nem halogathatom tovább a túraleírást, mert olyan sok élményben volt részünk, hogy félek valamit kifelejtek, ha nem írom le minél előbb. Megpróbálok rövid lenni, de szerintem ez most sem fog sikerülni, ezért azoknak, akik nem szeretnek hosszú túraleírást olvasni, kiemelem a szöveget és lesz egy rövid verzió is.

Az időjárás jelentések mindenhol borús időt és esőt jósoltak. Nagyon reménykedtem, hogy nem így lesz. Nekem még nem volt esős gyalogtúrám. Azért bekészítettem egy TESCO-s 300.-Ft-os esőkabátot a biztonság kedvéért.
Ezen a szakaszon voltunk eddig a legkevesebben 6 fővel. S. Szilvi, M. Éva, K. Balázs, N. Balázs, Sz. István, M. Csilla. A túra elején pedig még két csoportban is mentünk a csomag és kocsi logisztika miatt. Ezen a túrán és az előkészületein derült ki számomra, hogy a logisztikusokat igenis meg kell becsülni egy agybaj lehet a munkájuk. Nekünk csak a kocsikat, csomagokat, embereket és az időt (a tömegközlekedés miatt) kellett összehangolni. Nem egyszerű dolog, de mindent megoldottunk.
Az egyik kocsit Kaposváron hagytuk és buszoztunk Kaposmérőig a másik kocsi pedig Mesztegnyőre ment Sz. Istvánnal és M. Évával, onnan jöttek utánunk. Szeretnek gyorsan túrázni és vállalták a csomagok szállítását Nadalosra. Persze ezt csak a lányok igényelték, de nagyon jól tettük.
Kaposmérőn a túra elején már belefutottunk az igazi retróba, egy valódi sorompóval, őrházzal. Olyan volt, mint egy időutazás.
Nagyon hamar erdőben gyalogoltunk, ami nekem elég fontos, mert jobban szeretem, mint amikor szántóföldek mellett haladunk. Nem siettünk, mert vártuk, hogy a túratársaink utolérjenek, ezért nagyon hamar nekiálltunk enni és persze ilyenkor mindig meg kell kóstolni Szilvi pálinkáját. A KÉK végére szerintem igen tekintélyes mennyiségű lesz az elfogyasztott alkohol. Vagy talán a hideg miatt fogy jobban és nyáron majd nem kívánjuk? Nem tudom. Ha nem felejtem el, akkor majd megírom hogy a nyári melegben melyik ital a sláger.
Már most jobban tetszik a vidék, mint az 5. szakasz legtöbb részén.
Ja, és igazi jó túrázó idő van kb. 10 C°, ugyan sok felhővel, de a nap igen gyakran előbukkan, hogy szép fotókat készíthessünk. Erdőből ki, erdőbe be igen változatos a táj. Ezek az erdők egészen mások, mint a Mecsekben, olyan mintha, az összes telepített erdő lenne (lehet hogy az is), de még így is szép.
Éva és István még utol sem ért minket, de már Somogysárdon találtuk magunkat. A faluba beérve jobbra egy gyönyörűen felújított kápolnát láttunk és megint pihenni kellett, mert hívogatott a kereszt köré épített pad. Jól elidőztünk, de azért mégis csak tél van, nem lehet olyan sokat ücsörögni, ezért elindultunk a falu központjába, azért is, mert arra vezet a jelzés.
Itt kicsit letértünk, mert reménykedtünk, hogy a Somssich-kastélyba belóghatunk. Szerencsére nem kellett csibészkedni, mert találtunk egy falubelit a parkban és nem tudott ellenállni a kérésünknek, körbevezetett. Persze nem a kastélyban, hanem csak a parkban, ami óriási. A kastélyhoz tartozik még egy istálló, cselédház, lóversenypálya lelátóval, víztorony, magtár és még mezőgazdasági épületek. Hát itt volt élet valamikor az még így a sok éves elhanyagoltságon át is látszik. A falubeliek nagyon sokat dolgoztak a park és az épületek rendbetételén, de még közel sem tartanak a végén. Remélem az utánunk túrázók még szebb állapotában láthatják. „Idegenvezetőnk” még mutatott felújítás előtti képeket és mesélt pár dolgot a kastélyról, amire emlékezett. De Ő is úgy járt, mint a legtöbb gyerek, akit untat az idősek visszaemlékezései. Amikor gyerekkorában mesélt a nagymamája a kastélybeli életéről (ott dolgozott) nem érdekelte, most meg már nincs kitől megkérdezni.
A kastély államosítás után kiképző központ volt az ORFK lovasbázis keretében. Ennek következtében a kastély oldalában elhelyezett Mária szobor nem maradhatott a helyén, ezért a parkban egy nagy gesztenyefa törzsébe dugták el, ami az idők folyamán benőtte a szobrot. Nem látszik, de mindenki tudja a faluban, hogy ott van. A fa elpusztult a sorsa még nem dőlt el, mert a növények, fák kivágása csak engedéllyel lehet. Jó lenne tudni, mi lesz a fával és a szoborral. Majd egyszer visszamegyünk!
Nagyon sokat időztünk a parkban, a kastélyt sajnos nem tudtuk megnézni, de még így is élmény volt.
Gondoltuk, hogy túratársaink már biztosan megelőztek, most mi siethetünk utánuk, hogy együtt legyen a csapat.
Még a falu közepén jártunk, amikor szembe találkoztunk velük. Későbbi busszal jöttek utánunk, mint számítottuk, de lassan már együtt megyünk, mert úgy a jó.
Azt még nem is említettem, hogy ezen a szakaszon, ha a túraútvonal iránya változik, azt csak derékszögben teszi meg. Itt ilyen szögletes az élet, ami minket nem nagyon zavart, mert ezek a szögletek szép tájakon vezetnek.
Néha-néha azért ezen a szakaszon is van közúton gyaloglás, de nem vészesen sok és mikor már unalmas lenne, akkor úgyis jön egy geoláda, amit meg kell keresni és letérünk egy kicsit,  a Koroknai vár felé. Tudtuk, hogy várat nem találunk, mert azt már a környékbeliek elbontották már igen régen. A  várárok még azért jól felismerhető volt és persze a ládát is megtaláltuk. Újvárfalvára a közúton vezet a KÉK, de előtte még jelölt a térkép egy forrást és a mecseki túrázók azt szokták meg, hogy forrás mellett nem megyünk el, hogy ne nézzük meg, fényképezzük le. Nem volt egyszerű megkeresni. Egy tavacska melletti pihenőben ettünk, ittunk (igen, pálinkát is), és elindultunk forráskeresésre. Megtaláltuk, de be volt kerítve. Igen szépen kialakított, de nem nagyon gondozott.
Innen már hamar beértünk Újvárfalvára ahol ismételten kicsit meg kellett pihenni, mert itt van az egyik pecsételő hely a Noszlopy-kúria kerítésén. Az épület csak előzetes bejelentkezéssel látogatható, de az udvarára be lehet menni és itt található az a kőtömb, ami Somogy megye közepét jelöli. Hát itt is voltunk, pontosan a közepén.
Innen bekerített erdőültetvények között vezet az út és kalandosan lehet az ültetvények között közlekedni, mert a vadak miatt nincsenek kapuk, csak létraszerű átjárók.
Újvárfalvához tartozó Nadaloson foglaltunk szállás és gondoltam, hogy már közel vagyunk, de a fiúk kitalálták, hogy az első napon kicsit ráhúzunk és többet teljesítünk a tervezettnél és holnap könnyebb lesz csatlakozni. Biztosan, de a nap végén már nagyon sokat jelent minden méter. Még jó hogy nem tudtuk, hogy ilyen cselhez folyamodtak, mert a vége már fájdalmas volt. Betonon, hosszú egyenes szakaszon, sötétedésben értünk a településre. A gazda már várt minket, a házban befűtött. Kellemesen csalódtunk a szállásban. Teljesen felújított ház, melegvíz, fűtés, ágynemű-huzattal, mikró. Persze még vannak hiányosságok, mert még nem befejezett, de nekünk nagyon jó volt. Raktuk a kályhát, mert azért egy fűtetlen házban a falak sugározzák a hideget. Vacsoráztunk és Sz. István jól tartott minket. Vörösbor, üdítő, házi sütemény, bolti sósság mi szem-szájnak ingere.
Mikor már tele volt a poci, meleg fürdős élvezeten túl voltunk nekiálltunk kicsit szervezni. Mindig gondolni kell a következő szakaszokra is és így együtt a legjobb kitalálni, hogy hány napos legyen, mekkora szakasz határokkal, olcsó vagy drága szállás legyen. Jó volt tervezgetni, beszélgetni, ülni a kályha mellett, nem emlékszem mikor mentünk aludni, de az biztos, hogy én kezdtem a lefekvést. A fiúk átköltöztek a szobájukból a kályha közelébe, mert gondoltuk, hogy éjszaka a ház jól le tud hűlni. Szerencsére az ágynemű és a hálózsák együtt igen kellemes alvást biztosított, legalábbis nekem. Azért kitérnék kicsit a horkolásra. Úgy lehet elképzelni legjobban, ha valaki hallott már panelházban ütve fúróval dolgozni valakit, aki nem csak egy lyukat fúr, hanem bontja a falat. Trrrrrrrr, trrrrrrrr, trrrrrrrrr. És ezt ütemesen. Persze készültem füldugóval, amit a Mercedes gyárban kaptam. Üzenem nekik, hogy jobb hogy autót gyártanak, mert ahhoz értenek, de a füldugókhoz nem. Itt nem ért semmit.
Csodák-csodája másnap mégis kipihenten ébredtem és a lábaim is használhatók voltak. Reggeliztünk és N. Balázs szigorú szavára 7:30-ra próbáltunk elkészülni. Nem tudom, hogy a „szigorúsága” vagy a hideg miatt, de igen hamar felöltöztünk és összekészültünk és a magadott időben elindultunk. Még a nap is alig kelt fel. Az éjszaka biztosan esett az eső, mert az utakon az látszott. Csak a napot ússzuk meg eső nélkül, remélem mázlisták leszünk. Szokásos csoportkép és indulás, sajnos betonon és a hosszú egyenesen.
Hamar jött az erdő. Igazi fenyvesek. Mesebeli.
Fehértó puszta felé indultunk és itt is ládáztunk, megnéztünk egy elhagyatott temetőt a felújított kápolnájával, amit megint kerítés mászással tudtunk megközelíteni. Látszott, hogy a hozzátartozók próbálják gondozni a sírokat és az épületet, de az a világ vége és ettől nagyon szép. A településnek a nyomát sem láttuk.
Alsókak, Felsőkak és Kak-puszta felé vettük az irányt. Csoda, hogy kihaltak ezek a települések? Messze van mindentől és rendesen ki sem lehetett mondani, hogy hová valósiak a lakóik. Állandóan csak körülményeskedhettek, hogy „Alsókak településről való vagyok” én egyszerűen csak annyit mondok, hogy pécsi vagyok.
Jó hogy volt velünk egy történész, rááll a szeme a régi dolgokra. Szilvi vette észre az első „eltünt” ház nyomát. Nagyon érdekes volt ott állni és találgatni, hogy melyik helyiség mi lehetett. Tovább már egyértelműbb volt, hogy hol találhatók a házak, mert egy tanösvényt készítettek a házak helyének feltüntetésével. Érdekes volt belegondolni az itt éltek életébe.
Vitathatatlanul szép vidéken éltek. Kalandoztunk tovább az erdőben és egy hatalmas őzcsordát vettünk észre, rengetegen voltak.
Kiértünk egy rétre, ami nagyüzemi vadászatra van kialakítva. Középen az etető és körbe a vadászlesek. Itt aztán lehet lődözni. Biztos ez is jó, én nem tudom. Valaki vadászik, valaki túrázik.
Még mindig nagyon szép volt a vidék, öröm volt gyalogolni, de már kezdtem megéhezni. Ezen a túrán én egyfolytában eszek. Még jó, hogy mindig többet csomagolok félve az éhen halástól. Felsőkak vasúti megállójában (keskeny nyomtávú kisvasút) szép pihenőt alakítottak ki, itt ettünk és pihenni is jó volt. Persze ismét a hideg volt az úr és elindultunk egy igen hosszú és egyenes homokos szakaszon, majd a sínek mellett.
Még egy megálló pihenővel (Szúnyogvár), itt is meg kell állni ha már a vonat is megszokott. Itt a pihenőnél már jelzik a turistáknak a Búsvár-kilátót. Úgy döntöttünk, hogy nem túl nagy a kitérő, érdemes elsétálni odáig. Megérte. Igényes kilátó, szép környezetben.
A kilátótól már Mesztegnyő volt a cél pihenő nélkül egy ládázással. Már a Szilvi is kereste, de nem lett meg.
Mesztegnyőn pecsételés a kocsmában. A logisztikánk szerint N. Balázs és én megyünk busszal Kaposvárra. A többiek Sz. István kocsijával Nadalosra a csomagokért (a lányok nem szeretik cipelni) és utána Kaposváron osztozkodás.
Innen K. Balázs vitte haza a csapatot és Sz. István pedig elment kicsit Gunarasra szaunázni, mert neki még nem volt elég az élvezetből. Ez az ember tud élni!
Nagyon jól sikerült két nap volt eső nélkül, jó társaságban, szép vidéken. Folyt. köv.

Lejegyezte: Miklovich Csilla

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Nagy Balázs fotói 1. nap
Nagy Balázs fotói 2. nap
.

2015.01.03. Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra - 5. szakasz

Útvonal: Kaposmérő - K - Kaposdada - Szenna - K - Patca - K - Szilvásszentmárton-  Zselickisfalud - K-  Kardosfa - Ropoly - K - Pölöskei-rét - Simonfa  Táv: 36km
Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.
Garmin Connect itt.

A következő szakaszunknál kicsit előre ugrottunk a térképen. Talán ez volt az utolsó egy napos túránk. Nem is baj, mert az ottalvósok mindig hangulatosabbak és kicsit lazább is a tempó.
Az időjárás szeszélyes volt az indulás előtt (fagy, csapadék, napsütés), ezért nem tudtuk, hogy mi várható a túranapra. Nagyon reménykedtem, hogy az égiek kegyesek lesznek hozzánk. 
Az indulás előtti napon már újból több élet volt a facebook oldalon ebből látom, hogy már mindenki készülődik. Soroltátok, hogy mi ne maradjon otthon, hát persze hogy pár dolog elmaradt. 
Már figyeltem egy ideje a túrázókat akik túrabottal járják a terepet és nem tudtam eldönteni, hogy nekem szükségem van-e botra vagy sem. Gondoltam ez a szakasz jó lesz a kísérletezésre. Nagy beruházást nem terveztem, ezért a sífutó botot készítettem a kocsiba. 
Reggel korán indultunk, mert már az utazásra is kell időt szánni és persze gondolni kell arra is, hogy igen korán sötétedik. Az idő reggel nekem nem volt túl barátságos. Síkos út, köd félútig és persze útálok vezetni. Simonfára időben érkeztünk ahhoz, hogy még összeszedjük a cuccokat, szerelvényt igazítsunk és indulhatunk a buszmegállóba, mert ez a település lesz a cél innen még el kell érni a túra kezdő településére Kaposmérőre. 
Barátkoztam a síbotokkal míg a faluban haladtunk, de kb. 5 perc elég volt, hogy kiderüljön nekem rendkívül útban vannak. Nincs szabad kezem és mindig rossz helyen vannak a botok. Azt hiszem, még adok magamnak jó pár évet, amíg újból kipróbálom, gyorsan megszabadultam tőlük. 
Az időzítésünk nagyon jó volt, mert a buszra nem kellett várni. Szerintem a sofőr kicsit meglepődött, hogy mit keres ennyi ember (11-en voltunk) ilyen korán ezen a vidéken, olyan volt, mintha különjáratunk lenne, csak mi szálltunk fel.
Kaposvárig mentünk és a menetrend szerint 5 percünk sem volt a csatlakozásig. Reménykedtem, hogy a Kapos Volán pontosan közlekedik. Úgy volt. Nagyon pontosan beért az állomásra, de a menetrend viszont pontatlanul volt az interneten és az állomáson mást mondott a hangosbeszélő, más volt kiírva a váróteremben és mást mutatott a megállóhelyen az elektronikus információ. Szerintem egy japán tömegközlekedési társaságnál már mindenkit főbe lőttek volna, ha ilyen előfordul. Itt csak nekünk volt kicsit kellemetlen, de 30 perc várakozás után már utazhattunk is.
Kaposmérőn rögtön a leszállás után ott volt a kocsma, ahol az első pecsétünket beszereztük és indultunk is ki a faluból. Amint kicsit beton mentesebb szakaszra értünk elkészítettük a csoportképet és megkezdtük a túrát. Itt még azt hittem, hogy szép lesz a vidék, mert rögtön két tó között vezetett az utunk, a távolban korcsolyáztak és már nincs beton. A Mecsekhez szokott túrázónak azért ez a környezet nem olyan élvezetes. Még jó hogy kicsit dimbes-dombos (mi lehet az Alföldön?).
Az első település Kaposdada volt, olyan kihalt faluszerűség, de lehet, hogy csak én éreztem így. Aztán a dadai tanyák és persze szántóföld minden mennyiségben. 
Persze hó is volt, de én rosszabbra számítottam. Szerencsére meg volt fagyva a talaj és így nem kellett sarat dagasztani.
A fényképeket nézegetve úgy érzem igen hamar elérkeztünk Szenna fölé. A falura lenézve olyan volt mintha egy ipartelepülés lenne, mert betakarta a füst vagy a köd. Itt fent az még nem derült ki, hogy mi ült rá a településre.
Szennán reménykedtem, hogy valami szép pecsétre szert tehetek. Csalódnom kellett. A skanzenben egy mogorva bácsi közölte, hogy neki semmilyen pecsétje nincs és elküldött minket a kocsmába vagy a boltba. A bolt jó lett nekünk kaptunk egy ronda pecsétet, de nem válogatok majd talán egyszer lesz valami csinos lenyomat is a füzetemben. Itt kicsit napozgattunk, mert ha még nem említettem, akkor most mondom, hogy igen jó időnk lett.
A faluban még megnéztük Zóka Peti Lidi néni talpas házát kívülről és indultunk tovább, ha jól emlékszem betonon. Nem szeretek betonon gyalogolni. És aztán megint szántóföld. Már vágytam egy kis erdőre, hát ehhez vagyunk szokva. 
Aztán a kívánságom teljesült. Erdő, forrás, híd minden volt ami kell egy túrázónak aztán pár lépés (jó pár) és Patcára értünk. Ez a település és környéke is inkább az autós kirándulóknak kedvező, mert megint csak dimb-domb szántóföld semmi mi szemnek szépség. 
Szilvásszentmárton előtt egy szurdokba értünk ami havas jeges volt végig. Autóval szerintem járhatatlan, de mi sikeresen leereszkedtünk a faluba. R. Laca ötvözve a síelést a korcsolyázással vakmerőbben közlekedett mint mi, de neki sem sikerült elesnie.
Ha még nem említettem a havas síkos utak ellenére nem volt olyan esek-kelek a túra. A múltkori sáros szakaszon sokkal többet estünk, mint most. Talán óvatosabbak voltunk?
Szilvásszentmártonról Zselickisfaludig betonon mentünk, nem egy élmény. Nekem talán annyiban, hogy Zselickisfaludon  tavaly voltam, de ha a Laca nem segít én bizony nem ismerem fel. Így is igen sokat kellett mesélnie, mire az emlékezetem mélyéről előjöttek az élmények, de mikor elkaptam a fonalat, akkor már minden megvolt (túra, szánkózás, jelmezes-táncos buli, ónos eső, stb). 
A pecsételő hely a Vándor kulcsosház kerítésénél található. Itt adminisztráltunk, ettünk, fényképezkedtünk és kicsit nosztalgiáztunk. 
Egy szurdokon keresztül tovább indultunk és mikor kiértünk megint dimb-domb szántóföld. Kicsit unalmas volt, ezért Sz. Péterrel elütöttük az időt egy kis játékos fényképezéssel.
Az már jó, hogy nem betonon megyünk. Elértünk egy pihenőhelyhez K. Balázs fotóin látom, hogy Milleniumi emlékhársas a neve. Én elhiszem neki. Itt a fiúk ládáztak, mert azt nem hagynák ki soha, a többiek pedig kicsit pihentek, ettek. 
Ez a vidék nincs olyan jól ellátva forrásokkal, mint ahogy a Mecsek, ezért már elég rosszul álltunk folyadékkal. Szerencsére Kardosfán volt egy jó kis hotel itt mindenki megtöltötte a kulacsát és indulás tovább. 
Messziről láttunk egy kilátót, ami csak kicsit van távol a kék útvonalától, gondoltuk felmászunk és körbenézünk a vidéken.
Nem sikerült megmásznunk. Ez egy elkészült kilátó, de még nem használható. Szerintem még neve sincs. Elég szépre sikeredett, de a környezete még építési terület. (A Zselici Csillagos Égbolt Park látogatóközpontja létesül itt. A szerk.)  Ötleteltünk kicsit, hogy megmásszuk-e, de féltünk a biztonsági őrtől, ezért nem kockáztattunk, mert a kilátóból nincs hova meglógni, ha észreveszi a csínyt.
Visszamentünk az utunkra Ropoly felé, természetesen betonon. Lehet hogy nem is baj, mert a környékbeli erdőkben nagyon lövöldöztek a vadászok. Találkoztunk kék túrázókkal, ami számomra igen nagy meglepetés volt, mert úgy gondoltam, hogy ilyen lehetetlen időben nem sokan mászkálnak ezen a szakaszon. Lehet hogy több „őrült” van, mint képzeltem?
Ez a Ropoly környék olyan favágós, erdészes vidék, mert az emléktáblák, pihenőhelyek mind arról szóltak, hogy itt versenyek, meg oktatások folynak.
Végre ismét egy kis terepgyaloglás olyan erdős vidéken ez már kicsit barátságosabb volt. Itt Lacát kicsit elveszítettük, de hamar megkerült és mentünk tovább egy mocsaras, szottyos területen. Még szerencse, hogy itt még világos volt és elég zsombékos ahhoz, hogy száraz lábbal átkeljünk. Pölöskei rétnek nevezik ami nyáron biztosan igaz, de most inkább Pölöskei mocsár volt.
A rét után ismét erdő és itt már kezdett ránk sötétedni. Sokáig nem világítottunk, de mikor kiértünk az országútra itt már fontos volt a lámpa, hogy a gépjárművek időben észre vegyenek.
Simonfán minden kocsi megvolt. Útközben Sz.Péterrel megegyeztem, hogy vezet Szentlőrincig. Ez nekem igen nagy kedvezmény volt, mert rendkívül fáradt voltam konkrétan hulla fáradt.
Lazulhattam a meleg autóban és csak hallgattunk, mert szerintem nem csak én fáradtam el (remélem).
Biztonsággal hazaértünk és még a beígért ónos eső is elmaradt.
Még szerencse, hogy van egy vasárnap amikor regenerálódhatok, hogy hétfőn már fitten kezdjem a melót.
Ha úgy tűnik a túra leírásból, hogy nem élveztem a napot, akkor rosszul írtam meg. Nagyon jó volt ismét gyalogolni, együtt lenni, élvezni a jó időt és jókat beszélgetni. A táj viszont közelében nincs az általunk megszokott Mecsekhez.

Lejegyezte: Miklovich Csilla

(Nem szabad elfelejtenünk, hogy óriási szerencsénk van nekünk pécsieknek a Mecsekkel, a házi hegyünkkel. A további út során nem szabad elvárnunk, hogy folyamatosan hasonló látványban legyen részünk. A dombvidék is szép tud lenni. Ez a Zselic, ez ilyen. Nincsenek magas ormok, nincsen sok forrás. Szintet sokat össze lehet szedni az út során. Lesz még sok ilyen szakasz, lásd meg ennek is a szépségét! Lejegyezte: Keményfi Balázs)

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Nagy Balázs fotói
.

2015.01.03. Évnyitó a Papukban

Útvonal: Jankovac (turistaház, 420m) - Skakavac (vízesés) - Sokoline-gerinc - Kožić hrast (708m) - Ivačka glava (913m) –Padežki vis (778m) - Padež (635) - Nevoljaš (kulcsosház és kilátó, 740m) - Jankovac
Táv: 17,5km, szint: 750m
Túravezető: Welsch Róbert

Képek:
Welsch Róbert fotói
.