2015.03.07. "Nem kell futni" jeligére

Az eredeti kiírás kedvcsinálója.

A múlt év végén egyesületünk tagjai közül többen is belekóstolhattak a tájékozódási (futás) rejtelmeibe. A futás azért van zárójelben, mert először tájékozódni kell és utána futhatsz :-)

A tájfutóknál nem csak a versenyzők indulhatnak a versenyeken, hanem van külön egy nyílt kategória, ahol bárki elindulhat, akinek kedve van ezt az élvezetes játékot kipróbálni. Itt tényleg nem kell futni, viszont egy olyan izgalmas túrán vehetsz részt ahol pontokat kell megkeresni 
az erdőben egy olyan térképen, ami egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy turistatérkép...
A "Nyílt" táv csak 2 km, de ne hidd, hogy végzel fél óra alatt!

Szombaton reggel A. Csongorral együtt elindultunk a fehérkúti turistaházhoz, a megyei tájfutó verseny helyszínére.
Útközben felvettünk egy családot, ők s a versenyre jöttek.
Hamar felértünk,a háznál már sok ember volt, nagy nyüzsgés, jövés menés, bemelegítés, futó, sétáló emberek, férfiak, nők, és sok kiskamasz, kisgyerek, fiatal, ami örvendetes, mert ebből látszik, ennek a sportnak van utánpótlás nevelése.
Nemsokára lehetett nevezni, ahol kaptam egy addig rejtélyesnek hangzó "dugókát" ami egy pici elektronikus érzékelő. amit az ellenőrző pontokon kell egy kis műszerbe bedugni, érinteni.

Regisztráció után még kaptam Csongortól egy kis ismertetőt, térképisemeretet, majd egy rövid tájékozódási próba után, elindultunk a rajt helyszínére. Csongor már korábban elrajtolt, nekem még volt időm, amit egyre növekvő izgalommal, és tele várakozással éltem  meg.
Azt csak én tudtam, hogy amit tudok a tájoló, és térkép használatából, az nagyon minimális, és jó, ha nem tévedek el :)
Ehhez mérten jókora adag félsszel, és kétellyel álltam a rajthoz, de mondva, a házhoz mindenképpen visszatalálok, akkor meg nagy baj nem lehet.
Aztán eljött a pillanat, és kiléptünk a rajtzónából, gyors tájolás, hogy merre is van az arra, majd elindultam, természetesen azonnal rossz irányba :) De, kb fél perc után felismertem, hogy elkevertem, és egy gyors új tájolás után, végre a helyes irányba futottam.
Ez a pici malőr viszont meghozta az önbizalmam, hisz felismertem, hogy tévedtem, és már kezdtem bízni abban, hogy fog ez menni. Aztán pár perc után, megláttam az első bóját, majd a műszert, és nagyon örültem, hogy ilyen könnyen sikerült :)
Innen már megnyugodva indultam tovább, és rövid idő múlva, újabb tájolást követően,  beálltam a helyes irányba, majd újabb bója, amit már kitörő örömmel üdvözöltem, és nagyon boldog voltam, hogy megvan!
Megnyugodva, tele önbizalommal indultam tovább, már fájó combokkal, nem szoktam futni, és főleg nem terepen, de azért mentem, és még mindig a jó irányba, mert hamarosan újabb dugóka állomás tűnt fel. Közben az erdőben mindenfelé térképet, tájolót szorongató, néző, futó embereket lehetett látni, látványos volt :)
Immár "profi" tájolás után tovább, majd újabb dugóka, és indulás tovább, nagyvonalúan, térkép nélkül, az előre kinézett irányba.. És ez mindjárt meg is bosszulta magát, ugyanis simán túlfutottam  a ponton, majd nekiláttam bóját keresgélni, persze totál rossz helyen. Dühös voltam magamra, hogy az eddigi sikeres, viszonylag gyors, könnyű találatok miatt elbíztam magam , és törvényszerűen el is tévedtem.
 Hiába próbáltam tájolni, nem találtam, hol állok.. és az idő csak múlott, a bója meg sehol.
Találtam egy forrást, de az meg már nem volt a térképen, így továbbra sem sikerült beazonosítani, hol vagyok.
Meguntam, gondoltam, feladom, és felmegyek a házhoz, lesz ami lesz.
Aztán félúton eszembe jutott, miért adnám fel, hisz a háztól már tudok tájolni,felértem, és irány vissza, most már a jó irányba, és csodák csodája, pillanatok alatt elértem a bóját, gyors dugóka, és már mentem is vissza.
Nagyon jó tanulópénz volt, hogy a túlzott önbizalom hamar megbosszulja magát :)
Aztán már csak pihenés, beszélgetés, élmény és tapasztalatcsere, majd eredményhirdetés, ahová is kiszólították az elsőbálos résztvevőket.. és nagy tapsot kaptunk, igen jól esett.

Öszefoglalva, ez a sport teljesen elvarázsolt, nagyon élveztem minden percét.
Köszönöm A. Csongornak, N. Balázsnak, és K. Balázsnak az oktatást, segítséget, bíztatást. Nélkülük nem sikerült volna.

Egy biztos, én ott leszek  a legközelebbi versenyen.
És erre bíztatok mindenkit, aki egy nagyon klassz sportágat szeretne megismerni.

Lejegyezte: Rostás Laca
.





Nincsenek megjegyzések: