2015.03.14-15. Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra - 8. szakasz

Útvonal:
1. nap: Pördefölde elágazás - műút - K - (GCDZKE) - Lispeszentadorján - K - Bázakerettye - Kistolmács - K - Borsfa - K - Valkonya Táv: 20 km     Szállás Valkonyán a turistaházban.  Táv: 28km
2. nap: Valkonya - K - (GC8MP) - Obornak - Kerekvár (GC8MP1) -  K - (GCDZK3) -  Homokkomárom - K - Palin  Táv: 32 km

GPS trackek:
A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.
Garmin Connect  1. nap  2. nap

Nincs kedvem túraleírást írni, mert ez a szakasz volt az utolsó a téli szezonban. Kicsit olyan elmúlás hangulatom van. Örüljenek akik nem szeretik a hosszú túraleírást, mert ez valószínűleg rövid lesz. 
Nagyon korán találkoztunk a szokásos helyünkön a Lukoil benzinkútnál. A 4 órai indulás mindenkit megviselt, de utasként lazázhattam és néha bele is aludtam a hosszú útba. Nagykanizsáig mentünk és itt a Pláza parkolójában hagytuk az autókat. A 8. szakaszra 8 fővel indultunk el.
A nagykanizsai autóbuszmegállóban még mindig korán volt és elég hideg. Azért nem dideregtünk sokat, mert a busz kis késéssel, de beállt a megállóba. Pördefölde elágazóig utaztunk, elég világvége településeken át. Leszálláskor már mindenki éledezett és talán sokat javított a hangulatomon, hogy kivilágosodott az indulás idejére.
Elkészítettük a szokásos csoportképet és a síneken elindultunk Lasztonya felé.
A természet is felébredt, mert nagyon sok virág pompázott már, de nekem a legnagyobb élmény a tőzike volt. Azt hiszem még nem ismertem ezt a virágot és úgy tűnik, hogy itt a legszebbet mutatta magából, mert sok helyen volt és néhol szinte fehérlett a táj a virágoktól. 
Lasztonya településre érve pecsételni kellett. A faluban nem sok látnivaló volt, talán a haranglábat említhetem. Nem is időztünk sokat, indultunk Lispeszentadorján felé. 
Még jó hogy Sz. István másolt nekem is térképet, mert ezeket a település neveket képtelen lennék megjegyezni és így tudok puskázni. A túra során nem nagyon kellett használnom, mert a fiúknak van kütyüjük a tájékozódáshoz a térkép már csak olyan úri huncutság lassan. 
Lasztonya után van egy új kilátó. Ilyen jellegűvel már találkoztunk a KÉK-en. Nem akarom kritizálni, mert arra jó amire építették, de sajnos egyformák lettek ezek a most készült kilátók. Olyan ködös, borongós volt a délelőtt, ezért nem nagyon láttunk a messzi-messzi távolba. Azért mégis jó felmászni ezekre az építményekre.
A következő pihenőhelyünk a Torhai forrásnál volt. A forrást kicsit megkritizáltuk, mert nem gondozzák annak ellenére, hogy nagyon  szépen kiépített.
Még nem is említettem, hogy volt velünk egy amatőr botanikus egyébként geográfus, hidrogeológus (remélem jól jegyeztem meg, mert annyi geo van mostanában az életemben) és felfedezte, hogy a közelben egy tőzike paradicsom van. Nagyok sok növény egy helyen kinyílva. Ez a lápos rész biztos a kedvencük. Itt kicsit fényképeztük a növényeket, meg gyönyörködtünk. Volt egy elhagyott nagyon egyszerű vadászház is amit felfedeztünk. Hangulatos kis faházikó, de ahogy megfigyeltem a vadászokat, nem ezt a nomád életet szeretik, talán azért is ilyen elhagyatott, elhanyagolt. Ettünk is, mert már nagyon messze volt a reggeli, már akinek volt a hajnali kelés miatt.
Lassan összepakoltunk és indultunk Lispeszentadorján felé. Ezen a vidéken kicsit olyan a táj, mint a Mecsekben. Erdős, dombos, forrásos, szóval igen tetszetős. A két nap alatt csak dombot másztunk fel-le, fel-le ez ment egész nap, de ezt is szeretjük.
Aztán ismét egy kilátó és persze ugyan olyan mint az előző, de azért ezt is meg kell mászni. Valamiért itt is ettünk, igaz csak édességet, de ez a sok gyaloglás meg korai kelés ezt eredményezi: jó lesz az étvágyunk.
Nem is tudom mi történt Lispeszentadorján és Bázakerettye között, de hipp-hopp ott voltunk a pecsételős településen Bázakerettyén. A kocsmában lehet pecsételni és folyékony kenyeret fogyasztani, meg úgy elülni kicsit, pedig szerintem még nem is voltunk fáradtak. De majd leszünk, mert a kiszámolt távnál biztosan többet megyünk a geoládák és a látnivalók miatt. 
Bázakerettye után hamar elértünk a Kozár forráshoz, ahol kellemes pihenőhelyet alakítottak ki és Á. Tibor miatt megint enni kellett, mert paleo katonákat csinált nekünk. Magokból sütött kenyérféleséget, és gombakrémmel kínálta. Nem is olyan rossz ez a paleo kajálás, csak sok a macera vele. Persze nem úgy, ha más csinálja.
Egy szép tó mellett folytatódott az utunk Kistolmácsig azután pedig Borsfáig. Persze itt is föl-le, föl-le, legalább megizmosodunk.
Aztán észre se vettük és máris Valkonyára értünk. A szállásunk befűtve és nagyon klassz tágas, tiszta, mindennel felszerelt. Csak ajánlani tudom mindenkinek. A faluban nincs bolt és kocsma. Erre gondoljon az aki majd utánunk járja a DDK-t.
Persze a lepakolás után itt is indult a pecsételés. Kaptunk gyönyörűséges fenyőfás-turistaházas pecsétet is. Mire bejárjuk a kéket úgy tele lesz pecsételve a füzetem, hogy a teljesítést ellenőrző bizottság majd bogarászhatja a pecséteimet mire kiigazodik bennük. N. Balázs felelőtlenül megemlítette, hogy a Baranya Megyei Természetbarát Szövetségnél is vannak még ilyen szép lenyomatú pecsétek. Nem ússza meg a dolgot, mert most már elő kell kerítenie őket ha beleírtam a túraleírásba is. 
Korán érkeztünk a szállásra. A kipakolás, pecsételés után is még volt bőven időnk a 18 órára megrendelt vacsoráig. Páran elmentünk a faluba sétálni. Nem kellett nagyon erőlködnünk, mert nagyon kicsi a település. De nagyon átgondolt a faluban minden, a kápolna és környezete, a turistaház és az udvara, a felújított házak. Látszik, hogy van gazdája Valkonyának. 
Megjött a vacsoránk  és igen ízletes volt sertéspörkölt, nokedlivel és savanyúsággal, pálinkával megágyazva vacsora után teázással. Kell ennél több a boldogsághoz? Aznap nem kellett. És persze a paleo menüje sem volt kispályás Tibornak. Ő kacsasültet hozott, azt hiszem párolt vöröskáposztával és meghintette az egészet zöldségekkel. Legközelebb Ő főz a társaságnak. Ünnepélyesen megígérem, hogy vega és paleo party lesz nálunk a Makrán, mindenki jöhet aki olvassa.
Kicsit még beszélgettünk és elég hamar lefeküdtünk, mert a hajnali kelés átrendezte a biológiai óránkat. K. Balázs éjszakai hangjait nem hallottam, de N. Balázs átköltözött az étkezőbe, ahol kényelmes kanapék voltak. Biztosan nem ok nélkül vándorolt át. Ahogy hallottam mindenkinek nagyon jó éjszakája volt. Nem is csodálom. korai kelés, 26 km gyaloglás, nagy vacsi, finom meleg szállás, kényelmes ágyak megtette a hatását.
A másnapi indulás időpontját N. Balázs határozta meg, ahogy szokta, most 7:30-ra időzítette. Nagyon ügyesek voltunk, mert 10 perccel előbb elkészültünk. Csoportfotó a háznál és indulás a második napi gyaloglásra.
Valkonya után van egy geodéziai mérőtorony. Nem lehet felmenni a toronyba, de érdemes felmenni a környékére, mert egy nagyon hangulatos település van itt a Gurgó hegyen. Egy építésznek sok érdekes látnivalóval, mert ezek a présházak, lakóházak, hétvégi házak nagyon sokfélék korukat és építészetüket tekintve is. Sok időt eltöltöttünk a házak között.
Utunk továbbra is nagyon szép tájakon folytatódott és hamar elértük a Szuloki forrást, amihez egy hosszú, de jól kiépített lépcső vezetett. A forrás környezete is nagyon jól kiépített, de sajnos ez sem gondozott. 
A terep ezen a napon is olyan hegynek fel és hegynek le volt.  Ez abból adódik, hogy az a sok völgy ami itt húzódik sajnos merőleges a kék útvonalára. Valkonyai turistaház gondnoka említette, hogy hat hegymászás biztosan lesz és a negyedik a Csuszigáló a legkegyetlenebb. Hát az volt. Minden ilyen résznél a szánkózás és a síelés jutott az eszembe, nem véletlenül. 
Eddig még nem említettem, de az nem azt jelenti, hogy a geoládák kimaradtak az életünkből. Az egyik Kerekvár-kopjafa környékén lett elrejtve. Ide nagyon nehéz feljutni, mert meredek és nagyon sűrű fiatal bozótos-erdős a rész. Ha nincs a geoláda talán fel sem megyünk, de szerencsére volt és megérte felmászni, mert érdekes ez a vármaradvány. Ne hagyjátok ki. 
Kalandos patak átkelés és mászás után értünk Homokkomáromba, ahol a kegyhelynél található a pecsét. Az apáca beszedte a füzeteinket és mire előpakoltuk a szendvicseket már hozta is pecsétekkel ellátva. Mesélt a templomról és a közösségükről és válaszolt a kérdéseinkre. 
Szép volt a környezet is a nap is próbált kibújni a felhő közül, barátságos kutya is csatlakozott hozzánk. Szendvicseztünk, ittunk körülnéztünk és indultunk tovább.
A két nap alatt nagyon sok növényt ismertünk meg Tibor segítségével. Visszafordíthatatlanul itt a tavasz, érzem!
Zsigárdon át hamar Palinba értünk. Reménykedtünk, hogy lesz busz Nagykanizsára, de nem volt szerencsénk. Hétvége volt és a legtöbb busz már nem is erre jár, hanem a Nagykanizsát elkerülő úton. Úgy döntöttünk nem érdemes a buszra várni, mert gyalog előbb a kocsikhoz érünk. 
Hát ez a 4,5 km már nem esett jól. Betonon hosszan, egyenesen. Mentünk, mint a droidok. Az ilyen szakaszok nem hiányoznak az életemből, de nem lehet megúszni őket.
Úgy néz ki, ez a leírás is hosszú lett.  Még szerencse hogy Palinba értünk, mert ha nem így lenne az én mesém is tovább érne. Egyenlőre itt a vége. Folyt köv. ősszel. Hacsak N. Balázs nem talál ki valamit.............

Lejegyezte: Miklovich Csilla

Képek:
Nagy Balázs fotói 1. nap  2. nap
Keményfi Balázs fotói

Ennyit mentünk eddig: (Nagy Balázs tollából)
Szintdiagram  399km  6230m szint
Térkép

Rostás Laca összeállítása az eddigi kéktúrákról 
.

Nincsenek megjegyzések: