2016.12.30. Óévbúcsúztató a Jakab-hegyen

Útvonal:
Pécs, Makra dűlő - P hsz - Z - Jakab hegy koccintás, évszám fotózás - István kilátó - Zsongor kő - Zo - Éger tető - Zo - Z - Phsz - Pécs, Makra dűlő  Táv: 13 km
Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Keményfi Balázs fotói
.

2016.12.09este-11. Országos Kéktúra 5. szakasz Badacsonytördemic - Nagyvázsony

Utazás Pécsről autókkal pénteken munka után. Szállás: Zánka Gyermekváros.

Szombat: Badacsonytördemic - K- Bujdosók lépcsője - Badacsony - Kőkapu - K - Gulács (GCGULA) - K - Káptalantóti - Csobánc (GCCSBC) - K - Mindszentkálla - Szentbékkálla - Kőtenger (GCKTNG) Táv: 29 km. Szállás: Szentbékkállán a turistaházban http://www.kali.hu/szallas/szentbenedek/ .

Vasárnap: Szentbékkálla - K - Fekete hegy - Eötvös Károly kilátó (GCNEGR) - K - Balatonhenye -  K - Csicsói erdészház - K - Tálodi kolostorrom (GCTALO) - Ilona kápolna romja - Szent Mihály kolostorrom (GCSONY) - Nagyvázsony Táv: 25 km  majd hazautazás.

Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Ezen a hétvégén a  kéktúra következő Balaton-felvidéki szakaszát, a Badacsonytördemictől Nagyvázsonyig tartó szakaszt tettük meg, igen szép időjárási körülmények mellet. 
A csapat két autónyi része már péntek este megérkezett Zánkára, a Gyermekvárosba. Az itteni szálláshelyen 2 ágyas, frissen felújított szobákban kényelmesen tudtunk aludni. Szombat reggel korán keltünk. A két sofőrünk, István és János a nagy csomagjainkkal együtt a kocsikat elvitte az aznapi célállomásra, Szentbékkállára. Ennek köszönhetően aki akart, megszabadulhatott a nagyzsák cipeléstől, és csak a napi elemózsiát kellett vinni. Mi busszal érkeztünk meg a túra kiinduló pontjához, a badacsonytördemici vasútállomásra. Itt a K. Balázs féle csapat már várt minket, mivel ők hajnalban Pécsről való indulást választották.. Pár perc múlva jött a hír, hogy sajnos a két sofőrünk a tapolcai buszpályaudvaron valami számítógépes zűrzavar miatt rossz peronon várakozott és a tördemici busz elszelelt mellettük. Úgyhogy mondták hogy elindulnak velünk szemben és majd találkozunk. Nekünk az első célpontunk a Badacsony volt. Ahogy a falu utcáin egyre feljebb értünk, elhagytuk a párás hideg levegőt ami megülte a környék mélyebb pontjait és hirtelen több fokkal melegebb lett körülöttünk. Kellemesen langyos idő lett, amit megkoronázott az égszínkék égbolt és a felkelő nap egyre ragyogóbb sütése. Ahogy haladtunk egyre magasabbról tudtunk a Balaton felé nyíló kilátásban gyönyörködni. A Bujdosók lépcsőjén felfelé haladva a Rákóczi szabadságharchoz kötődő híresebb emberek emléktábláit olvasgathattuk. A Badacsony tetejére felérve több kilátóhelyről is csodálhattuk a környéket. A talajmenti párás levegőből kilógó hegycsúcsok a sziporkázó napsütéssel együtt egyedülálló szépséget alkottak. Az egyik kilátóból az élesszeműek még a távoli Mecsek aprónak tűnő csúcsait is láthatták. A nemrég megépített faszerkezetes Kisfaludy kilátóról is szétnéztünk. A Badacsonytól a Kőkapunál búcsúztunk, a bazalt kőomladékba épített út mentén. Ezután egy szántók és szőlők menti gyorsított szakasz következett a Gulács felé. A meredek kaptató után, a csúcson már várt minket a két sofőrünk, innentől már együtt volt a teljes csapat. Egy hosszabb aszfaltos szakasz után beértünk Káptalantótiba. Itt a helyi bélyegzős kocsmában tartottunk egy kis sör ill. süti szünetet. A faluból továbbmenve újabb gyors szakasz következett Csobáncig. A hegy felé közeledve már messziről láttuk a vár mellől elstartoló siklóernyősöket. Felérve közelebbről is láthattuk őket, ahogy nagy türelemmel várják a megfelelő széljárást az elrugaszkodáshoz. Csobánc várának falai közt sétálgattunk és csodáltuk a szép kilátást. A vár történetéhez tartozik, hogy a törökök több kísérlet során sem tudták elfoglalni. A legdicsőségesebb időszaka a kuruc korhoz köthető, amikor az egyik császári ostromkísérlet során nagy túlerővel szemben sikerült a maroknyi kuruc védőnek megtartani a várat. Persze aztán a többi végvár sorsára jutott, csak a romok maradtak meg. A Csobáncról lejőve a közelgő naplemente színpompás narancssárga fényeiben igyekeztünk elérni Szentbékkállára, ahol a szálláshelyünk volt. Sajnos a falu előtti Kőtengerhez már sötétben érkeztünk. Kellemesen elfáradva mentünk be szálláshelyünkre, lezárva az aznapi 29 km-es távot. Itt két nagy hálóterembe helyezkedtünk el emeletes ágyakon. A cserépkályhákkal felfűtve kellemes hőfok volt a szobákban. Viszont a meleg fürdővíz nem volt elég mindannyiunknak, amitől az érintetteknél okozott némi zsörtölődést.
Másnap reggel a falu melletti palotaromnál kezdtünk és azután elindultunk a szőlők mellett felfelé a Fekete-hegyre. Az Eötvös Károly kilátóra érve újabb kilátásunk nyílott a tanúhegyekre, de ezen a napon a már jóval párásabb idő miatt már nem volt annyira látványos. Egy szép nyílt mezőn majd egy meredek szurdokvölgy mellett haladva beértünk Balatonhenyére. A pecsételős kocsmában jóleső sörszünetet tartottunk. A falu után egy sok km hosszú erdei makadám úton haladtunk. A csapat itt kicsit szétszóródott, a monoton úton mindenki a maga tempójában haladt. Aztán a szépen rendben tartott Csicsói erdészháznál összevártuk egymást és tartottunk egy hosszabb pihenőt. Itt találtunk egy érdekes gyerekjátékot. Egy homokos ugrópálya mellett meg voltak jelölve a különböző állatkák ugró távjai. A verébbel kezdve a bolhán és rókán át az országos bajnok nyúlig. A pihenő után tovább haladva néhány száz méterenként kolostorromok követték egymást. Mindegyiket a szerzetesek rombolták le, hogy ne kerüljön a közelgő törökök kezébe. A legnagyobb és a leglátványosabb a Nagyvázsony melletti Szent-Mihály kolostorrom volt. Itt található Kinizsi Pál sírköve is. Nagyvázsony ide már csak pár percnyire volt, ahol a Kinizsi-várnál véget is ért az aznapi 25 km-es távunk. Innen K.Balázsék a legközelebbi busszal visszaindultak B.tördemicre az autójukhoz, mi pedig némi cukrászdai várakozás és betlehemes csacsi simogatás után visszaindultunk egy másik busszal a Szentbékkállán parkoló kocsikhoz. Egy tartalmas, nagyon szép látnivalókkal tarkított hétvégét tudhattunk magunk mögött. Januárban bízunk a sikeres folytatásban.

Lejegyezte: Szutor András

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Nagy Balázs fotói 1. nap  2. nap
Szutor András fotói
.

2016.11.18-20 Országos Kéktúra 4. szakasz Zalaszántó - Badacsonytördemic

Program:

Pécsről indultunk kora reggel autókkal. A kocsikat Keszthelyen hagytuk a buszállomás környékén.
Keszthelyről Zalaszántóra autóbusszal utaztunk
Túra: Zalaszántó (GCKOTS) - K - Rezi vár kitérővel (GCREZI) - K-  Rezi - (GCROSZ) - (GCBEVI) -  Gyöngyösi Csárda - Hévíz Egregyi templom (GCEGRK) - Római kori romok (GCRKR)- K - Hévíz (GCKTH)- Keszthely  Táv: 30,5 km (Rezi várral együtt)
Szállás: 8360 Keszthely, Sopron utca 10.  AMBIENT Vendégház és Kávéház (Nem volt jó véleményünk róla)
http://keszthely-szallas.fw.hu/index.html
http://www.szallasajanlo.hu/5182

Második nap (szombat):
Keszthely - Gyenesdiás -  K - Festetics kilátó - Nagy mező - K - Láz-hegy (GCVKIL) - Vállus - K - (GCPUP) - K - Lesenceistvánd - Lesencetomaj Táv: 28 km
Lesencetomajról a szállás busszal közelítettük meg. Szállás:Nemesvitán a Turistaházban volt. http://www.nemesvita.hu/szallashelyek.htm

Harmadik nap (vasárnap):
Reggel vissza autóbusszal Lesencetomajra, majd
Lesencetomaj - K - Tapolca (GCTPLC)- K - Szent György hegy - K - Szigliget - Badacsonytördemic Táv: 27 km
Badacsonytördemicről busszal Keszthelyre az autókhoz, és hazautazás.

A túra útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Ez a szakasz volt az első amikor csillagtúra szerűen oldottuk meg a túra útvonal/szállás szervezését. Keszthelyen volt a központ és innen indultunk mindkét nap. A kocsikat pénteken indulás előtt a keszthelyi vasútállomáson hagytuk csomagokkal együtt és innen indultunk Zalaszántóra.  Pecsételőhely a buszpályaudvari büfében található. Azt hiszem a vendéglátóhely gazdája nem nagyon szereti a túrázókat. Nagyon morcos volt. A rossz kedvét nem lehet az időjárásra fogni, mert nagyon szép idő volt. 
Zalaszántóra érve igen hamar felismertem a települést, ami nálam nem mindig sikerül, de azt hiszem fejlődök és egyre jobban tájékozódok. A faluban megkerestük a Kotsy malmot, na nem azért mert itt lenne pecsételőhely, hanem azért, mert itt van geoláda. Meg persze pecsételtünk is a faluban a kocsmánál. 
Új túratárssal indult ez a szakasz H. Zoltán is velünk tartott. Remélem jól érezte magát és újra csatlakozik. 
Az induló csoportfotót a falu határában készítettük el és nekivágtunk a hegynek Rezi felé. Nagyon hamar akadályban ütköztünk. Egy bővízű patak volt az akadály híd nélkül. A híd nyomai még fellelhetők, de vélhetően a megáradt víz elmosta. Valami gázló félét kezdtünk keresni és persze azt is figyeltük, hogy miből készíthetünk valami átkelő alkalmatosságot. Nyugodt voltam, mert velünk voltak a férfiak és mindent meg tudnak oldani, legalábbis én ehhez vagyok szokva. 400-500 m múlva kiderült, hogy gázló nem lesz, ezért a fiúk egy nagy kidőlt fát döntöttek a vízre és lovagias segítségükkel átjutottunk a vizen.  
A Rezi vár kicsit kitérő a kékről, de ha már arra jártunk felmásztunk megnézni a várat és persze a kilátást is. Itt már kiderült, hogy mindenki túl melegen öltözködött. Nagyon gyönyörű idő volt és a napnak is volt ereje melegíteni és persze a hegymászás is melegített mindenkit. 
A faluban (Rezi) nagy sütizést csaptunk a kocsmában, meg persze pecsételtünk is.  Még a túra elején tartunk és már rengeteg idő eltelt és a kilométerek pedig nem nagyon szaporodtak. 
Elindultunk a Gyöngyösi csárda felé, de ezt a szakaszt szétszéledve teljesítettük, mert a geoládásoknak még volt egy kis kitérőjük. Mi addig megnéztünk egy Fűszerkertnek nevezett üdülőt, nem kellett volna. Semmi különös, faházak fűszernövények neveivel elnevezve. Tovább mentünk a betyárok sírja felé. Nagy becsben lehetnek, mert rendben tartott a környezete. Ez a Gyöngyösi csárda közvetlen közelében van, ahol pecsételtünk és nem sokat időztünk, elindultunk Hévíz felé. Utunkba esett egy zsidótemető, ami szintén nagyon rendben tartott, de már nem hiszem, hogy valamelyik sírt is látogathatják, mert nagyon öregek voltak a fejfák. 
Hévízre emlékeim szerint viszonylag hamar beértünk, talán azért, mert sok látnivaló volt menet közben.  Megnéztük a római katona sírját, válogattunk az árusok portékái között és csodáltuk a szép várost. Látszik mindenhol, hogy jó sok idegenforgalmi adót tudnak beszedni. Nagyon rendben tartott város. A városban is kicsit szétszakadtunk a geoládázás és a sok látnivaló miatt, de a buszpályaudvarnál a pecsételésre mindenki megérkezett. Itt kicsit elücsörögtünk, szendvicseztünk, ismerkedtünk és mentünk tovább, mert az idő sürgetett. Szép helyeken vezetik ki a városból a kéktúrázókat. Megnéztük a Hévízi patakot és a kerékpárúton elindultunk Keszthely felé. Nagyon szép lehet ez a rész is, jó lenne egyszer kerékpárral visszajönni, de most nem sokat láttunk belőle, mert már sötétedett. Ennek ellenére igen sokan járkáltak, kerékpároztak az úton. Mivel nem volt sok látnivaló a sötét miatt elég jól haladtunk és jól esett beérni a szállásra. 
Jó kis hely csak a tulajdonos nagyon morcos és még nagyon finoman fogalmaztam. Szerintem hiányzik az életéből egy-két barát,  vagy egy jó hobby,  vagy egy nő? Azért rendezett szép szobák voltak, melegvíz bőséggel. 
Páran elmentünk vacsorázni a városba és találtunk egy vendéglőt, ami nyitva volt, mert Keszthely ilyenkor már nagyon kihalt. Pizzát ettünk és a vacsi végére kiderült, hogy a pincér valójában a pizzafutár volt és a szakács szerintünk a konyhai kisegítő a pénztárgépet pedig nem tudták üzemeltetni. A vacsi azért jó volt és bőséges, még jutott belőle másnapra is. A szállásadóval még reggel is adódott egy kis veszekedni való, de legalább a vérnyomásunkat rendezte a szóváltás. 
Keszthelyről kivergődni nem volt egyszerű, de sikerrel jártunk. A Festetics kastély és a belváros után már nem szép részen mentünk, de a városoknál ez gyakran előfordul. Felmentünk a Festetics kilátóhoz és nézelődtünk, falatoztunk egy kicsit. Ez az útvonal a nagy túrázóinknak S. Erzsi, Sz. István, M. Éva már nem volt ismeretlen, mert jártak már erre teljesítménytúrázni. Leereszkedés után a Nagymező erdei pihenőn átvágtunk és jó tempóban elindultunk. Aztán kissé megakadtunk, mert a kék útvonala kitáblázva, hogy lövészet miatt átjárni veszélyes. Na,  remek most akkor itt mennyire lőnek kicsit vagy nagyon? Igaz mindegy, ha csak kicsit is lőnek az sem jó. Megkérdeztük a lőtéren, hogy most mennyire komoly a tábla. Mehettünk tovább, csak a lőpálya végén kellett kurjongatunk, hogy tudják, mikor hagytuk el a körzetet. 
Vállus előtt felmásztunk a Láz hegyre, mert persze ott is volt egy kilátó, ami persze kis kitérő a kékről, de megéri. Gondoltuk, ha már úgysem a kéken gyalogolunk, akkor a legrövidebb úton ereszkedünk le. Kalandos volt az biztos, de megérte, mert a Vadlány lik (barlang) felé keveredtünk. Itt éltek azok a lányok, akik nem akartak hagyományos módon élni (állatokat tartani, háztartást vezetni, stb) hanem szabadok akartak maradni és élvezték a szabad élet minden formáját. Több legenda is fellelhető az interneten, ebből az egyik olvasható a helyszínen a tájékoztató oszlopon. 
Válluson igazi retro helyen van az új pecsét, mert meghagyták a régi ládát és ettől nagyon hangulatos a környezete. Kicsit pihentünk és kulacsokat töltöttünk a nyomós kútnál , majd indultunk tovább, mert megint úgy álltunk, hogy sötétedésre érünk a szálláshoz. Meg persze el kellett érnünk a buszt is, mert a szállásunk kicsit távolabb volt a kék útvonalától. Lesenceistvándiban még pecsételtünk a kocsmában, ahol nagyon kedves volt a kiszolgálás és a busz indulásáig még volt időnk „kifosztani” a kocsmát. 
Második napi szállásunk Nemesvitán volt egy turistaszállóban. Itt már aludtunk egyszer sok-sok évvel ezelőtt a kerékpáros farsangon mikor is elromlott a gázkazán és rettenetes hidegre érkeztünk. A szállásadó indulás előtti nap felhívott, hogy elromlott a gázkazán és ha gondolom lemondhatom a szállást. Hát én nem mondtam le, hanem kértem a szerelést, melyre bizonytalan volt a válasz. El sem mondtam a többieknek, mert elég, ha én idegeskedem ilyenek miatt, de szerencsére jó gázszerelőjük van, mert sikerült a javítás. Jó meleg szállás fogadott minket és meleg fürdővíz is jutott mindenkinek. Sajnos csak egy tusoló és WC van, de S. Erzsi és M. Éva vezénylésével mindenkinek sikerült lefürödni. 
Harmadik nap Badacsonytördemicig szeretnénk eljutni. Csomagjainkat Sz. István logisztikázta, nem tudok elég hálás lenni neki. Biztosan fogok még úgy túrázni, hogy mindent viszek a hátamon, de azért így élvezetesebb, hogy kis hátizsák húzza a vállamat. 
A Balaton felé erről az irányból még soha nem közelítettem. Nagyon érdekes látvány volt „hátulról” látni a hegyeket (Badacsony, Szigliget).  Na de ne rohanjunk előre. Először buszra szálltunk és visszamentünk Lesenceistvándiba és innen Tapolcának vettük az irányt. A városban pecsételtünk a Lokomotív büfében és átszeltük a várost. Nagyon gyönyörű, több időt érdemelne. Majd ha megöregszem, akkor olyan városnézős turista leszek és visszajövök. 
Tapolca után felkapaszkodtunk a Szent György hegyre. Nagyon szép, igazi turista paradicsom bazalt orgonák, turistaház, kilátás a hegytetőről, pihenőhely.
Lefelé pedig nagyon szép szőlők között haladtunk és leérve pedig Hegymagas település valami csodás az oroszlános kúttal, a kápolnával és a szép présházakkal. Gondozott is és pazar helyen van  minden épített eleme. Innen Szigligetig betonon mentünk, nem egy élvezet, de verőfényes napsütés volt és jókat lehet dumálni, mert nem kell az útra figyelni és tudunk egymás mellett menni. 
Szigligeten megnéztük a várat és haraptunk egy kicsit majd indulás, mert megint félő, hogy a végén nem érjük el a tervezett buszt. A településen azért még bementünk egy gyönyörűen felújított portára és még megnéztük az Avasi romtemplomot. 
Innen már erőltetett menetben mentünk a Badacsonytördemici pecsételő helyhez (vasútállomás) és Sz. István autójához a háromnapnyi csomagért. Persze a buszt is elértük és Keszthelyen a kocsikkal is minden rendben volt és szerencsésen haza is értünk.  


Lejegyezte: Miklovich Csilla


Képek:
Nagy Balázs fotói 1. nap  2. nap  3. nap
.

2016.11.13. "Nem kell futni"

A "Csermely Vilmos emlékverseny" tájfutóversenyen ezúttal rendeztünk külön egy turista kategóriát azoknak akik most ismerkednének a tájékozódással. A jeges út és a mecseki havazás ellenére 10 túrázó jött el. A résztvevők az indulás előtt egy rövid ismertetőt kaptak a tájoló és a tájfutó térkép használatáról, majd először egy mini gyakorló pályán mentek végig - ellenőrizve a tanultakat. Ezt követően indulhattak el az 5 km-es távon, amit valamennyi csapat teljesített és élvezték is a feladatokat, ugyanis a pontokat nem volt elég megtalálni, a pontérintést rejtvény feladatokra adott válaszokkal kellett igazolni: pl. "Hány betűből áll forrás neve?"... és hasonlók - de nem árulom el poénokat, mert tavasszal újra meg fogjuk rendezni, szóval nem maradtatok le semmiről, jövőre újra folytatódik a "nem kell futni!" sorozat :-)

Lejegyezte: Csongor
.


2016.11.12. Skóciai Szt. Margit emléktúra

A túra eredeti kiírása itt.

A jeges eső ellenére sokan jöttek el - többek között egy fél busznyi túrázó Bajáról és vajdasági magyar résztvevőket is köszönthettünk. kb. 40 kitartó túrázó járta végig a távot és csatlakoztak néhányan a várban is. A zuhogó eső miatt a vár melletti esőházban tartottuk a megemlékezést - az Iván bától származó Szent Margit életrajz alapján. A túra résztvevői egy kis Szent Margit emlékkártyát kaptak .

Lejegyezte: Csongor

Képek:
Csongor fotói
.



2016.11.11. Vetítettképes élménybeszámoló a nyári túrákról

Az est programjaként az alábbiakban volt részünk:

Elnöki köszöntő, hírek
Mi történt az elmúlt szezonban? Áttekintés
Természetbarát minősítések átadása
Dél-Dunántúli Kéktúra újabb teljesítőinek díjazása
"Akik tettek idén a Klub érdekében" elismerések átadása
Hirth Pista bá' köszöntése nyugdíjba vonulása alkalmából
Poór Balázs beszámolója extrém kerékpáros teljesítménytúráiról
Séder Attila Őrségi túra beszámolója
Varga Péter - Kónya Tamás Isztria túra beszámolója
Eperjesi József - Toscana; Felvidék bringatúra beszámolója
Lehel Miklós - Alaszkai élmények
Büfé, kötetlen beszélgetés

Képek:
Keményfi Balázs fotói
ifj. Tamás József fotói

"Volt egyszer egy csapat" archív 
.

2016.11.05. Mecseki Láthatatlanok Nyomában TT 28

Útvonal: Árpádtető, Mecsextrém park - Utazás korabeli katonai járművekkel - Tripammer fa - Kereszt kunyhó - Dömörkapu - Mecsek kapu - Lapis - Vágotpuszta - Kőlyuk - Tripammer fa - Árpádtető Táv: 30,8 km Szint: 650m

A túra útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Pár év kimaradt nekem ebből a teljesítménytúrából, régen is nagyon szerettem. A szervezők idén új útvonalat tűztek ki, ami szerintem igen jó választás volt. A túra során végigjárhattuk az '56-os mecseki nevezetes helyszíneket. A 60 éves évforduló kapcsán sokat hallhattunk-láthattunk különböző médiákból '56-ról, köztük a mecseki eseményekről is. Főleg így volt izgalmas, hogy ezekkel az ismeretekkel tehettük meg azokat az útvonalakat, melyeken elődeink jártak.
A rendezés és a szolgáltatások kiváló volt, köszönjük!
Az utóbbi időben sokat túráztunk távol, jó volt kicsit visszatérni a "házi hegyünkbe" a Mecsekbe. Hasznos edzés volt a további kékezésre is.  

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Földes Csaba fotói
Keményfi Balázs fotói
.

2016.10.28. Emlékezés a büdöskúti panteonnál

A Baranya Megyei Természetjáró Szövetség a Büdöskúti kulcsosház mellett egy panteont hozott létre, ahol kis gránittáblán örökíti meg azon természetjáróinak nevét, akiknek sokat köszönhettünk életükben. 
A tartalmas, a közösség számára is értékes életű, tiszteletre méltó személyek emlékét ezúton is szeretnénk megőrizni,  utódaink számára is rögzíteni.

Idén sajnos ketten is eltávoztak a baranyai természetjárók közül: dr. Novotny Iván (alapító elnökünk, mindannyiunknak Iván bá' ) és Gőbölös István természetjáró túratárs. A hagyományoknak megfelelően emléktábla készült nevükkel. 

2016. október 28-án pénteken délután 14 órakor egy rövid megemlékezés volt a panteonnál gyertyagyújtással, beszélgetéssel felidézve elhunyt barátaink emlékét. (Minden évben Mindenszentek ünnepe előtti pénteken van a megemlékezés.)

Aki úgy érezte, hogy ott a helye és el tudott jönni, felemelő érzésben részesülhetett. Iván bá biztosan örült mindannyiunknak, illetve azoknak is, akik munkájuk miatt csak gondolatban lehettek ott.

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Bodrogi Frigyes fotói
Dr. Tárnai Márti fotói
.

2016.10.14-16 Országos Kéktúra 3. szakasz Káld - Zalaszántó

Program:
Indulás 2016.10.14-én pénteken munka után Pécsről. Utazás Gógánfára. Szállás: (Ifjúsági Szálló Gógánfa Új u. 2.)

2016.10.15-én szombaton reggel a Gógánfáról 6:05-kor induló busszal  Ukkon történő átszállással utazás Káldra
Káld - Hosszúpereszteg - Szajki tavak (GCBKST) - K - (GCKEKL) -  Gógánfa Táv: 39 km 
Még egy éjszaka Gógánfán.

2016.10.16. vasárnap Gógánfa  - Kisvásárhely - (GCNypk)- K - Sümeg (GCSUMI) - (GCSMGV) - (GCSARX) - Tátika vár (GCTAT) - Sztúpa (GCSZTU) - Zalaszántó Táv: 40 km, majd hazautazás autókkal Pécsre.

A túra útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Nem is tudom, hogy kezdjem a túraleírást. Talán a végén. Rettenetesen elfáradtunk. Gyalogló szezon elejére (ami a kerékpáros klubban ősszel van) most már tudom, hogy ilyen hosszú távokat nem szabad tervezni. Egy kék túra tervezésénél nem csak az ideális távolság és szint határozza meg a szakaszokat, hanem nagyon sokat számít a szálláslehetőség is. Hát….itt a szállás miatt voltak ilyen kemény távok kitalálva. Azért teljesítettük és az összes pecsétet begyűjtöttük.
Három kocsival indultunk Pécsről és innen-onnan még két kocsival jöttek túratársak. 17-en voltunk ezen a túrán, ami nagyon kellemes meglepetés volt számomra. Gógánfán volt a szállásunk és csillagtúraszerűen oldottuk meg a két nap távjait.
Első nap autóbusszal elmentünk Kálra még hajnalban (6 órakor). Itt a kocsmában pecsételtünk, amit csak akkor ismertem fel, miután bementünk. 
Aztán elindultunk vissza Gógánfa felé. És semmi érdekes nem történt. Azt nem mondom, hogy nem volt szép a táj, mert erdős vidéken haladtunk gyakran, de mégis. Nekem olyan semmilyen volt. Talán azért mert hiányoztak a források, kiépített pihenő, de még csak egy nyomorult geoládát sem helyeztek el a környéken. Lehet, hogy azért, mert erre nincs semmi látványosság. Délutánra eső is esett, de az is olyan semmilyen volt. Esőkabátot nem volt érdemes húzni, mert mindenkinek jó kabátja volt, de mégis jobb lett volna eső nélkül. Ez az esős időjárás nem is tudom meddig tartott, mert annyira nem zavart. Szerintem mire a szajki tavakhoz értünk már el is állt. Ez azért igen szép környék, de ilyenkor már nincs élet az üdülőtelepen. A büfét azért kinyitották nekünk, de nagy választékra nem számíthattunk. Pecsételtünk, kicsit nézelődtünk a tónál és indultunk tovább.
Azért az ilyen kicsit unalmasabb szakaszokat is teljesíteni kell, és ezt megtettük. Talán azt mondhatom el ehhez a naphoz, hogy megtanultam egy új kifejezést a túrázáshoz, ami az ilyen napokat igen jól jellemzi. Ennek a napnak SPORTÉRTÉKE VOLT. Azt hiszem, ezt fogom használni akkor, amikor kevés élmény ér, de az izmaimat jól megdolgoztam egy túrán.
Gógánfa felé a csapat már nagyon széthúzódott, mert voltak közöttünk edzettebbek, akik csak kicsit haltak bele a napba.
Az este azért jól telt, mert volt süti, alkohol módjával és sok beszélgetés. A másnaptól páran féltünk, hogy teljesíthető lesz-e, ilyen állapotban. Azért megpróbáltuk.
Második napon a sofőrök ellogisztikázták az autókat a célba. B. Jani pedig elvitt minket a kék szakaszhoz, hogy ne keljen a betonon ismét elgyalogolni ahhoz a részhez, ahol a kéket megszakítottuk. Ezért imádtuk mindannyian. Elindultunk Kisvásárhely felé, mert ott volt a következő pecsételő helyünk. Mindenki viszonylag jól bírta a gyaloglást csak az újraindulások voltak nagyon nehézkesek.  Majd egyszer egy orthopédus ezt elmagyarázhatná nekem miért olyan nehéz újraindulni.
Sümeg előtt található Nyírlak puszta, amit kis kitérő a kékről, de mindenkinek javaslom, hogy tegye meg ezt a kis kerülőt, mert csodaszép kápolnát láthat és a Tarányi kastélyt. Akkora szerencsénk volt, hogy a kápolna környezetét kitakarították, mert a bokroktól, szederindától pár nappal korábban még megközelíteni sem lehetett. Így pedig gyönyörűséges kis építményt találtunk az erdő közepén. Biztosan tudták, hogy megyünk.
Sümegre betonon lehet eljutni, ami nem egy nagy élmény, de ha ez van kijelölve, akkor ezt kell teljesíteni. Itt persze már készültünk a sütizésre és a pihenésre, mert abból soha nem elég. A cukrászda forgalmát a buszpályaudvarnál fellendítettük rendesen, mert olyan olcsó volt a sütemény, hogy mindenki többet is evett.
Sümeg után megint nem olyan szép részen mentünk, de a várra itt mindig vissza-vissza lehet nézni és az bárhonnan nézegetjük nagyon látványos.
Sarvalyi vadászház a következő pecsételő hely és itt ígéretes pihenő lehetőség is kecsegtetett, amivel mindenki élt. Ennek a második napnak az időjárása csodálatos volt verőfényes napsütés volt egész nap, ezért a pihenőhelyen jó sok időt eltöltöttünk, mert nem fáztunk és szépen kialakított volt. Senki nem kívánta az indulást. Sajnos a forrás nem volt elég bő vizű és a kiépített tó medre száraz volt. Kis gondozással még hangulatosabb lenne a környezet.
Ez a nap elég élvezetes volt, mert több látványosságot tartogatott. A pihenőtől elindultunk a Tátika hegyre, ahol egy várrom is várt ránk. Nem a hegyek-hegye, de nekem az volt az érzésem, hogy soha nem jutunk fel a várhoz annyit kanyargott az út. Igaz nagyon szép környezetben. Ez már olyan igazi turista látványosság, mert sokan jöttek mentek. Jó kis vár van a tetején, itt is jókat lehet pihenni, amit meg is tettünk. Csak egy baj volt vele,  Sz. András megmutatta, hogy innen hová fogunk tovább menni. Nagyon jól látszott a Zalaszántónál épített Sztupa, ami kegyetlenül távolinak tűnt. A várnál már úgy éreztem, hogy én oda soha nem jutok el. Annyit nem lehet gyalogolni ilyen fáradtan. Mint kiderült lehetett. Odaérkezésünkkor még nem sötétedett, de a nézelődés, pihenés, vásárlás eltartott annyi ideig, hogy már kezdett szürkülni. Elindultunk lefelé, mert már itt tudni lehetett, hogy teljesíteni fogjuk a távot, mert ha kell elvonszoljuk egymást az autókig.  Nem volt olyan közel a cél, mert még volt időnk világmegváltó dolgokat megbeszélni, de azért egyszer csak megérkeztünk. A templomnál parkoltak a kocsik és itt volt az egyik pecsételési lehetőség a bolt udvarán. Világítás mellett elvégeztük az adminisztrációt és lassan összeraktuk magunkat és behajtogattuk a lábainkat a kocsiba. A sofőrök hősök, mert én ilyen állapotban nem tudtam volna vezetni. Olyan volt a mozgásom, hogy bármelyik paralimpiai számban indulhattam volna mint mozgássérült.
Örülök, hogy ismét kékezünk és örülök, hogy ilyen sokan együtt voltunk és örülök, hogy egyáltalán elkezdtem ezt az egész túrázós életet.

Folyt. köv. jövő hónapban. 
Lejegyezte:Miklovich Csilla

Képek:
Földes Csaba fotói
Keményfi Balázs fotói
Rostás László fotói
Simon Szilvia fotói
.

Ingyenes digitális kerékpáros térkép

Szervusztok!

Figyelmetekbe ajánlunk egy új kerékpáros térképet, amely minden kerékpáros utat/sávot/nyomot és túraútvonalat külön jellel jelöl.
Ez egy teljes, tervezésre is alkalmas, ingyenes letölthető, igazi kerékpáros térkép.

Egy térképrészlet:

A letölthető térkép itt található:
http://openmaps.eu/ompbiking
Ez a teljes jelkulcs:
http://openmaps.eu/bikinglegend

A térkép használatához BaseCamp vagy Mapsource ingyenes programok valamelyike kell:
(először ezt kell telepíteni, a programok magyar nyelvűek, a térkép innen már bármilyen Garmin gps-be is áttölthető)
http://www.garmin.com/en-US/shop/downloads/basecamp
A térkép OSM alapú, az onnan származó információt jeleníti meg, a nem 
megfelelően megadott utak miatt több hibát/eltérést tartalmazhat, ezért 
folyamatosan várjuk az ilyen jellegű hibajavító észrevételeket is a fórumban!
http://openmaps.eu/forum?forum_id=4

"Szem"
.

2016.10.01. Dél - dunántúli piros túra 4. szakasz Mecseknádasd - Máré vár

A túra útvonala:
Mecseknádasd - Kappenvasszer - Pásztor forrás -  Iharos-kút - Gergely Éva forrás - Magyaregregy - Máré -vár.

beszámoló hamarosan

Simon Szilvia fotói
Rostás László fotói
.

2016.09.23.du-25.Tekergések a Balaton környékén

Útvonal:
1. nap: Badacsonytördemic - Badacsonytomaj - Káptalantóti - (GCPSAP) Gyulakeszi - Diszel (GCEMLT) - Káptalantóti - Mindszentkálla - Kopasz hegy (GCLEPC) - Szentbékkálla kőtenger - Köveskál - Kővágóörs - Kékkút - Salföld - Ábrahámhegy - Badacsonytomaj - Badacsony - Badacsonytördemic
Táv: 67 km Szint: 500m

2. nap: Zánka - Hegyestű -  Ároktői templomrom - Balatoncsicsó - Mencshely - Dörgicse - Vászoly - Pécsely - Aszófő - Balatonudvari - Balatonakali - Zánka
Táv: 54 km Szint: 500m

Túravezető: B. Mária

A túra útvonala GPS részére (*.gdb) közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.  1. nap   2. nap

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Szutor András fotói
.

2016.09.24. Nyárbúcsúztató bringás szalonnasütögető parti

Útvonal: Pécs - Bogád- Somogy- István akna- Józsefháza - Árpád tető- Koszonyatetó- Zobákpuszta- Kövestető (új kilátó)- Hosszúhetény (elkerülő út)- Hird - Bogád- Pécs
Táv: 50 km   szint :  kb. 450m  Túravezető: Kónya Tamás

Délelőtt 10 kor találkoztunk a Budai Tesconál, már látszott, hogy nagyon jó időnk lesz.
10 óra pár percre befutott mindenki, de így is csak 8-an vágtunk neki a túrának. Nagy örömömre eljött Sz.Peti is akivel pénteken ismerkedtem össze véletlenül bringázás közben és csak úgy mondtam neki, hogy lesz ez a túra holnap és jöjjön el ha tud, HÁT  ELJÖTT !!!
Bogád felé elhagytuk a várost szép komótos tempóban. A 6-os felé vezető kátyús összekötő úton jókat dumcsiztunk, majd Vasas felé tekertünk. Itt csatlakozott  hozzánk még egy új túratárs K. István. Így már 9-en folytattuk utunkat a ragyogó időben Somogy felé, ahonnan az István-aknai úton indultunk felfelé itt egy kis trükközéssel kihagytuk a Rücker-aknai S kanyaros emelkedőt. A domb tetején az István-aknai elágazónál bevártuk a végét is, aztán  Józsefháza felé (Itt jegyezném meg: Rolandnak volt igaza az tényleg Józsefháza volt !) tekertünk fel a Koszonya-tető és Zobák-puszta felé vezető erdészeti útig. Bo.Jani elköszönt tőlünk, mert Ö csak eddig ért rá és Árpád-tető és a Komlói út felé elindult haza. Így 8 főre fogyatkozva haladtunk tovább.
Igen jó hangulatban folytattuk utunkat Béta-aknáig ahol kiderült, hogy pont ma van 12-től útlezárás autóverseny miatt a Zobák puszta- Béta-akna - Vasas szakaszon így nem fogunk tudni a tervezett útvonalunkon visszajönni Petőfi-akna felé.
Sebaj majd sütögetés közben újratervezünk :) !
Itt lefelé süvítve láttam és sajnos éreztem is hogy egy darázs berepült a pólóm nyakánál a pólóm alá. Gyorsan odacsaptam, de már későn, mert éreztem az igen kellemetlen csípését vagy inkább marását. Mire meg tudtam állni és kiráztam a pólóm alól, már éreztem, hogy ez igencsak megharapott. Mint kiderült lódarázs volt, már dagadt is fel, vörös volt és igencsak éget  nem mondtam, de egy fél órát lüktetett és izzott a mellkasom, sőt a levegővétel is nehezemre esett. Szerencsére Roland kisegített egy Calcimusc-kal, ami segített egy kicsit, mert legalább a levegővétellel nem voltak fél óra múlva gondjaim.
Zobáktól  Köves-tetőre már hamar felértünk az emelkedő ellenére is.
Villámgyorsan fát gyűjtött Frici és Peti ,de Pali ügyesebb volt mert ő elment egy távolabbi szalonnasütőhöz és egyszerűen áthozta a már odakészített vaskos fűrésszel pont méretesre felvágott fákat.
Ezekből jó kis tűzet raktunk és páran máris a lángokon sütögették a szalonnájukat míg Márti guszta vegyes nyársakat készített és csinált új barátunknak Petinek is. Megnéztük az új kilátót ami elég jól sikerült 3 emeletes kilátó ahonnan nagyon jó a kilátás.
Tanultam Paliéktól egy új sütögetős receptet is : a megolvasztott megpirított mályvacukrot egy szétnyitott csokis doppel keksz közé kell rakni és visszacsukni mint egy szendvicset a mályva cukor megolvasztja a csokit és összeolvad vele és érdekes íze lesz. (Nem rossz próbáljátok ki!)
Miközben ráérősen itt pihengettünk egy csoport DH-s járt fel-le, lefelé re igencsak nekiengedték a jókora sziklákon !

Fél háromig jól belaktunk a legtöbben két nyársat is sütöttek és megették. 
Így jóllakva és szépen kikerekedve indultunk haza a hosszúhetényi elkerülőút felé, itt lefelé sikerült 65-tel gurulnunk !
Hirden még megálltunk egyet kocsmázni és fura mód senki nem akart sietni, hanem szépen hosszasan elült ott mindenki :) még az is aki nem is rendelt semmit.

Utána Újhegyig szépen együtt hazatekertünk és utána oszlott szét a csapat!

Nagyon klassz időben jókat ettünk egy szép helyen jó társaságban !
Kell ennél több ? Az ilyen élményekből spájzolunk a télre :)

Lejegyezte: Kónya Tamás

Képek:
.

2016.09.17. Kerékpáros zarándoklat Bátára

Útvonal: Kozármisleny-Mohácsi út elágazó - Szederkény - Lánycsók - Mohács  Táv: 34 km.
Majd 11.00-tól csatlakozás a Pécsi Egyházmegye által szervezett Bátára a Szent Vér kegytemplomba vezető kerékpáros zarándoklatra. Mohács - Bár - Dunaszekcső - Báta  Táv: 23,5 km
Részrvétel a búcsú programján. A zarándoklat részletes programja itt.
Majd vissza Mohácsra ugyanazon az úton Táv: 23,5 km

A túra útvonala GPS részére közvetlenül (*.gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Keményfi Balázs fotói
.

2016.09.10 Bringára fel

Bringára fel!
Idén 7. alkalommal került megrendezésre a bicaj túra.  Jókedvűen indult el az 58 fős társaság a nyár végi melegben. A részvevők között volt kis iskolás és nyugdíjas is. Vidáman tekertünk Villányig, ahol üdítő és szőlőcukor várt bennünket. Kis pihenő után visszaindultunk Bólyba. A sörkertben már elkészült a hagymás zsíros kenyér.  Jóízű falatozás közben elkezdődött a tombolasorsolás. Idén is sok vállalkozó, cég és magánszemély ajánlott  fel kisebb, nagyobb ajándékokat. Nagyon örültem, hogy nem csak bólyiak vettek részt a túrán, hanem  szajki, babarci, mohácsi, olaszi és pécsi bicajosok is eljöttek.

Remélem jövőre is találkozunk!


Györgyné Nagy Marcella fotói
.

2016.08.22-27. Bringás csillagtúra az Őrségben


Szalafő központtal bringás csavargás az Őrségben.

Beszámoló, képek hamarosan.

Az útvonal térképen
1. nap   2. nap  3. nap  4. nap

Fotók:
Rostás László fotói

.

2016.08.14-20. Kerékpáros csillagtúra az Isztrián


A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt:
2016.08.19.

A túra útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) letölthető itt:
2016.08.14.
2016.08.15.
2016.08.16.
2016.08.17.
2016.08.18.
2016.08.19.
Az egész túra egyben

Képek:
Simon Szilvi fotói 1.  2.
Varga Péter fotói
.

2016.07.24-30. Vízitúra a Tiszán Tokajtól Szolnokig

1. nap Tokaj - Tiszadada 36,8 km TÉRKÉP
2. nap Tiszadada - Tiszakeszi 44,7 km TÉRKÉP
3. nap Tiszakeszi - Tiszafüred 34,7 km TÉRKÉP
4. nap Tiszafüred - Kisköre (Tisza-tó) 34,8 km TÉRKÉP
5. nap Kisköre - Nagykörű 40,7 km TÉRKÉP
6. nap Nagykörű - Szolnok 28,5 km TÉRKÉP
Összesen: 220 km.

A túra útvonala GPS részére (*.gdb) formárumban letölthető itt.
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.

A csapat:

Fehér tündérrózsa:
V. Magdi
V. Laci
G. Gábor

Kérész:
Kó. Tamás
K. Gazsó

Vízisikló:
K. Dóri
K. Zsuzska
K. Balázs

Kísérőkocsi:
K. Márti


Képek:
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói

Video:
később
.

2016.07.15-17. VIII. Beremendi Túrakerékpáros Találkozó

Kiírás itt.

Beszámoló M, Csillától.

Beremendi Kerékpáros Találkozó 2016. 07.15-17.

Az időjósok előrejelzése ellenére bizakodva elindultunk páran a találkozóra. A kertvárosi ÖMV benzinkút volt a találkozó helye 15 órakor. Gy. Zoltán, P. Ica és én vágtunk neki az útnak, Dodit munkája akadályozta, de amint lehet indult utánunk. Pécs, Kozármisleny, Újpetre, Vokány, Nagytótfalu, Kisharsány, Nagyharsány, Beremend útvonalat választottuk. Az idő remek volt miért ne lehettünk volna bizakodók? Azért mert az összes média rendkívül rossz időt ígért a hétvégére? Voltak már csodák. Csak sajnos nem most. 
Az  útvonal  választás jó volt, mert kevés forgalom volt az utakon. A hátszél is jól jött, ami ritkán adódik az életemben. 
Valahol a kisherendi elágazó környéké Dodi is megérkezett. Nagyon gyorsan tud tekerni ezzel a „rokkant” kerékpárral. Nekem itt még gőzöm nem volt, hogy jutunk el Beremendre, mert én csak Harkány felől tudom az utat. Még szerencse, hogy a fiúk már jártak erre, meg azt hiszem beépített GPS van bennük. 
Itt Újpetre felé tekerve kezdtem érezni, hogy jó lett volna odafigyelnem, hogy mit eszek egész nap. Gyakorlatilag nem ettem semmit, mert olyan hajtós volt a munkanap és itt elfogyott az energiám. Ez olyan leesik a vércukorszint féle dolog, de én ettől nagyon oda tudok lenni. A legközelebbi településen ennem kell, eldöntöttem. Még szerencse, hogy Újpetre viszonylag nagy település és volt nyitva bolt. Pótoltam kicsit a kalóriákat és a többiek is csipegettek valamit aztán mentünk tovább. 
Nagytótfalunál már felderengett, hogy én már tekertem ezen a vidéken nem is egyszer, de azért jó hogy nem én vezettem a csapatot. 
Legutóbb Kisharsány és Nagyharsány között még földúton mentem mostanra pedig már kerékpár utat építettek. A hátszél végig fújt rajta. Még akkor sem gondoltam arra, hogy ez a szél valami rosszat is hozhat. 
Beremendre érve rögtön az étteremhez mentünk, mert 18 órakor vacsora volt. Nagyon finomakat főznek mindig. Soha nem flancolnak és ez benne a jó. Zöldbab gulyás volt meg sajttal töltött csirkemell, rizzsel, franciasalátával. Kell ennél több?
Utána elfoglaltuk a matracunkat a sportcsarnokban. Meglepetésemre rengetegen választották ezt a szállást, nem úgy mint az előző években. Korábban mindig csak 5-7 ember volt. Most vagy 20-25-en is összejöttünk.  Voltak Szekszárdról, Komlóról, Budapestről és még páran Pécsről.  A bringákat is behoztuk a csarnokba, mert azért többen számítottak a rossz időjárásra. 
Képek nem készültek a túráról, mert nem olyan fényképezős kerékpárosok voltunk. Egy kettőt csináltam csak mobillal. 
Este megbeszélést tartottunk, hogy mi legyen szombaton. Már mindenki sejtette, hogy nem lesz az a kimondott kerékpárosbarát időjárás, de ilyen átkozott rossz időre senki nem számított. Olyan ötletek hangzottak el, hogy rövid kört menjünk és menet közben módosíthatunk. Maradjunk magyar részen, stb.
Bizakodva feküdtünk le. Jókat lehet aludni ezeken a tesi matracokon, mert óriásiak, meg puhák. 
Másnap kegyetlen rossz időre ébredtünk. Viharos szél, eső, letört faágak. Ilyen időben nem lehet bringázni. Elmentünk reggelizni (virsli, mustár, zsemle, tea) és itt megbeszéltük, hogy ki sem mozdulunk a csarnokból. Hoztak nekünk pinpong asztalokat, csocsót, társasjátékot és sakkot. 
Nem gondoltam volna, hogy élvezetes lesz a nap. Dodi azt mondta, hogy végre lelkiismeret furdalás nélkül tud lustálkodni egész nap ha akar. 
Azért fogtunk ütőt a kezünkbe és játszottunk sokat. Persze mindig kikaptam, de higgyétek el nem voltam olyan rossz. 
11-re lementünk az új múzeumot megnézni, ahol egyháztörténeti kiállítás van az egyik teremben a másikban pedig Beremend sporttörténete és nagyon szép kerámia nőszobrok. 
Aki jobban ért a focihoz, az itt csemegékre lelhet. Itt rúgta a bőrt Dr. Toller László és Dárdai Pál (de azt hiszem ez nem a mostani híresség) Szóval jópofa dolog volt ez a kiállítás, mert kaptunk hozzá idegenvezetést is és nem olyan hivatalos volt, hanem olyan mesélős sztorizós és így már az egyháztörténeti kiállítás is elég élvezhető. 
Utána átmentünk a könyvtárba és megnéztünk három rövid filmet. Az egyik a kristálybarlang felfedezéséről ,  feltárásáról és bemutatásáról szólt. A másik a 2012. évi Beremendi Kerékpáros Találkozóról készült összeállítás az egyik túrázótól. Jó volt nézni, mert sok ismerőst fedeztünk fel. Meg persze mi is rajta voltunk. 
https://www.youtube.com/watch?v=gcxvcBsZEbE
Utána pedig a Beremendi TV egyik kisfilmjét vetítették Béda-Karapancsa tájegységről. 
Itt már 13 óra felé járt az idő és igen korgott a gyomrunk. Ebédet persze nem rendeltünk, mert ebben az időpontban Horvátországban lenne a helyünk. 
Dodival elmentük a Velence pizzériában és  ott ebédeltünk. 

Vissza a tornacsarnokba és ebéd utáni alvás. Végre kipihent vagyok amikor túrázok, mert az eddigiek során mindig igen-igen elfáradtam. Ez azt hiszem ettől lesz különleges. Amíg én szundiztam formálódott egy kisebb csapat akik át akartak nézni Villányba a Rozé Maratonra. Mire feleszméltem már mindenkinek volt rózsaszín ruhadarabja. Ha futni akarok, akkor nekem is igen gyorsan keríteni kellett egyet. Sikerült is, mert P. Ica szereti ezt a szín és volt nála egy plusz póló. Már semmi sem akadályoz abban, hogy fussak egyet ilyen esős szeles időben. 
Kocsival mentünk át, Dodi pedig a HŐS áttekert. Persze a szél ugyanúgy fújt és az eső sem kímélte. Gyorsan regisztráltunk és itt találkoztunk T. Mártával és B. Janival, akik szintén bevállalták a futást. 
Sikerült lefutnom a 3 km-t megállás nélkül legnagyobb meglepetésemre. Lehet hogy segített a bemelegítés, mert valami profi aerobicos vezette és persze talán sokat számított a rozéfröccs is az elején. Jövőre össze lehetne hozni egy beöltözős futást is. Nagyon sokan futottak jelmezben a rossz idő ellenére is. 
18 órára visszamentünk Beremendre, mert vacsora megrendelve (grízgaluska leves, fasírozott krumplipürével savanyúsággal). 
A többiek utána felmentek Gyuri bácsihoz borozni, meg langallózni. Nekem nem volt már kedvem meg még maradtunk páran vigyázni a „házra”. 
Vasárnap reggelre minő csoda világosodik az ég, de azért még esik az eső és fúj a szél  veszettül.  Megbeszéltük, hogy a Beremendi Cementgyár látogatást megejtjük és utána haza tekerünk. Induláskor még esett az eső, de mire végeztünk a gyárral, már csak a szél maradt, de az rendesen. 
Elbúcsúztunk a többiektől és indulás haza Beremend-Máriagyűd-Turony-Pécs útvonalon. Kegyetlen szembe szélben. Volt ahol 12 km/h volt a sebességem egyenes szakaszon kemény tekerés mellett. A Tenkes csárdánál feltekerni olyan Végtelen történet volt. Menet közben azon gondolkodtam, hogy hol vágjam a kerékpáromat az árokba, meg azon, hogy nem mostanában fogok tekerni az biztos. 
Azért hazafelé feltekertem a dombon és persze az utolsó méterekre elállt a szél és azóta sem fúj.  Ilyen az én formám. 
Jövőre azért újból megpróbálom a Beremendi Kerékpáros Találkozót. 
.


2016.06.25-26. Révfalui bringás hétvége

Útvonal: Vokányig vonattal - Siklós - Harkány - Drávaszabolcs - Dráva töltésen vezetett kerékpárúton Tésenfa - Kémes - Szaporca - Ős Dráva Látogatóközpont - Kémes - Kisszentmárton -  Vejti - Zaláta - Drávasztára - Révfalu - Sellye - Révfalu    Táv eddig: 95km.   

Révfaluba érkezés után bográcsos közös ebéd, este fürdés a sellyei strandon.
Másnap délben közös kemencés ebéd, majd egyénileg hazatekerés.

Vendéglátó: Keményfi Márti, Túravezető: Keményfi Balázs

A túra útvonala GPS részére (*.gdb) formátumban letölthető itt.
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Keményfi Balázs fotói

A túránkat követően Frici invitálására fekvőbringások érkeztek Révfaluba, akik Nyugat-Magyarországon az országhatár mentén haladva tekertek vissza Budapest felé. Frici képei között ezekről készült fotók is láthatók.

Továbbá két link a fekvőbringás túráról:
Lik1
Link2
.




2016. 06. 18 Tekerj a gyermekeddel, családi bringatúra Villányba

A túrán 4-en indultunk el,ideális kerékpáros időben.A tökéletestől csak a hátszél 
hiányzott.Első pihenőnk Újpetre előtt egy eperfa lett,ahol mindenki kedvére 
fogyaszthatott az ízletes gyümölcsből.Legközelebb már csak Villánykövesden álltunk 
meg.A játszótéren az árnyas fák alatt előkerültek az elemózsiás csomagok.Itt sem 
időztümk sokat,hisz egyre közeledett a fagyizás,melyre nem is kellett sokat várni.
A hatalmas adagok most sem maradtak el.Kissé felfrissülve támadtuk meg a rendezvény 
tér melletti játszóteret,ahol kicsit mindannyian ujra gyerekké változtunk.A következő 
megálló a kőfejtő,melynek vadregényes jellege mindenkit lenyűgözött.Hárman meg is másztuk 
a "sirató" falat,melynek jutalma a kivételesen tiszta időben, gyönyörű panoráma a kilátóból.
Miután sikeresen leereszkedtünk a mélybe,elindultunk haza felé.Útközben benéztünk a 
palkonyai templomba,ahol előadást hallgathattunk meg a múltról és jelenről.Újpetrén 
még elfogyasztottuk a maradék élelmet,majd vidáman tekertünk egészen a célig.

Gajdos Pál fotói

2016.06.07-12 Alföldi kék (egy része) kerékpárral

Indulás: június 7-én (kedd) Szekszárdról ( Szekszárdra megszervezzük a bicikliszállítást)
Útvonal: Szekszárdról- Mezőtúrig tart. ( Kb 360 Km) A táv változhat annak függvényében , hogy hol nem lehet biciklizni pontosan a kék úton a homok miatt.
Szállás : sátorban ( ahol ránk esteledik)
Haza: Mezőtúrról vonattal ( részletek később)

Az egészet kényelmesen szeretnénk megcsinálni, napi max. 70 km-es etapokkal és ha úgy adódik akkor meg-meg állnánk akár egyet fürödni,nézelődni stb. Elképzeléseim szerint ott alszunk ahol ránk esteledik (legyen víz + Wc stb). Tehát sátorozás! Időtől, kedvtől függően vagy szombaton(11.-e), vagy
vasárnap(12.-e) hagynánk abba a kerekezést.

A túra útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) letölthető itt.

Mikor a KÉK túra gondolata felvetődött a lehetőségek között még nem is hallottam az Alföldi Kék túráról akkor meg hogy tudhattam volna, hogy ezt az útvonalat kerékpárral is lehet teljesíteni. Még szerencse, hogy ezek az információk elérnek hozzám és részt vehettem ezen a kerékpáros túrán.  Soha nem gondoltam volna, hogy lehet élvezni az ilyen sík vidéki tekeréseket is.  Miért ne lehetne? Látnivalóban bővelkedik az alföldi régió is, jó kis kocsmákat lehet találni itt is, és ha a társaság kellemes a túra csak jó lehet. Az, hogy nem lehet elfáradni, bármennyit teker az ember az már csak egy kis ráadás. 
A túrát N.Balázs szervezte és a szekszárdi lejutáshoz segítséget kapott G.Gábortól ami nagyon megkönnyítette a dolgunkat. Kerékpárok utánfutóban mi pedig a kisbuszban. Nem nagyon korán indultunk az idő még kellemes volt, de tudtuk, hogy kánikulai melegre számíthatunk egész héten. 
Szekszárdon olyan dejá vu érzésem volt és egyre inkább az az érzésem, hogy rohannak az évek. Nem is olyan régen voltam itt a Dél-dunántúli Kék túra kezdetén most meg irány az AK. Elkészítettük az elengedhetetlen csoport fotót és tekertünk ki a városból. Az ilyen városban tekerést nem nagyon élvezem, mert utálom a nagy forgalmat pláne a kamionokat. Azért sikerült kikeveredni a városból és elindultunk Bárányfok felé. Itt még nagyon lehet élvezni a szép tájat nem érzi az ember, hogy alföldön teker, mert még nem is ott vagyunk. Ez a Gemenci Tájvédelmi Körzet nagyon kellemes. Sokszor meg lehet állni, mert sok néznivaló van. Pl. Frigyes főherceg millenniumi pavilonja Keselyüsön. Sajnos nem lehet bemenni és úgy látom nem hasznosítják semmire. Mi lesz ebből a gyönyörű épületből így? Majd meglátjuk évek múlva, mert biztosan erre vet majd még a sors.  Innen kimentünk a gátra és ott tekertünk jó sokat a tűző napon, ami bringázáskor nem is nagyon érződik, hanem este, ha nem kenem be magam időben naptejjel. 
Jaaaa. Persze közben geoládáztunk is egy kicsit, de én azt meg nem mondom, hogy merre tekeregtünk, de nagyon szép helyen az biztos és oda gyalog mentünk, ami nagyon jól esett.  
Szóval nyomjuk a pedálokat a gáton és persze itt is meg kell állni, ha tehéncsordát lát a városi nép. Megállásra persze csak akkor került sor, mikor a csordást megláttuk, mert addig én igen be voltam tojva, amikor a marha nagy marhák mellett kellett eltekernem. 
Aztán persze megálltunk mindenhol ami egy kis látnivalót nyújtott, vagy pihenőhely volt. Persze ha N.Balázs feliratozná a képeket nekem is könnyebb dolgom lenne a leírással, de így néha úgy érzem, hogy a képek összekeveredtek.  Szóval megálltunk egy DDNP által kialakított pihenőhelyen, a keselyűsi vadászházaknál és a Lankóci Vízügyi Múzeumnál, mert itt van a következő pecsételő hely. Nagyon érdekes kiállítás van itt, még női szemmel is csodálatra méltók a gépek. Gondolom a férfiak jobban élvezték a látványt. Mindenképpen érdemes megnézni és persze előre bejelentkezni is fontos. 
Nyomás tovább a gáton és a végén próbáltunk szigorúan a kék útvonalán menni az erdőben, mert a másik lehetőség az 55-ös út rendkívül nagy forgalommal. Sajnos kerékpárral nem járható ez a rész, ezért kénytelenek voltunk a főútvonalon menni Bajáig. Kegyetlen rossz volt. Nyomtam a pedálokat ahogy bírtam, hogy minél előbb kikeveredjek erről a részről. A hídnál bevártuk egymást és megkerestük a pecsételő helyet, ami egy rendkívül modern bringás-evezős-túrázós pihenőhely sátrazási, fürdési, és főzési lehetőséggel. Olyan ultra modern, hogy majdnem az ablakon mentem be a pihenőhelyre. Szóval ha szállást tervez valaki Bajára sátorral ez egy remek lehetőség. Ha jól emlékszem Vándorpont a neve a helynek.  Itt a városban azért kicsit Tesco-ztunk, mert mégis csak városi népek vagyunk és ha lehet pénzt költeni, akkor azt kell tenni. 
Bajáról megint gáton mentünk jó sokat és Ósükösdön szálltunk meg  egy kulcsosház udvarán. Nagyon jó volt sátrazni, mert nyitva hagyták nekünk a házat a fürdési lehetőség miatt. A ház is remek, mert megnézhettük a szobákat, melyek el vannak nevezve kerékpárosokról, túrázókról. Ezt a szálláslehetőséget is bátran ajánlom mindenkinek. 
Rendkívül jól állítok sátrat és „csodálatos” vacsorát tudok főzni zacskóból a fürdőben meleg víz folyt. Kell ennél több a boldogsághoz? Szóval klasszul telt az első nap. 
A reggeli indulás után hamar elértük a Szt. Anna kápolnát, ahol természetesen geoláda is volt, meg egyébként is érdemes megállni, mert szép. És akit érdekel nézzen utána a történetének, mert morbid. Itt kicsit keresgéltünk, nézelődtünk és indulás tovább.
Sükösdre érve éreztük, hogy ez nagyobb település és megint mindenki vásárolni akart. Csoki, péksüti, üdítő minden jöhet ilyenkor. És azt hiszem itt döntöttem tévesen a további útvonalat tekintve. Balázs útvonalterve kikerüli a homokos részeket és ezen a területen kicsit letér a szigorúan vett kék útvonalról (teljesen jogosan). Viszont a kék útvonal elvezet az Ólom-hegyre (lehet hogy idéző jelbe kellene tenni a hegy kifejezést 172,4 m magas) ami Bács-kiskun megye legmagasabb pontja. Péter szerette volna megnézni és sajnos én is elcsábultam. Itt ketté vált a csapat Péter, Ági és én elindultunk a föld úton. Ólom-hegyig végig lehetett tekerni, de nem volt egyszerű, de mi rendkívül ügyesek voltunk. Na meg szerencsénk is volt, mert szerintem 3-4 nap múlva már járhatatlanná szárad ez a szakasz is. NE PRÓBÁLKOZZATOK VELE KERÉKPÁRRAL. Szóval megvolt Ólom-hegy. Itt ugyan olyan kilátó van, mint a Zengőn. Jó volt a kilátás. Olyan itt az erdő, mint egy patchwork. Mindenféle fákat ültettek olyan ültetvényszerűen. Kibámészkodtuk magunkat és indultunk tovább. Ha nekem valaki azt mondja, hogy homokban nem lehet kerékpározni akkor én azt nem hiszem el, mert olyan mély homokban még nem jártam mint itt.  Na, de hogy tolni sem lehet az már végképp a tragédia, mert bizony volt olyan mély homok, ahol csak húztam-vontam a kerékpárt. Azért kiverekedtük magunkat valahogy és megpróbáltuk utol érni a többieket, ami lehetetlen volt, mert itt a homokban olyan lassan tudtunk haladni, hogy nem volt olyan sok kocsma, hogy ezt ki lehessen várni a többieknek. 
Amikor kikeveredtünk a homokból már jól haladtunk, de azért megálltunk a Szentgyörgyi Erdőgazdaságnál. Ez olyan kellemesen kialakított vadászparadicsom az egyik oldalon a másik felén meg elhagyott fűrésztelep mindenféle érdekes dologgal (Ceglédi kannától elkezdve a Zil teherautóig). Megnéztük az érsekhalmi földvárat, mert persze geoládás hely. Aztán Hajóson bolyongtunk a kastélyparkban és pizzáztunk. A Hajósi pincesor felé egy kilátót találtunk ahová felmásztunk, mert jó és meg persze azért mert geoládás hely. Aki itt tart az olvasásban nem lehet benne biztos, hogy most geoládás túrán vagyunk vagy kék túrán. Lehet hogy mind a kettőn? Szóval kilátó és utána irány a pincesor. Ez valami csoda, pedig csak egy töredékét láttuk. Mindenképpen érdemes a megnézésre.
Kunfehértó melletti Pici-paci tanyánál volt a következő szállásunk. Itt találkoztunk a többiekkel és már sötétedett, mikor odaértünk. Ez volt az egyetlen nap amikor elfáradtam, de nem a tekerésben, hanem a toligálásban.  Itt is sátraztunk, de van lehetőség szobákat bérelni. Nagyon rendezett porta, fürdési lehetőséggel. Szintén ajánlani tudom. 
Valahol itt Kunfehértónál csatlakozott hozzánk Csongor, de erről a másik csapat tudna beszámolni, mert erről mi sivatagot jártak keveset tudunk. 
Harmadik nap reggel elhatároztam, hogy nem megyek többet homokban kerékpárral. Inkább a főútvonal. 
Indulás után Balázs jelezte, hogy nem is olyan messze van egy Trianoni emlékmű ki szeretné megnézni (biztosan volt geoláda azért mondta). Én szívesen megnézek mindent ami az utamba akad vagy nem kell sokat letérni miatta és a többiek is benne voltak. Deeeeeeeeee homokon mentünk, pedig reggel fogadtam meg, hogy soha többet. Na jó, kibírtam és nem is volt olyan rossz. Viszont azt vettem észre, hogy Péter élvezi ezt a sivatagi mászást, mert jó gumi volt a kerékpárján ehhez a talajhoz és talán bírja az ilyen kihívásokat. 
Dél felé már nagyon éhesek voltunk és keresni kezdtünk valami étkezdét, ami lehetetlennek tűnt, mert igen kis településeken mentünk át.  Ruzsán vagy talán Zákányszéken a kocsmárosnő a nagy tétovázásunkra felajánlotta, hogy csinál nekünk pizzát, de nem tud sokat, mert az alapanyag korlátozott. Nekünk 7 db elég mondtuk és ennyire volt is alapanyag a konyhában. Remek hely volt. Számítógép, wifi, üditő, pizza, hűs épület, tiszta WC mi kell még egy kerékpárosnak délidőben?
Ezen a napon olyan sokat kellett pecsételni, hogy nem emlékeszem melyik településen fagyiztunk vagy ettünk és melyik kocsmában találtuk ki, hogy ugyan kerülő, de mi Mórahalmon fogunk megszállni és elmegyünk fürödni a strandra. Csongor talált egy remek szálláslehetőséget az a neve, hogy Zöld Kemping. Itt lehet sátrazni az udvaron van tusoló, konyha és ha nem foglalt még szobát is lehet bérelni egy ős öreg házban, közvetlenül a strand szomszédságában. Tökéletes volt és a településre Zákányszékről kerékpáros sztráda vezet. Sátorállítás után páran átmentünk a fürdőbe megáztatni „fáradt” testünket.  Ágival kipróbáltunk mindent amit lehet a strandon. Csúszdákat, taposót, masszírozókat és meleg vizet. Megkoronázta a napunkat. Ha arra jártok ki ne hagyjátok a fürdést. 
Az alföldön még azért jó kerékpározni, mert megvilágosodik az ember matematikai tanulmányait illetően. Olyan hosszú és egyenesek az utak, hogy nekem már nem kell bizonyítani azt a tételt, hogy a párhuzamosak a végtelenben találkoznak, én ott láttam. 
Negyedik nap visszatekertünk Zákányszékre, megvettük a szokásos reggelit, tízórait egyebet és nekivágtunk a napnak. Nem sokat lehet tekerni, mert majdnem minden településen pecsételni kell és igen hamar el lehet jutni egyikből a másikba. Szatymazon megnéztünk egy malmot, ami olyan modernnek nézett ki, de szerintem csak jól felújított. Sajnos már elhagyatott és eladó is, ha valaki szeretne malmot  akkor itt a remek lehetőség. Szatymazon egy defekt is megérkezett persze az én bringámra. A fiúk nagyon profik voltak és percek alatt végeztek a szereléssel. Akadt egy kis segítségünk, aki szóval tartotta őket és rendkívül sok butaságot fecsegett, mert egy kicsit flúgos volt, de nem ártalmas. Szerintem szereztünk neki egy jó napot, mert a falubeliek nem foglalkozhatnak már vele ilyen sokáig, mint mi idegenek. Ezen a településen ebédeltünk hosszú pihenővel bőséges étellel, gyenge wifivel. 
 Ópusztaszeren a pecsételő helyet jól eldugták egy hátsó üzemi bejárathoz, talán azért, hogy a kéktúrázók ne vegyüljenek az autós turistával, de lehet hogy nem is ezért. Itt természetesen nem néztünk meg semmit, mert a Történelmi Emlékparkra szerintem egy egész napot érdemes szánni és nem fér bele a kék túrába. 
Itt az üzemi bejáratos pecsételés után rátértünk a földútra. Itt már nem olyan homokos a talaj, mint a második napon. Bátran lehet a föld utakon menni, mert nagyon jó tempót lehet tekerni. A mindszenti révnél átkeltünk és menet közben pecsételtünk. Nagyon hangulatos dolog ez a folyón való átkelés ilyen kicsi vízen. ( a Tisza)
Mindszenten van egy remek kemping barátságos áron a Tisza partján. Ennél jobb nem is kell. Sátrat állítottunk és közben tájékozódtunk a környékről. Remek programok adódtak a településen és mi ki is használtuk. Elmentünk a Művelődési Házba, mert itt még meg lehet nézni a régi vetítőket, ami a valamikori mozi volt. Már senki nem tudja elindítani a gépeket, de nagyon sok minden megmaradt a régi időkből. Plakátok, filmekről tájékoztatók, reklámanyagok, pecsétek, iratok. Mint egy időutazás olyan volt. Ez után pedig kerestünk egy jó helyet a fő utca mentén, mert este Lovak és lóerők felvonulása volt és ilyet még nem láttunk. Elől jöttek a lovasok és utánuk minden ami gép és erős és nagy. Traktorok, markolók régiek, modernek és nagyon klassz volt így együtt a sok gép a város közepén felvonulva. A legjobb időpontban voltunk pont itt.  A kempingben a Tisza parton még megnéztük a naplementét, majd Laci tüzet gyújtott és még nagyon sokáig beszélgettünk és senki nem akart lefeküdni, mert jól éreztük magunkat. A tűz körül azt hiszem mindig ez történik. Az emberek szeretnek csak úgy lenni körülötte. 
Ötödik nap reggelén még egy pecsétet begyűjtöttünk Mindszenten a vasút állomáson. Az utunk kellemes forgalom mentes úton haladt jó darabig persze megszakítva egy kis ládázással, meg világvége településen (Tompahát) pecsételéssel. 
Nagymágocson megnéztük a kastélyt és a hatalmas parkjában sétáltunk nem érdemes kihagyni. A település nagyon nagy pontosabban jól elterült és mire találtunk egy helyet ahol tudtunk enni már mindenki  farkas éhes volt. Van itt étterem a községben csak sajnos ballagás volt és mindenhol zártkörű rendezvény volt. Azért nem maradtunk éhen, mert mindig vannak segítőkész emberek és elkalauzolnak a jó helyekre. Ismét hosszú ebéd és pihenő. Majd irány Árpádhalom, ahol a pecsét felkutatása lehetetlenség, mert a boltban volt elzárva. Elmentünk a művelődési házhoz ahol táborozás folyt sok-sok gyerekkel és látogató szülőkkel. Ez volt a mi szerencsénk, mert ilyenkor nincs az a szülő aki nem úgy gondol a gyerekére, hogy biztosan éhen hal a táborban. Hoztak is rendes mennyiségű süteményt, amiből nekünk is jutott bőven. A művelődési ház pecsétje is előkerült nagy sokára, de addig is volt időnk körbejárni a kastélyt, mert az volt a müv. ház és volt elég időnk a süteményeket végig kóstolgatni. Ez után átmentünk a favázas római katolikus templomhoz, amit sajnos csak kívülről tudtunk megnézni. És utána eltekertünk az Árpádhalomhoz aminek a tetején Makovetz féle életfa található. Na meg geoláda. Azt mondták a faluban, hogy itt energiát lehet gyűjteni. Gondoltam kicsit leheveredek a fűbe, hátha úgy jobban jön az energia. Nem tudom? Én nem éreztem semmit. Ez után földúton mentünk ismét Eperjesre. Itt a szántások között rengeteg mezei nyulat lehet látni. Én Baranyában még nem láttam nyulat, de itt többször is. Nagyon érdekes volt. 
Már nem emlékszem melyik útszakaszon, de akkor műúton tekertünk Gábor talált egy zacskónyi banánt az úton. Mintha oda tették volna. Jöttek az ötletek, hogy kerülhetett oda, mikor előttünk is a nagy semmi és utánunk is a nagy semmi volt. Persze a realista fiúk mit mondanak? Biztosan leesett egy autó tetejéről. Szerintem meg az úgy volt, hogy a sofőr hallgatta a Kossuth rádiót és pont arról volt szó, hogy a banánköztársaságokban milyen káros anyagokkal tartósítják a banánt, hogy Európába érve is fogyasztható legyen. Mikor ezt meghallotta fogta a zacskónyi gyümölcsöt és kihajította az ablakon. A másik variációmra sokkal fogékonyabbak voltak, mert azt találtam ki, hogy valaki meg akarja mérgezni egyik ismerősét aki mindig erre jár és tele injekciózta méreggel és kitette az útra hogy megtalálja. Na, nem is evett senki a banánból Gáboron és rajtam kívül.
Ezen a napon már nagyon lógott az eső lába és szállásunk még nem volt és csak reménykedtünk, hogy Szarvason talán könnyen találunk valamilyen alvási lehetőséget mert mégis csak nagy település. Tévedtünk, mert az Ifjúsági szállást lefoglalta egy család és magán rendezvény volt a közeli Pedagógus Kemping pedig még nem nyitott ki, mert még iskola idő volt. Próbált segíteni nekünk egy kedves szarvasi hölgy aki a turizmusban dolgozik, de ilyen hirtelen nem volt lehetősége és az eső meg már ott körözött a fejünk felett.  Nem volt már sok lehetőségünk, mert a megázás nagyon kinézett gyorsan betekertünk a közeli focipályára és beálltunk a kifutó alá, ahol a focisták szoktak a pályára futni és elkezdünk ötletelni, hogy mi legyen. Amikor felfedeztem, hogy nyitva van a női és férfi WC mosdóval én úgy döntöttem nekem jó lesz itt a lelátón az éjszakai szállás. Úgy emlékszem páran kicsit idegenkedtek a gondolattól hogy itt aludjunk, de az időjárás mindenkit meggyőzött. Még volt annyi jobb idő, hogy mindenki eltekert boltba és mire visszaértünk már nem volt kérdéses a szállás, mert ömlött az eső. Itt a kifutón megkóstoltuk Gáborral a talált banánt dióval és jelentem nagyon finom volt. A többiek nem mertek enni belőle. Azt hiszem az este hol esett, hol nem, mert arra még volt időm, hogy megmosakodjak és pizsit húzzak, de a bringám és a cuccom még mindig a kifutón volt, mikor már nagyon szakadt az eső és így kellett felvinnem. Sikerült. A legfelső sorban aludtunk egymás mellett. Szerintem nem volt rossz. Nem áztunk, nem fáztunk, nem zavart el minket senki (ki járt volna ott ilyen ítéletidőben?)
Hatodik nap reggelére elállt az eső és én abban reménykedtem, hogy így is marad. Hiú remény volt. Mire kikeveredtünk Szarvasról (pedig megérdemelné ez a város, hogy rendesen megnézzük) elég rendesen eleredt. Itt már nem csináltunk semmit, nem néztünk semmit csak tekertünk, ahogy bírtunk és megcéloztuk a Mezőtúri vasútállomást. Úgy áztunk, mintha zuhany alatt állnánk. Egy idő után már nem számított, hogy mennyire vagyok vizes, mert mindenem vizes volt, csak az a lényeg ilyenkor, hogy ne álljunk meg hanem mozogjunk. Ez ment. Abban reménykedtem, hogy marad száraz ruhám és az állomáson át tudok öltözni. Maradt és a többieknek is. Átöltöztünk és kisebb fennakadás után eljutottunk mindannyian Szegedre külön vonattal két csapatban, mert a MÁV nem bírt 7 bringást kezelni. Innen Csongor segítségével  jöttünk haza Pécsre. 

Lejegyezte: Miklovich Csilla
Túravezető: Nagy Balázs


Képek:
Arató Csongor fotói
Nagy Balázs fotói  1. nap  2. nap  3. nap  4. nap  5. nap  6. nap

Video:
Arató Csongor videója (3 perc)
.

2016.05.22. Bringás majális avagy II. Gasztro túra a NY Mecsekben.

Útvonal: Pécs - Cserkút (Biobia Porta ételkóstoló) - Kővágószőlős - Hetvehelyi út -Petőc harangláb- Abaliget (Kapucinus söröző: Langalló, sör, korongozás) - Kovácsszénája tópart - Magyarhertelend (Kapucinus sörfőzde) - Orfű - Pécs
Táv: 77 km.  Túravezetők: Kónya Tamás, Rostás László

A túra útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Földes Csaba fotói
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói
.


2016.05.14-16. Pünkösdi kerekezés Kalocsa környékén

Könnyű Alföldi túra 3 napban!
1. Szelidi tó és a Dunapart 55 km,
2. Hajóson kastély látogatás, és borkóstoló pogácsával a pincefaluban 55 km 
3. Kecelig autóval, és onnan kerekezés a látnivalókban gazdag helyekre: fagyizás Soltvadkerten, Kecel és a tőzegbánya-tó bő 50 km. 
Szombaton személyautókkal hagytuk el Pécset, és a szállás elfoglalása után már indultunk is első túránkra. Szakmár, Újireg településeken át a Szelidi-tóhoz és Dunapatajra kerekeztünk. Itt már patakokban folyt rólunk a víz, no nem az izzadságtól, hanem egyszerűen bőrig áztunk. Rövidre is fogtuk a látnivalókban való gyönyörködést, Ordas, Géderlak, Úszod érintésével visszabicajoztunk Kalocsára. Kiértékeltük napi teljesítményünket, szárítgattuk elázott ruhadarabjainkat, vacsoráztunk, aztán beindult a kollégiumi élet…
Másnap Hajósnak vettük az irányt. Az odafelé vezető út a csepergő eső ellenére kellemes volt, meg sem éreztük a 20 km-es távot. Első megállónkat a hajósi barokk kastélynál tettük, ahol megcsodáltuk a kertet és a kastélyt. Majd továbbindultunk a borkóstolói programra, a hajósi pincesor felé. Mivel eddig sík terepen kerekeztünk, a ránk váró kis emelkedő meg sem kottyant. Az Umenhoffer Pince házaspárja, Márti és Zsolt pogácsával, zsíros kenyérrel és finom borokkal várt minket. Kóstolgatás közben nemcsak a nedűkről tudhattunk meg érdekességeket, hanem a helyiek életébe is betekintést nyerhettünk. A visszaút? Szembeszél, eső és újabb ronggyá ázás.
Bezzeg hétfő reggel napsütésre ébredtünk, ami nagy lelkesedéssel töltötte el a csapatot. Autóval aznapi túránk kiindulópontjára, Kecelre hajtottunk. Itt nyeregbe pattantunk, s elsőként a közeli tőzegbányatavat néztük meg. 73 fős társaságunk itt már eléggé szétszakadt, a bevállalósak bringával egyenesen hazafelé indultak. Akik viszont a napi penzumot is szerették volna teljesíteni, továbbmentek Soltvadkertre, ahol a híres cukrászdában tartottak pihenőt. A túra Kiskőrösre vitt tovább, ahol Petőfi szülőházát tekintettük meg. Aztán biciklik az autókra, kocsiba szálltunk, és elindultuk hazafelé.
Nekem ez volt életem első bringatúrája, s büszke vagyok arra, hogy amatőrként, a nehéz körülmények ellenére teljesítettem a távokat. Nem gondoltam volna, hogy menni fog…
Köszönjük Farkas Katinak a szervezést, a feledhetetlen élményeket, kalandokat.
Egylelkes túrázó :)

Farkas Kati fotói